Hadat üzent a vattacukornak

Színe

A Fővárosi Közgyűlés másfél hete döntött arról, hogy korlátozzák a Városligetben a mozgó és pultos árusításokat, és változik a közterület-használati díjakból adható kedvezmények rendszere Budapesten, miután a Fővárosi Közgyűlés módosította a közterület-használatot szabályozó rendeletet.
Az MTI beszámolója szerint a határozat értelmében a továbbiakban nem adnak ki közterület-használati hozzájárulást a Városliget teljes területén árusító berendezések (pultok, asztalok, guruló kocsik) létesítéséhez, kézből történő, valamint mozgó árusításhoz.

Az indoklás szerint a javaslat célja a Városliget, mint kiemelt közpark védelme, tisztaságának megőrzése. A közterületen a rendezvények idején továbbra is lehetőséghez jutnak a mozgó árusok, azonban más alkalmakkor a parklátogatókat kizárólag az épületekből, pavilonokból szolgálhatnák ki a megfelelő hulladékkezelés, az ellenőrizhetőség és az esetleges károkozások számon-kérhetősége érdekében.
A Hősök terén megtiltják a kereskedelmi, hirdetési, szolgáltatási tevékenységeket, kiállítások, vásárok tartását, kulturális és sportrendezvényeket és az azokhoz kapcsolódó berendezések, építmények elhelyezését.

A rendeletmódosítás arra is kitér, hogy a közterület-használat csak abban az esetben lehetne díjmentes, ha arra közfeladat ellátása miatt van szükség. Kilencvenszázalékos kedvezményt kaphatnak egyebek mellett a főváros cégei és a humanitárius és karitatív tevékenységeket végzők.

Visszája

Mindezzel kapcsolatban egy három évtized után a döntéssel munkanélkülivé vált helyi vállalkozó, Kovácsné Rita személyesen kereste meg a szerkesztőségünket kétségbeesésében, mivel két éve keresi az igazát és a napi megélhetését, de minden hivatalos fórum elutasította a kérelmét. A kusza jogszabályi csavarokra hivatkozva a munkahelybarát kormány konok katonája, a Közterület-hasznosítási Bizottság elnöke, Ughy Attila megfosztja a megélhetésétől, ami évtizedek óta ugyanolyan része volt a ligeti hangulatnak, akár az Állatkert, a Vidámpark vagy a kacsák a csónakázó tó vizén. Perec, lufi, vattacukor, örök kellékek – voltak, egészen a 2010-es önkormányzati választásokig. Ekkor kezdődött meg a kereszteshadjárat.

Kovács Balázsné családi vállalkozásban dolgozott asztali árusként a Ligetben. Generációk nőttek fel a városligeti romantika s kellékei – vattacukor, perec, üdítő kísérete mellett. Mint minden évben, 2010-ben is meg kívánták újítani az árusítási kérelmüket, amit annak rendje s módja szerint vártak, mindhiába.

-A mi munkánkat sosem érintette a nagypolitika – idézte fel a történteket a kisvállalkozó –, meg nem fordult a fejünkben, hogy az új városvezetés éppen minket vehet célba. Amint azelőtt is minden évben, 2010-ben is beadtuk a kérelmünk megújítását, és azt a megnyugtató választ kaptuk, hogy az új főpolgármester, Tarlós István gond nélkül biztosítja is a harminc éve zavartalan tevékenységünket. De ekkor még nem tudtuk, hogy a főpolgármester – akkor még – tanácsnoka, Ughy Attila egészen más terveket szövöget a Liget jövőjével kapcsolatban.
Akkor döbbentek meg először, amikor megkapták a főpolgármesteri elutasítást: városképi okokra való hivatkozással megtagadták a további árusításra irányuló kérelmüket.
-Hónapokon keresztül igyekeztünk hivatalos úton magyarázatot kapni a döntés okairól, de mellébeszélésen kívül érdemi válasz nem érkezett. Nem értettünk semmit – egészen 2011 áprilisáig.

Önkénye

Egyre elkeseredettebb levelezésükre 2011. április 19-én az alábbi verdikt érkezett:
„Levelét, melyet a városligeti közterület-használat ügyében írt, köszönöm, megkaptam. Válaszom ez ügyben a következő: a Városliget-ben a továbbiakban utcai árusítás asztalokról, pultokról nem lehetséges. A Városliget kiemelt fejlesztési terület, a terület komplex rehabilitációja elindult. A továbbiakban a kereskedelmi tevékenység engedélyezésének tekintetében a városképi megjelenést, a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Budapesti Vidámpark szempontjait is figyelembe véve a következő módon folytatható a kereskedelmi tevékenység: a Városligetben kereskedelmi tevékenység folytatására alkalmas, meglévő pavilonok bérlésére pályázatot nyújthat be a vállalkozó. Továbbá, a Fővárosi Állat- és Növénykert vagy a Budapesti Vidámpark területén belül lévő kereskedelmi objektumok bérlésére is pályázni lehet az üzemeltetőknél. Kérem a levélben foglaltak szíves tudomásul vételét.”
Aláírás: Ughy Attila, tanácsnok. A dátum, ne feledjük, 2011. április 19. Különös módon április 26-ai /!/ keltezéssel újabb levelet kaptak, ezúttal már mint a Fővárosi Közgyűlés Közterület-hasznosítási Bizottságának elnökétől, Ughy Attilától, miszerint: „...A döntésre feljogosított Közterület-hasznosítási Bizottság a kérelmüket 2011. 04. 20. napján megtárgyalta és az Ön(ök) által kért közterület-használathoz nem járult hozzá”.

