Gyilkosság a tónál

Kevés háztartásban lévén tévé, Helsinki kíváncsi lakosainak egy része felkerekedett, és hamarosan egész tömeg gyűlt össze a Bodomi-tónál, hogy akár csak egyetlen pillantást is vethessenek a vérben úszó helyszínre. Mert bizony brutális módon történt a gyilkosság: egy tompa tárggyal fejbe verték, majd késsel összeszurkálták a négy fiatalt, akik közül az egyik, egy fiú, súlyos sérülésekkel ugyan, de megúszta a támadást.

A végzetes éjszaka

A 15 éves Irmeli Björklund és Anja Mäki, és a 18 éves Nils Gustafsson és Seppo Boisman a pünkösdi hosszú hétvégét szerették volna eltölteni a Helsinkitől nagyjából 20 kilométerre található, szép fekvésű Bodomi-tó partján sátorozva. Szombaton fürödtek, napoztak, grillen kolbászt sütöttek, és jóval éjfél után bújtak be a sátorba, hogy aztán holtfáradtan azonnal álomba zuhanjanak. Így történhetett, hogy fel sem eszméltek, amikor gyilkosuk hajnaltájt táborhelyük közelébe settenkedett. A nyomozó hatóság vizsgálata szerint valamikor 4 és 6 óra között történt a végzetes támadás. Semmiféle olyan nyom nem maradt a helyszínen, ami elárulta volna, hogy egy vagy több tettes volt az elkövető.

A fiatalok vérbe fagyott teste már a sátorponyva alatt hevert, amikor egy kisebb, középiskolásokból álló csoport haladt el a tábor közelében, valamikor reggeli hat után. A gyerekek madárlesen voltak az erdőben, és egyikük megállt egy pillanatra, mert mozgást látott a sátornál. A fiú elmondása szerint egy világos színű ruhába öltözött, férfinak vélt alak ment lefelé a tó partjára, a sátor oldalának támasztva pedig egy cipős lábat látott – arra gondolt, valaki egy görbe estét pihen ki ebben a furcsa testhelyzetben. Nem akarván zavarni az alvókat, a fiú tovább ment csapata után.

A holttesteket és a sérültet végül a lassan megérkező strandolók fedezték fel. A rendőrség nagy erőkkel vonult a helyszínre, lezárták a környéket, és addig sosem látott vadászat indult az elkövető(k) után, bár nyom nagyon kevés maradt. Nem került elő például egyik gyilkos eszköz sem, sem a kés, sem a tompa tárgy, ami az orvosszakértői vizsgálat szerint a halálos fejsérüléseket okozta mindhárom áldozatnál. Nils Gustafssont súlyos állapotban, eszméletlenül találták, heteket töltött kórházban, míg felgyógyult. Amikor végre ki tudták hallgatni, a rendőrségnek csalódnia kellett: a fiú utolsó emléke az volt, hogy szombat éjjel aludni térnek a sátorba. Sem támadásra, sem küzdelemre, egyáltalán semmire nem emlékezett arról a szörnyű hajnalról.

Az áldozatok több holmija eltűnt a helyszínről: táskák, ruhadarabok. Pár ruhát és Nils Gustafsson véres cipőjét mintegy 500 méterrel távolabb, egy szikla hasadékában találták meg. A többi hiányzó tárgy máig nem került elő.

A gyanúsítottak

Ahogy teltek a hetek, úgy nőtt a rendőrség frusztrációja és a közvélemény elégedetlensége. Értékelhető nyom hiányában egyszerűen nem találták a gyilkost vagy gyilkosokat. A környék átfésülése azzal a nem várt eredménnyel járt, hogy közel 100 körözött személyt gyűjtöttek be az erdőkből, de a tettes nem volt köztük. A hatóság végső kétségbeesésében már alternatív módszerekkel is próbált nyomozni. Felgyógyulása után hipnózisnak vetették alá Nils Gustafssont, és úgy tűnt, hogy ebben a tudatállapotban mégis emlékezni kezd a fiú: egy férfit látott, aki felvágja a sátor ponyváját, és rájuk támad, kezében késsel és vasrúddal. Leírása alapján fantomkép is készült a gyanúsítottról, aki meghatározhatatlan korú, de inkább fiatal, átlagos külsejű, hosszú szőke hajú férfi volt. Ez a szál sem vezetett azonban sehová.

