Halálos játék

Ismét operációra készül a nagyatádi rokkantnyugdíjas. Emlékezhetnek, Seres István egy műtétet már elvégzett önmagán, mert a jobb lábában lévő vérrög kibírhatatlan fájdalmat okozott. Miután a kaposvári kórház várólistáján kilátástalannak érezte az előrejutást, kínjában saját konyhájában – ahogy mondja – életmentő műtétet hajtott végre magán. Félt ugyanis, hogy ha az alvadt vér a lábából elindul felfelé, akkor a tüdejében, esetleg a szívében landol, és megölheti. Először tehát borotvaszesszel sterilizált, majd combjánál és a vádlijánál elszorította az ereket, előkerült egy pult alól szerzett szike, injekciós tű. Aztán a rettenetes fájdalmat elviselve eltávolította a testéből a 6-7 milliméteres vérrögöt, de kínjai enyhültek. Az elborzasztó bravúr után felkapta nevét a nemzetközi sajtó is. A kétes dicsőséget próbálta azzal elhessegetni, hogy a műtéti technikát három éve tanulta, amikor hasfalából kilenc vérrögöt kiszedtek. Ezt az érvelést némi kétkedéssel hallgattuk, mert a nagyobb műtétek esetén nyilván altatják a pácienst. De a gyógyulást látva az önoperáció sikere vitathatatlannak bizonyult.

A hazai orvosok nehezen viselték a tavaly júliusi sufniműtétet. Félve attól, hogy az otthon szülés után a vakbél- vagy az epeműtétre is berendezkednek az ügyes kezű magyarok, felhívták az ország figyelmét, hogy életét kockáztatja, aki megkerüli a várólistát és önkezével vet véget kínjainak. Seres szerint viszont az egészségével játszik az is, aki türelmesen vár, mert azt az időpontot vagy megéli, vagy nem.

Kerüljük most az egészségügy végromlásáról szóló napi híreket, hiszen Orbán Viktor szerint a gyógyítórendszer általa és kormánya által meg van mentve.

Nem is értjük, miért bővül folyamatosan Seres István tábora, az öngyógyító sebész fogadóórákat tart a másfél szobás lakása előtt gyülekező tanácstalanoknak, vagy levélben válaszol az egészségügyi, jogi kérdésekre. De erről később még szó lesz. Addig inkább jelezzük, hogy a kaposvári egészségügy vezetői a konyhai műtétek tiltása után kilátásba helyezték Seres ügyének teljes körű kivizsgálását, majd az életveszélyes műtét elkövetőjének szigorú felelősségre vonását.

Semmi kétség, Seres István komoly büntetésre számíthatott – ahogy illiberális berkekben lenni szokott –, már csak a „példastatuálás” miatt is. A vizsgálatot azonban nem a kaposvári kórház vezetői indították, hanem az intézmény nevében fellépő budapesti Rábai ügyvédi iroda igyekezett beszerezni a rokkant teljes kórképét, amivel később a bíróságon akarták bizonyítani, hogy a műtét valójában nem volt sürgős. De Seres – aki évtizedek óta elszánt jogvédő is – azt mondja, átlátott a szitán, a dokumentumait nem adta ki a jogászoknak, mert tudta: az egészségére vonatkozó adatokat a kórháznak is bizalmasan kell kezelnie. Ezzel az ügyvédi akcióval véget is ért a kórház jó hírnevéért folytatott küzdelem.

Nem mintha a rokkantnyugdíjas tartott volna a bíróságtól. Amikor még a vérrög korlátozta a mozgásszabadságát, de a kaposvári kórházban nem akarták azonnal megműteni, felkereste az intézmény betegjogi képviselőjét. Dr. Bajcsi azonban – így meséli Seres – széttárta a karját: neki csak arra van felhatalmazása, hogy a betegek érdekében a csapok állapotát és a vécépapír-ellátás folyamatosságát ellenőrizze, a betegek gyógyítása ügyében nem tud eljárni. Seres csak ezután operálta meg magát, szándékáról pedig értesítette az illetékeseket. Erről a bíróságon is hajlandó lenne vallomást tenni. Inkább hiúságát zavarta, hogy a Rábai ügyvédi iroda jogászai csőbe akarták húzni, miközben hegesztőként fogalmazó lehetne az Alkotmánybíróságon is, de ne szaladjunk előre.