Árpád apánk és a sósperec

-Semmit sem értettünk – folytatta a történetet Kovács Balázsné -. Április 19-én érkezik egy elutasító határozat, amit másnap, 20-án tárgyalt az illetékes bizottság..?! Ekkor már egyre nagyobb kétségbeeséssel igyekeztünk megoldást találni, hiszen a megélhetésünkről volt szó s az idő csak telt. Már nem csak a fővárosi önkormányzatot, de dr. Szabó Mátét, az állampolgári jogok országgyűlési biztosát is megkerestük, aki a panaszunkra az alábbi választ küldte: „A /.../ vizsgálatom jelentéssel zárult, amelyben a Fővárosi Önkormányzat közterület-használati kérelmekkel kapcsolatos eljárását illetően visszásságokat állapítottam meg az Alkotmányban deklarált jogorvoslathoz való joggal összefüggésben. A jelentést megküldtem a Fővárosi Önkormányzatnak, valamint az illetékes minisztériumnak és kezdeményeztem a visszás helyzet megszüntetését /.../”
Ekkor már személyes meghallgatást is igyekeztek kiharcolni a nagy hatalmú bizottság elnökénél, de rendre sorozatos visszautasításokban volt részük, a legkülönbözőbb kifogásokkal:
-Az Olof Palme sétány közeli mellékutcájába kértünk engedélyt az asztali árusításra, de ezt a területet az elnök úr nemzeti emlékhelyként minősítette és közölte, hogy nincs helye perecnek Árpád apánk lába alatt... Az egész fővárost érintő közterületi rendcsinálásra hivatkozott, mind a Ligetet, mind az aluljárókat, mind a Margitszigetet értve ez alatt. Ebből mindössze a Liget lett célterep a jelek szerint. Arra nem kaptunk választ, hogy ha Nemzeti Emlékhely a Városliget s változtatási tilalom van, akkor vajon miként épülhetett meg a Nyereg, a Lizsé bővülése, a Pop-Up bár, hogyan magasodhatott kétszeresére a Robinson étterem..?!

Nem akarnak „mohákat” a Ligetben

Aztán némileg tisztult a kép egy hivatali elszólásnak köszönhetően:
-Egy alkalommal hallottuk valamelyik tisztségviselőtől, hogy hiába erőlködünk, nem akarnak „mohákat” látni a Városligetben. Elhűlve tudatosult bennünk, hogy ezért vonták vissza a tucatnyi árus engedélyét, köztük a miénket, mert az árusok túlnyomó többsége a roma származású Mohácsi családból származott?!
Több sem kellett, azonnal az Egyenlő Bánásmód Hatóság segítségét kérték a felháborító információ ismeretében. A Hatóság, mint megkerülhetetlen jogi intézmény, természetesen kezdeményezte minden érintett meghallgatását, a fővárosi hivatal jogi képviselőjét is megidézve. A kínos tárgyalás meghátrálásra kényszerítette a Közterület-hasznosítási Bizottság addig vehemens álláspontját és átmenetileg, ez év december 31-ig engedélyezték a ligeti mozgóárusítást – gázoslufira. A kezdeményező Kovács család fújhatta.

Két négyzetméter a megélhetéshez

A felháborító döntésről értesülve sem adták fel, új kérelemmel fordultak a fővároshoz, ezúttal léggömb, térkép, képeslap árusítására, ha már másnak engedélyeztek hasonlót. Ughy elnök úr, számukra érthetetlen okból a következő választ küldte: „...A döntésre feljogosított bizottság kérelmüket megtárgyalta és a Nemzeti Emlékhelynek minősített területen a mobil árusítást nem javasolja, ezért az Ön(ök) által kért közterület-használathoz nem járul hozzá.” E hivatkozásnak némileg ellentmond a Kulturális Örökségvédelmi Iroda vezetőjétől, Tóth Ferenctől pavilon létesítésére irányuló kérelemre érkezett válasz: „/.../ A 29732/1 hrsz. alatti Városliget nincs történeti kertté nyilvánítva, önálló műemléki törzsszámmal nem rendelkezik.”, bár „A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal a Városliget történeti kertté nyilvánítását megindította. /.../ A Városliget teljes területén a közterület-használat, így a vendéglátóipari és kereskedelmi tevékenység is szabályozatlan. Pavilonépítési, illetve ideiglenes kitelepülési ügyekbe – egy kivétellel – az ingatlan tulajdonosai irodámat nem vonták be.”

-Mindezek után nem tudok másra gondolni – zárta történetét Kovács Balázs Istvánné –, mint hogy olyan személyes indokok állnak a független közéleti tevékenységet feltételezett bizottság döntési mechanizmusában, amiről nincs tudomásom, de azt is mondhatnám, hogy inkább nem is gondolnék rá. Ugyanis meglepő, hogy a fabódés pavilonok élelmiszer árusításával is bővítik a tevékenységüket, hogy az egyik büfés tavaly finoman közölte, hogy idén mi már nem leszünk, mert „elintéznek” minket, hogy a pavilonosok nyugalmát biztosító megoldásokról pletykálnak, hogy hivatali szinten ajánlják „jóindulatúan”: keressünk pártfogót a megfelelő bizottságban. A megélhetésemért küzdök. A nyilvánossághoz fordulok, ha kell, országos botrány lesz. Nekem csak két négyzetméter kellene ahhoz, hogy ne haljunk éhen.