Halálos veszély: arzén a vízben

A Dél-Alföld három megyéjében, Bács-Kiskunban, Békésben és Csongrádban hosszú évtizedekre visszamenően elsőrendűen az ivóvízben található arzén mennyiségével van probléma. 1981-ben a Nemzetközi Egészségügyi Világszervezet (WHO) Békés megyében egy kutatási program keretében vizsgálatokat folytatott. Eközben döbbenetes eredmények születtek.

Az első furcsa jel az volt, hogy a Körös-völgy negyedik legnépesebb városában, Szarvason ekkortájt 50 mikrogramm felett volt az egy liter vízben talált arzén mennyisége. Ám kiderült, hogy Észak-Békésben még rosszabb a helyzet. A legelképesztőbb állapot Bucsán volt, ahol 270 és 400 mikrogramm/liter volt a víz arzéntartalma, amely már komoly veszélyt jelentett. Az ezt követő arzénmentesítési program keretében az elmúlt század nyolcvanas éveiben sikerült mindenütt 50 mikrogramm alá szorítani az arzén mennyiségét. Ugyanis a honi szabályok akkor ezt írták elő.

Azonban új helyzet állt elő, amikor Magyarország közeledett a hőn áhított európai uniós csatlakozáshoz. Az uniós határérték ugyanis az ivóvíz esetében csak 10 mikrogramm arzén meglétét engedélyezi minden literben. Magyarország az Európai Unióval folytatott, több tucat fejezetből álló és több évig tartó csatlakozási tárgyalásokon elfogadta, hogy 2009. december 25-re, a Brüsszel által előírt 10 mikrogramm/literre csökkenti a víz arzéntartalmát.

Ezt az első Orbán-kormány a honi érintettekkel való egyeztetés nélkül elfogadta, s kilenc évvel ezelőtt, 2001-ben kormányrendeletben vállalta ennek teljesítését.

A kilenc évvel ezelőtti kötelezettséget 2003 decemberében, az EU-csatlakozás koppenhágai alapdokumentumában megerősítettük. Ez 2,5 millió embert érint ma Magyarországon. Ugyanis az Észak- és a Dél-Alföldön, a Dél-Dunántúl egyes részein, főként Somogy megyében, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén megye sok tucat településén van baj az EU-határértékekhez képest az ivóvíz minőségével. Az ehhez szükséges beruházás összköltsége, alaphangon számolva is, több százmilliárd forint.

Ez egyes érintett térségek projektjeit külön választották, így kapott formát és tartalmat a Dél-alföldi Ivóvízminőség-javító Program, amely nem kevesebb, mint 217 település közel 1,2 millió lakosát foglalja magában Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyében.

A 2004-es csatlakozás után – legalábbis részben – megnyíltak a brüsszeli források, amelyekre támaszkodva tervezték megvalósítani a nagyszabású beruházást. Méghozzá két lépésben. Az első ütemben, 2006-ig azon falvakkal és városokkal számoltak, ahol a vízminőség leginkább eltér az uniós határértékektől, míg a fennmaradó településeken 2009 végéig kellett volna végezni a munkával. Ebből gyakorlatilag máig alig valósult meg valami.

Jókora tervezési, logisztikai, szakmai és finanszírozási problémát jelentett és jelent, hogy a legrosszabb határértékekkel rendelkező települések szétszórtan találhatók, így más és más vízközmű szolgáltatóhoz tartoznak, nem egy vagy néhány jól kezelhető rendszer részei. Ekként esély sem volt arra, hogy a tervezett két ütemben és az említett metodikával valósuljanak meg a beruházások.

Bár néhányan ma is csodálkozásuknak adnak hangot, de nagy biztonsággal 2006 óta előre jelezhető volt, az ivóvízminőség-javító program 2009 decemberére nem készül el. Ám, hogy ekkora lesz a lemaradás, azt kevesen gondolták.

