Hadházy Ákos: Ez így nem választás, hanem egy vicc

– Kell aggódni a választóinak Hadházy Ákos testi épségéért?

– Nagyon szépen köszönöm az aggódó sorokat azoknak, akik írtak. A múlt héten egy jó néhány hónappal előre tervezett műtéti beavatkozáson estem át. Köszönöm szépen a szekszárdi Balassa János Kórház dolgozóinak, hogy az ő körülményeik között is nagyon jó tapasztalataim voltak, így még ebben a hektikus politikai helyzetben is bevállalhattam ezt a beavatkozást.

– Nemcsak a műtétjére, hanem az állami média székházában történtekre, a verekedésekre és a verbális agresszióra is gondoltam.

– Én nem verekedtem, az biztos. Ellenem  történt fizikai erőszak. Nem provokáltam ki semmit. Egy lépcsőn akartam felmenni, az őrök – törvénytelenül – elállták az utat. Mivel nekem sincs jogom fizikai erőszakhoz, egyszerűen ki akartam kerülni őket, erre bűncselekményt elkövetve lerángattak a lépcsőről. Az ötvenes évek óta nem történt olyan, hogy hivatalban lévő országgyűlési képviselőt a hatalom testileg fenyített, kényszerített volna.. De a biztonsági őrök tetténél valóban sokkal súlyosabb, amit a közmédia műsorszerkesztői és bemondói csinálnak, hiszen ők az igazi verőlegények. Nem véletlenül volt kötelességünk bemenni székházba: mind ők, mind pedig a lopott pénzből felvásárolt vagy létrehozott, közpénzből kitartott kormánymédia a megfélemlítésre, a kritikus hangok elhallgattatására játszanak. Vissza is kell még menni. De azt tudni kell, hogy néhány képviselő nem sok mindent tud megoldani, pláne nem azonnal. Ha sok ezren sokszor hajlandóak kijönni oda, az már sokkal esélyesebb. Ha egy nyomásgyakorlás elég tartós és elszánt, akkor – és csak akkor – lehet eredmény. Nyilván a biztos megoldás az lesz, amikor százezren lesznek ott, hiszen ahhoz az ország ötvenezer rendőre már kevés… Ha így folytatja a kormány, lesznek ott egyszer ennyien, a kérdés, hogy mikor. Amikor már teljesen tönkrement az ország, vagy hamarabb. Ez csak tőlünk függ.

Fotó: Merész Márton

– Az indulatkeltés a kormánymédia célja?

– Persze lehet az eredménye a lejáratásaiknak, hogy felhecceli az összefüggések átgondolására kevésbé kész embereket, ami akár valódi atrocitásoknak tehet ki minket. Ez nem lenne új hatalomtechnikai módszer. Ezért aki az igazat mondja, közvetlen veszélyben lehet. Ennél a veszélynél viszont fontosabb: amíg ez a befolyásolási lehetősége megvan a közpénzen – például 1,6 milliárd forintért most újabb „reformok működnek” plakátokon – kampányoló Fidesznek, addig nem  beszélhetünk valódi választásokról. Ilyen aránytalanságok mellett nem létezik demokratikus pártverseny. Ezt az uniós kampány legelején tisztáznunk kell. A kormány tavaly ötven milliárdot költött el saját maga propagálására, most újabb plakátokon és reklámokban terjesztik a hazugságaikat tavaszig. Eközben az ellenzéknek az európai parlamenti (EP) választára való felkészülésre lesz néhány tízmillió forintja. Ez így nem választás, hanem egy vicc. Elhiszem amúgy, hogy Orbán ellenszélben érzi magát, de ez csak annak a jele, hogy a paranoia már elvette a józan ítélőképességét. Nem az iszonyatos mértékű lopásnak, hanem a megmaradt valódi újságoknak tulajdonítja az elképesztő elégedetlenséget, ami a nem megtéveszthető emberekben van.

– Akkor az ötpontos követelésekből a kormánypropagandára vonatkozó lépett az első helyre?

