„Ha nem teszünk ellene, meg fognak szaporodni az erőszakos cselekmények.”

„A rasszizmus nem csak a nem romák privilégiuma” – mondta Setét Jenő 'A romák ábrázolása a médiában' című szemináriumon, mikor Monori Áron, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) munkatársának előadása után a közönség soraiból érkeztek észrevételek. A civil jogvédő Forgács Istvánra utalt, aki legutóbb a Pesty Fekete Doboz adásában fejtette ki szélsőséges nézeteit.

2012. március 28., 17:47

A szemináriumon résztvevő előadók alapvetésnek tekintették, hogy a magyar médiában teljesen torzult képet alkotnak a romákról, és a helyzet az utóbbi években erőteljesen romlott. Monori Áron célként fogalmazta meg, hogy a romákat a társadalom integráns részeként kéne bemutatni, azt már csak kérdésként tette fel, sugallva a választ, hogy vajon ma a média úgy ábrázolja-e romákat, hogy büszkék lehetnek a származásukra, vagy szívesebben titkolják-e. Kijelentette, hogy minden felmérés és elemzés alapján egyértelmű, hogy a romák a legelutasítottabb kisebbség Magyarországon. A hatóság eszközeit kevésnek érzi ennek befolyásolásához, bár az NMHH az elmúlt három évben évente mindössze 5-10 esetben indított saját hatáskörben eljárást gyűlöletkeltés miatt, és ez a tendencia egyre csökken - írta a

TASZ romaprogramjának blogja.

Sárközi Gábor, a Roma Sajtóközpont vezetője az okok közt említette a szegregáció növekedését az élet számos területén, így például az oktatásban, foglalkoztatásban, egészségügyben. Nagyban hozzájárul az is, hogy a középosztályon eluralkodott a elszegényedéstől, lecsúszástól való félelem, ezzel párhuzamosan pedig megerősödött a szélsőjobb, amely retorikájával képes egyre több embert megszólítani. A szakember szerint ma a kirekesztő, lesajnáló beszédmód az emberek tudatlanságából és indulatosságából táplálkozik.

Beszámolójában elmondta, hogy a médiában két uralkodó téma jellemzi a romák ábrázolását: a kriminalizáció és a romákat érintő politikai, elsősorban kormányzati intézkedések.

Olvassa el a civil szervezetek véleményét a

romastratégiáról(teljes nevén a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia).

Sárközi Gábor hiányolta, hogy nem kellő számban és hangsúllyal jelennek meg a médiában a diszkriminatív esetek. A romákat egyénenként nem jelenítik meg, csak homogén tömegként szerepelnek, miközben a jobboldali és a baloldali címkével ellátott média is egyaránt elfogadja a szélsőjobboldal retorikáját, utalt például az ATV-re.

Messing Vera szociológus, médiakutató a Bernáth Gáborral végzett kutatásának eredményeit mutatta be, tudományos eszközökkel támasztva alá a médiában kialakult eltorzított valóságot. Az MTA Szociológia Intézetének kutatója 5 hónapon keresztül vizsgálta a hazai médiában megjelenő híreket, beszámolókat, műsorokat.

Messing Vera és Bernáth Gábor tanulmánya teljes

terjedelmében itt olvasható.

A kutatók megállapították, hogy míg a romákat a bűnözéssel, a politikai intézkedésekkel hozzák kapcsolatba a hírekben, addig minimálisra csökkentek, majdnem teljesen eltűntek a diszkriminációról, kisebbségi jogokról és a jogvédelemről szóló beszámolók, miközben kutatások bizonyítják, hogy a magyarországi romák háromnegyede tapasztal diszkriminatív intézkedéseket. A kormányzati lépéseket is majdnem minden esetben sajtóközlemények ihlették, valódi tényfeltárással a vizsgált időszakban mindössze 7 esetben találkoztak.

Messing Vera felhívta a figyelmet a homogenizáció veszélyeire is: a vágóképeket jellemzően úgy választják ki a roma témájú tartalmakhoz, hogy csoportban ácsorgó embereket mutatnak. A távolról mutatott tömeg félelmet kelt, nem látszanak az akár mosolygó arcok, nincs individuum, a befogadó nem tud a képekkel azonosulni, emellett a homogenizálás sérti a képen szereplők méltóságát, és erősíti az előítéleteket. Mindössze két olyan esetet tudott kiemelni, ahol roma származású embereket szólaltattak meg a médiában oly módon, hogy nem kisebbségi minőségükben szerepeltek.

Sárközi Gábor kitért a nyelvhasználat sajátosságaira is: a diszkriminatív nyelvhasználat mára nemcsak a szélsőjobboldal beszédmódjára jellemző, beáramlott a nyilvánosság minden terébe, szalonképessé vált akár a Parlamentben is. „Az emberek egyszerűen elkényelmesedtek, már nem kapják fel a fejüket.” Veszélyesnek tartja a kódolt beszédet is, hiszen könnyű a sorok közt olvasni. Lehet a cigánybűnözésről a kifejezés használata nélkül beszélni, akár a cigányok védelmezőjeként fellépni – ez a fajta megtévesztés pedig remekül megy a kormányzatnak is.

Messing Vera a kutatás során azt tapasztalta, hogy az újságírók gyakran a roma szó használata nélkül, bizonyos jelzők címkeként való alkalmazásával érzékeltetik, hogy valójában romákról beszélnek, így próbálják a korrektség látszatát kelteni.

„A rossz tulajdonságok a nem romák kiváltságai, ma a roma nem lehet ember, se lángelme, vagy egyszerűen középszerű.” Sárközi Gábor arra számít, hogy az egyoldalú hangok a jövőben erősödni fognak, miközben „van önálló személyiségünk, nevünk, van köztünk bolond, de a legtöbben nagyszerűek vagyunk”.

Setét Jenő Sárközi Gábor szavaira is reagált. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyűlöletkeltő beszéd átszivárog, beférkőzik a gondolataink közé, majd beágyazódik az értékrendünkbe, aminek egyenes következménye a cselekvés. „Ha nem teszünk ellene, meg fognak szaporodni az erőszakos cselekmények.”