Az uniós csatlakozási tárgyalásokon elfogadott és a csatlakozási szerződésbe is bekerült passzusok ellenére 2009. december 25-re Magyarország nem teljesítette az ivóvíz-minőség vállalt határértékeit, ezért az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnak (ÁNTSZ) kényszerintézkedéseket kellett volna életbe léptetni.

Ez nem kevesebbet jelentene minden érintett településen, ahol az ivóvíz minősége nem felel meg a Közösségi határértéknek, hogy ott minden ingatlantól 300 méteren belül, vagyis 600 méter sugarú körben a helyi önkormányzatnak elosztó központokat kell felállítani. Innen naponta minden ott élő 3 liter zacskós vagy palackozott vizet kaphat ingyen.

Ez az ingyenesség azonban a településeknek nagyon sokba kerülne. A nagyobb településnek nem nevezhető Békés megyei kisvárosban, Medgyesegyházán, ahol 4200-an élnek, egy modellszámítás szerint egy év alatt közel 4,5 millió liter vizet kellene szétosztani közel 3 millió másfél literes műanyagpalackban. Ennek éves költsége elérhetné a 170-180 millió forintot. Ugyanez több milliárdos költség lenne Szegeden, Kecskeméten, Békéscsabán, Gyulán vagy Hódmezővásárhelyen.

Ez a pénz hiányzik minden érintett település kasszájából. Községek és városok sora (vagy mindegyike?) mehetne csődbe az intézkedés miatt, hacsak nem kapnának a célfeladatra állami támogatást a félig üres központi költségvetésből.
Márpedig nem kapnak. Így mindenki jobb híján hallgat és várja a fejleményeket.

Bár korábban Mucsi Gyula, az ÁNTSZ dél-alföldi regionális intézetének vezetője nem rejtette véka alá, hogy „lehetséges bizonyos összefüggés az ivóvíz arzéntartalma és a térségben tapasztalt daganatos megbetegedések között”. De mint fogalmazott, az emiatt társadalmilag elfogadott, egyébként alacsony kockázatot az uniós határérték átvételével a jövőben ötödére csökkentik. Azt azonban nem tudni, hogy mikorra. Ehhez Mucsi hozzátette, a határérték nem teljesítése miatt a Dél-Alföldön nincs akut közegészségügyi probléma, ezért nem zárattak el csapokat és nem függesztették fel a vízközmű cégek tevékenységét.

Az eredetileg eltervezett Dél-alföldi Ivóvízminőség-javító Programhoz képest más utakon jár már a térség egyik nagy szolgáltatója, a békéscsabai központú Békés Megyei Vízművek Zrt., amely 64 viharsarki és egy Csongrád megyei településen mintegy 300 ezer embernek biztosít vizet mindennap. Komoly előkészítő munka és beruházás után várhatóan 2012-re készül el az a rendszer, amelynek segítségével Arad megyéből, a Maros-hordalékkúp, határ túloldalán lévő vízbázisából biztosítanak vizet, legalábbis részben, Békés megyében.

Az elképzelés szerint az európai uniós határértéknek megfelelő aradi vízzel dúsítják fel a Körös-völgy ivóvizét, amelynek minden literjében az arzénmennyiség már 10 mikrogramm alatt lesz.

A honi ivóvízminőség-javító program fiaskója után a magyar kormány kérelmet juttatott el Brüsszelbe, amelyben a határérték betartásának meghosszabbítását kérte. Válasz még nem érkezett az Európai Unió központjából, ahol valószínűleg egyelőre jobban el vannak foglalva a világgazdasági válság kontinenst érintő hatásaival, a görög és újabban az ír pénzügyi nehézségekkel, valamint a tagországok költségvetéseit érintő hiánycélok teljesítésével.

A Dél-Alföldön, egy Csongrád megyei kisközségben, Eperjesen a legrosszabb a helyzet, ahol egy literben 100 mikrogramm felett van az arzén mennyisége. Itt már korábban életbe léptettek kényszerintézkedést, és lajtos kocsik viszik a vizet a házakhoz.