– Mind az öt követelés egyenlő súlyú és fontosságú. És minden mindennel össze is függ. Mert látni kell: a Fidesz ugyan most ideges és aggódik a rabszolgatörvény elleni tiltakozáshullám miatt. De azzal nyugtatja magát, hogy a további néphülyítő propaganda és – ha szükséges – újabb választási csalások segítségével úgyis nyer, vagy legalább döntetlenezik májusban. Az pedig szerinte azonnal lezárja a tiltakozásokat, hiszen a „választások” újabb legitimációt adtak nekik. Csak – ahogy mondtam – ha minden így marad, ezek csak választás jellegű játékok lesznek.

– Ezt a kritikáját sokan egyfajta bojkottfelhívásként értelmezték.

– Nem, nem ezt mondtam. Hanem éppen azt, hogy legyünk nagyon határozottak és elszántak a követeléseink elérésében, így ne kelljen bojkottot hirdetni semmilyen választással kapcsolatban. A követeléseink éppen annak garanciái, hogy változások legyenek a jelenlegi, rettentően egyenlőtlen feltételekhez képest. Tudják, hogy igazunk van, ezért nem voltak hajlandóak még csak beolvasni sem az öt pontot.

– De nemcsak, hogy nem olvasták be, a történtek nyomán egyetlen állami hatóság sem indított érdemi vizsgálatot – eljárás is csak önök ellen indult.

– A leggyalázatosabb valóban az állami, valójában kormányszervek hozzáállása. Minden ilyen eset önleleplező is, de ez minket nem kárpótol. Ahogyan azok a becsületsértési perek sem, amelyek nyomán az esetemben is egy sor kártérítést megítéltek már – igaz évek múlva... De a lejáratás ettől még működik. Rólam is nagyon sok magyar ember azt hiszi, hogy meggyilkoltam, megnyomorítottam vagy legalább kisemmiztem a szomszédomat, ahogy akár azt, hogy az édesapáméknak gyanús földügyletei voltak.

– Eközben ezek az emberek arról nem értesülnek, amiről a korrupcióinfóin beszélt, például a kormányközeli szereplők tényleges földügyeiről, trafikjairól, az uniós forrásokkal történt visszaélésekről.

– Száznegyvennél is több korrupcióinfót tartottam, hamarosan folytatni is tervezem a sorozatot, mert sajnos muníciónk van rengeteg. De igen, ezekről az ügyekről az országnak ugyanaz a fele, sőt a lakosság többsége valóban nem fog értesülni. Az orosz diktatúrában is vannak bátor emberek, akik keményen kimondják az igazságot Putyinról. Egy Navalnij nevű ellenzéki például ilyen. Csak éppen az oroszok 80 százaléka egyszerűen nem tudja, hogy ki ő, mert Putyin még kevésbé szereti az „ellenszelet”, mint Orbán. Hát, én nem akarok Navalnij lenni.

– De ez azt is jelenti, hogy a magyarok nem látják a korrupció eluralkodását?

– Úgy érzem, az emberek többsége a saját környezetében sok mindent lát. Tudják, hogy a hatalmon lévők lopnak. A propaganda sem tudja ezt teljesen elleplezni, így inkább a „korábbi kormány is lopott” üzenetét viszik, ami részben igaz is, hiszen loptak korábban is, csak ugye sokkal kevesebb lehetőségük volt rá. De nem ez az igazi agymosás, hanem az, hogy „nézzetek el minden mást, mert mi megvédjük a migránsoktól a magyarokat”. Ezredszer is elmondom: nem igaz, hogy nem zavarja az embereket a korrupció. Igenis zavarja, még a kormánypárti szavazókat is. Amikor megyek aláírást gyűjteni, gyakran találkozom azzal, hogy megmondják, ők fideszesek, de aláírják, mert tudják, hogy az Európai Ügyészség nem a Fidesz ellen van, hanem a korrupció ellen. 

– Azt is tudják, hogy miért van szükség az Európai Ügyészségre?

– Látják, tudják, de közben elhiszik, hogy én milliószámra akarok menekülteket behozni. Persze egyre kevesebben fogják ezt bevenni. Csak épp azt is mindenkinek tudni kell, hogy Orbán egyre kevesebb „ellenszelet” fog megengedni.

– Viszont akkor ma még az is eljut az emberekhez, hogy Polt Péter ügyészsége nem, vagy nem minden esetben végzi el a dolgát? A korrupcióinfós feljelentésekből például hány esetben lett eljárás?