Seres egyébként azért sem forszírozta a bírósági utat, mert az őt megfenyegető nyilatkozatot kommunikációs trükknek tartotta. Úgy csinál a kórház vezetése, mintha tényleg meg akarnák büntetni, de ezzel csak az öngyógyítástól akarják elijeszteni a pácienseket. (Ami nagyon is helyeselhető – a szerk.) Az ilyen cselnek Seres nem dől be. Ezt azok is tudják róla, akik a sikeres műtét után felkeresik, akik tanácsait kérik. Eleinte csak néhányan jöttek, aztán már boldog-boldogtalan. Seres István elsősorban azokat segíti, akik az egészségügyben sérelmeket szenvedtek, vagy legalábbis azt hiszik. Keresik műhibagyanús ügyekkel, megalázó leszázalékolással, de jönnek már munkaügyi sérelmekkel is. Érkeznek Selyéről, Mezőkövesdről és Debrecenből, személyesen és levélben is felkeresték már Serest, és egy idő után már „tanácsos úrnak” is szólították. Nos, a tanácsos úr a mai napig megtartja fogadóóráit a másfél szobás lakásában.

A rokkantnyugdíjas bírja a tempót, sportolt valaha, pingpongozott, amihez tudvalevően kell a kondi, a jó reflexek, no és a penge agy. Állóképességét már korábban, szakmunkáskorában megalapozta, először Egerben megtanulta a hegesztőszakmát, szerette a munkáját. Aztán Nagyatádra csábították, majd darus lett a vasöntödében, kemény meló, izzott az egész műhely, akkoriban még bírta a fizikai kínokat. Már benne volt a korban, amikor leszázalékolták, mert egy zavaros emlékű gyerekkori műtét – azt mondja, fűrészelték a combcsontját – felnőttkorban gyötrő fájdalmakat okozott. Talán ott, a műtőasztalon vagy utána a kórházi rácsos ágyban lett dacos, dühös. Kiskorától indulattal harcolt a jogaiért, felnőttkorában pedig meggondolatlanul védte vélt igazát is. Megrágalmazta még a városi ügyészt is, százezer forintra büntették és másfél év felfüggesztettet kapott. Ám a bírságot azok fizették, akik nevében indulatosan szembement a hatalommal. Régi ügy.

Az is meglehetősen régi történet, hogy hegesztő létére az Alkotmánybíróságra hívták dolgozni. Évtizedekkel ezelőtt beadványt fogalmazott a rokkantak nevében, ennek helyt is adott a testület. Elégtételt érzett, mosolyogva meséli, hogy a legfőbb bírói fórumnál annyira profinak tartották a keresetét, hogy ismeretlenül állást ajánlottak neki. Pestre hívták fogalmazónak, lakással, magas fizetéssel. Ez persze felvillanyozta, de az állást visszautasította, nem árulta el, hogy bizony „csak” hegesztő. Csatlakozott viszont a civil jogvédőkhöz, több munkaügyi pert megnyert, mindig a kiszolgáltatottak oldalán állt, ergo: elég sokan utálják, de ez nem érdekli.

Első műtétje után Seres István rokkantnyugdíjas most újabb operációra készül. Egy ideje ugyanis hasfala duzzadni kezdett, fájdalmai is vannak. Orvosa szerint mindössze zsírmirigy, ami veszélytelen, bár később el kell majd távolítani. Seres viszont állítja, a nyirokcsomója duzzadt meg, ami veszélyes. A nagyatádi férfi azt tervezi, hogy előbb a szokásos módon áttekinti a szakirodalmat, majd hasfalából is eltávolítja az általa gyanúsnak talált részt. Megdöbbenésünkre csak legyint. Elvesztette már a bizalmát az orvosokban, látja, mi történik a kórházakban, ezért vette kezébe a döntést. Pedig tudja, ez életveszélyes játék. De emeli a tétet.