– Miután totálisan nonszensz érvekkel utasítják el a feljelentéseimet, nem is minden esetben tettem már meg. De eddig 45 körül volt a feljelentéseim száma, ezek közül pedig 21-22-ben indítottak nyomozást, amelyből 8-10 jelenleg is áll. Nagyon sokat elképesztő „indoklással” egyszerűen lezártak, amit pedig nem tudnak teljesen eltussolni, ott az a taktikájuk, hogy húzzák-halasztják, ide-oda helyezik. Az Öveges Program nyomozását például félévente helyezik át az egyik helyről a másikra, miközben olyan hivatalos papírok vannak nálam, amelyekben a nyomozóhatóságok nem gyanúként, hanem tényként említik a bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalást.

– Az illetékesség hiánya manapság egyre gyakoribb hivatkozás. Európának van illetékessége?

– Van. Eddig is volt, hiszen az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) illetékes minden egyes uniós támogatást, azok minden eurocentjét követni és vizsgálni. De vádemelési jogosultsága nincs, az jelenleg a magyar ügyészség kezében van. Ezért kifejezett nyomás alatt van a magyar kormány Európa irányából, hogy igenis csatlakozzunk az Európai Ügyészséghez. És visszacsatolok: ez is alapvető fontosságú ahhoz, hogy Magyarországon valódi választások legyenek. Hiszen az elcsalt EU-pénzekből nemcsak az ország leggazdagabb embere lett Orbán Viktor – hiszen nem Mészáros Lőrinc lett az, ez világos –, hanem ugyanezekből a pénzekből fizeti zsoldos hadseregét is. Az uniós támogatást ma Magyarországon pofára osztogatják, mert ebből fizeti ki az embereit, a neki kampányolókat a Fidesz. Amikor például egy szekszárdi fideszes képviselő pinceépítésre kap 30 millió forintot, ami egy tízéves átlagbér, abból ő nemcsak pincét épít, hanem legalább 3-4 millió forintból gyönyörű kampányt is tud folytatni. És hány ezer ilyen példát mondhatnánk… Ezzel olyan előnyre tesznek szert, ami kiírtja a versenyt, amely pedig a demokratikus választás alapfeltétele. Nem tagadom, néha nekem is nyomasztó belegondolni, hogy ezermilliárdos lopott pénzből kitömött zsoldos rendszerrel szállok szembe. Világos, hogy rajtuk kívül senki másnak nem szolgálja érdekét az, hogy ellenőrizetlen, illetve következmény nélküli legyen az uniós források elköltése. 

– Csakhogy tavaly decemberben rekordösszeget, 2018-ban pedig összesen 1451 milliárd forintot utaltak Magyarországnak Brüsszelből.

– Ennek csak két oka lehet, hiszen az OLAF és más szervek révén Brüsszelben tudnak róla, sőt a Sargentini-jelentésben összefoglalóan is szerepel, hogy rendszerszintű visszaélések vannak Magyarországon. Világos, hogy a valódi európai elit: Orbán Viktor uniós párttársai hoztak egy politikai döntést. A Néppárt – amelynek politikusai vezetik az összes uniós intézményt – most nem vállalta fel, hogy megregulázza Orbánt. A hangsúly a „most” szón van. Ha most visszatartják a pénzeket, azzal ugyan a magyar költségvetés hatalmas bajba kerül, de kommunikációs fronton Orbán felülkerekedik: elhitette volna, hogy a bevándorláspárti Brüsszel bünteti Magyarországot. Ilyen szempontból lehet abban ráció, hogy a választásig ne lépjenek. Persze hatalmas kockázat is. Viszont arról alig beszélünk: a hadi beruházások, amelyekkel hatvan német tankra és húsz francia helikopterre óriási pénzt, ezermilliárdos tételt fogunk elkölteni, gyakorlatilag vissza is csorgatják a most átutalt uniós forrásokat az EU-ba. Tehát a magyar gazdaságot csak ideig-óráig tartja  ez az összeg lélegeztetőgépen. Hacsak Orbán elvtársai nem nyernének özönvízszerűen, a választás után a pénzvisszatartás ismét napirenden lesz Európában. A Sargentini-szavazás eredménye azért ijesztő a Fidesznek, mert tudják, hogy ez még akkor is így van, ha maradnak az erőviszonyok, s a Néppártnak kell erről döntést hozni. És ha rajtuk múlik, várhatóan nem jönnek majd Magyarországra az uniós pénzek.

– Ha uniós források nem is, de mennyi áll rendelkezésre az Európai Ügyészséghez való csatalakozásért folytatott kampányára?

– Nem összehasonlítható, sőt bármely fideszes, vagy állami kampány töredékéről van szó. Az egész kampányt azért tudom megcsinálni, mert van egy országgyűlési képviselői stábom, és kaptunk sok-sok magánembertől adományokat. Köszönettel tartozom, mert a képviselői keret lehetőségein túl ebből kampányolhatunk és jártuk az országot eddig. Már több mint 400 ezer aláírás jött össze. Most a nagy feladat az, hogy folytassuk májusig.

– Miért pont addig?

– Addig van értelme, hiszen május 26-án lesz az európai parlamenti választás. Akármi is lesz annak a kimenetele, nagyon fontos, hogy fel tudjuk mutatni a magyar társadalom támogatását az Európai Ügyészség mellett. Ha Orbán álmai ellenére nagyjából maradnak az erőviszonyok, akkor minden jel arra mutat, hogy hatalmas nyomás lesz az Orbán-kormányon, hogy csatlakozzon az Európai Ügyészséghez. Semmilyen észérv nem magyarázhatja meg, hogy miért nem teszi. Orbán azzal fog előjönni, hogy a magyarok ezt nem akarják, ezért kell nekünk összegyűjteni az egymillió aláírást, hogy megmutassuk: igenis akarják.

– Ebben egyébként az ellenzéki pártok már a rabszolgatörvény előtt is együtt tudtak működni.

– Valóban, az Európai Ügyészség ügyében már jóval korábban egység volt, ahogyan mostanra számos kérdésben létrejött ez az összhang. Nagyon örülök, az öt pont mögé valamennyien be tudunk állni. Az első két pont ugye a rabszolgatörvénnyel és a rendőrök túlóráztatásával foglalkozik, ami szakpolitikai és elvi álláspont. A másik három pedig alapvető abban, hogy – megismétlem – egyáltalán választásokról beszélhessünk Magyarországon.

– Volt itt parlamenti botrányülés, voltak tüntetések, közös fogadalom. Mi jön most?

– Az ellenzéki erőknek, a pártoknak és a civil tömegeknek most nyilvánvalóvá kell tenniük: nem fogunk engedni. Ha ezekből a követelésekből csak egyet is elengedünk, akkor nincs tisztességes választás Magyarországon. És ezt az uniós kampány előtt valóban közösen kell egyértelművé tennünk. A szabad sajtóra vonatkozó pontot pontosítanám is, hiszen mindig konkrét követeléseknek van értelme. Hogy mindenki megértse: el kell érnünk, ki kell követelnünk, hogy a hírhamisító Papp Dániel MTVA-igazgatót váltsák le, s a parlamenti pártok által konszenzusos megegyezéssel megválasztott vezérigazgató irányítsa ezentúl a közmédiát. Ennél még fontosabb a fizetett kormánypropaganda betiltása. Az adófizetők nem arra adták a bérük jelentős részét, hogy a kormány saját magát évente ötvenmilliárd forintból fényezze, s fizetett hirdetésekben hazugságokról is „tájékoztasson”. És nem arra adták azt a pénzt, hogy az ocsmány hirdetések árából etessék az ellenzéket lejárató verőlegényeket. Kézzelfogható céljaink, követeléseink vannak. Ezekért kell dolgoznunk, minden eszközzel.

– Nem úgy tűnik, hogy Orbán Viktor bármiben is engedne.

– Az ellenzék mindent megtesz ezekért a követelésekért. Mert ha ezek májusra nem teljesülnek, akkor az uniós voksolás sem lesz demokratikus választás. És ezt egész Európában tudni fogják. Fontos, de nem elégséges a pártok együttműködése: közösen kell világos határokat szabni és ezzel változást elérni. Sokan beszélnek most a közös EP-listáról, mindenki tudja, hogy ezzel lehetne a legnagyobb eséllyel indulni. De hatalmas csapda lenne csak erről egyeztetni a következő hetekben ahelyett, hogy felismernénk: ez a lista is csak az antidemokratikus keretek között indulna. Így nekünk azzal kell foglalkozni, hogy a követeléseink teljesüljenek.

Fotó: Merész Márton

– Viszont ha mégsem érnek el egyet sem, akkor mégis bojkottálni kell a választást?

– Úgy kell dolgoznunk, fel se merüljön, hogy nem érjük el a követeléseinket. Készüljünk fel arra, hogy eredményeket fogunk elérni, s közben szervezzük meg magunkat. Minden szavazókörben szerveződni kell. Többet nem fordulhat elő, ami a tavalyi országgyűlési választásokon, amikor a szavazókörök felében nem volt ellenzéki ellenőr. Nem tudjuk, hogy mekkora volt a csalás, de csalások voltak, millió helyről kaptunk erről információt. Ehhez a pártok aktivista-állománya kevés, sokakat kell bevonnunk. Az általunk alapított Mindenki Magyarországa Mozgalom egyik fontos célja éppen az, hogy próbáljunk megtalálni és bevonni olyan embereket, akik eddig nem voltak hajlandóak foglalkozni a politikával. Mert abból kell kiindulnunk, mondom még egyszer, hogy eredményeket fogunk elérni az öt pontban.

– Ezzel az optimizmussal szerepelne is egy közös ellenzéki listán – akár csak „húzónévként”?

– Legitim felvetés a közös lista, még ha egyelőre nem is reális, hogy megvalósul. Ha mégis létrejönne, s felkérnek, mert úgy gondolják, hogy jól tudom reprezentálni az ellenzéket, akkor ennek lehet, hogy eleget tennék. Ugyanakkor nekem itt van a helyem, tehát ugyan szívesen segítem ezt az ügyet, viszont nem mennék el Brüsszelbe képviselőnek. Egyébként is megfogalmaztuk a mozgalomban: szép lenne, ha olyan emblematikus közszereplőkkel alakulhatna egy közös lista, akik szimbolizálják az ellenzéki oldalt és a jó célért való együttműködést, még ha nem is személyes politikai ambícióval teszik ezt. De nem szabad, hogy ez a listakérdés uralja a közbeszédet, nekünk az öt pont elérésével kell törődnünk.

– Az összefogás-diskurzus régi kritikusaként most hogy látja, hasonlóan elszántak a partnerek is a tartalmi politizálás iránt?

– Igen, most úgy látom, s nagyon nagy öröm, hogy az ellenzéki oldalon mindazok, akikkel személyesen is együttműködök, elszántak ebben. Megvan a csapda lehetősége, hogy az összefogás-vita kezdődik újra. De ha csak azt felidézzük, milyen sokan esküdtek fel erre az öt pontra a parlament lépcsőjén, ez mindenképpen bizakodásra ad okot. Ha az emberek látják az ellenzéki politikusok elszántságát,  meg fogjuk kapni a támogatást tőlük. Hiszen nélkülük biztosan nem fog menni. Mindannyiunknak cselekedni kell. Aki a tüntetéseket, útlezárásokat csak élő videóban nézi, az kevesebbet tett, mint aki ott is volt. Aki csak megosztja az aláírásgyűjtésről szóló cikkeket, az kevesebbet tett, mint aki valóban gyűjti azokat.

– Nem tudtam eldönteni a beszélgetés során, inkább megkérdem: szkeptikus vagy optimista?

– Igyekszem mindig optimista lenni. Ráadásul az elmúlt hetekben rengeteg új, pozitív jelenség is volt már. Csak hogy a legújabbat említsem: valaki kiszivárogtatta a Varju Lászlót ért támadásról a videofelvételt. Ezek szerint volt egy hős a közmédiában. Valaki, aki ugyan ott dolgozik, sokat kockáztat, de erős az igazságérzete. És neki köszönjük ezt meg. Mert a kormány ettől félhet, sőt fél is. Valószínűleg ez jobban zavarja még annál is, hogy tüntetnek ellene. Akinek rejtegetnivalója van, az mindig fél. És mi nem félhetünk jobban náluk. Ez a kormány magától sosem fog visszafordulni azon az úton, amely a demokráciából a diktatúrába tart. Ezen az úton csak megállítani lehet.