Két komolyabban szóba jöhető gyanúsítottal foglalkozott viszonylag sokat a finn rendőrség, ám szóbeszéden, és néhány furcsa körülményen kívül bíróságon is helytálló bizonyítékot nem tudtak gyűjteni ellenük. Egyikük, egy Karl Gyllström nevű kioszktulajdonos volt, akinek boltja a gyilkosság helyszínének közelében üzemelt. A mogorva férfi hírhedt volt arról, hogy mennyire utálja a turistákat, és gyakorta volt agresszív a viselkedése velük szemben, ezért is keveredett gyanúba. Pontosabban azért, mert a bűntény után pár nappal feltöltötte az udvari kútját. A rendőrök alaposan átkutatták a portáját, de semmit sem találtak. A férfinak a gyilkosság éjszakájára felesége biztosított alibit, viszont évekkel később a halálos ágyán azt mondta, hogy erre férje kényszerítette. Maga a férj 1969-ben a Bodomi-tóba fulladt, ám addig többször hangoztatta részegen, hogy ő ölte meg a fiatalokat.

A másik gyanúsított egy, valószínűleg a KGB kötelékében álló, Hans Assmann nevű férfi volt. A gyilkosság napján megjelent a Helsinki Sebészeti Kórházban, külseje zilált volt, a körmei gyászkeretesek, és vörös foltok borították a ruháját. Agresszívan és idegesen viselkedett, úgy tett, mintha eszméletét vesztené, és össze-vissza beszélt arról, hogy mi a baja. A rendőrség röviden kihallgatta, de nem foglalták le a ruháit, pedig kezelőorvosai biztosak voltak benne, hogy vérrel szennyezettek. A kórház egyik dolgozója annyira meg volt győződve Assmann bűnösségéről, hogy az elkövetkező évek során három könyvet is írt teóriájáról. Bár Assmann ráadásul a Bodomi-tó közvetlen közelében is lakott, bizonyíték hiányában a rendőrség nem gyanúsította meg, még akkor sem, amikor Gustaffson hipnózisban tett személyleírása később napvilágot látott, és Assmann hirtelen levágatta hosszú szőke haját.

Döbbenet 44 év múltán

Finnországban a gyilkosság bűncselekménye soha nem évül el, így bár kihűlt a nyom a Bodomi mészárlás ügyében, soha nem kerülhetett ad acta az eset. 44 évvel a tett után, 2004 márciusában a finn közvélemény tökéletes megdöbbenésére, letartóztatták Nils Gustafssont, a támadás egyetlen túlélőjét. A 62 éves, buszsofőrként dolgozó férfi tagadta bűnösségét, ám a Központi Bűnügyi Rendőrség nyomozói megoldottnak vélték az ügyet, méghozzá a hátramaradt vérnyomok újbóli elemzésével, és néhány gyanús körülmény Gustafsson ellen fordításával.

Gustafsson cipője volt az egyik tárgy, amit a rendőrök a helyszíntől távolabb találtak meg, rajta a fiú saját és az egyik megölt lány vérével. A Nagy-Britanniában elvégzett DNS vizsgálat alapján úgy gondolta a finn rendőrség, hogy Gustafsson maga rejtette el a cipőjét, miután végzett három társával. Senki más DNS-ét nem sikerült ugyanis kimutatni a cipőn, magyarul nem találtak rajta mástól származó vérnyomot, bőrhámsejteket vagy egyéb testnedvet. Persze felmerül a kérdés, hogy 40 év elteltével milyen eredményre lehetett reálisan számítani. Mindenesetre, ha ő rejtette el a cipőt, akkor bajosan lehetett eszméletlen állapotban, legfeljebb úgy, ha azután okozta magának a sérüléseit, és a rendőrség pont így is gondolta.

És hogy mi volt az indíték? A nyomozók szerint féltékenység. Teóriájuk szerint szombat este ittas állapotban összeszólalkozott a két fiú, mégpedig feltehetően Irmeli Björklund miatt, aki a vád szerint visszautasította Gustafsson közeledését. A részeg, dühödt fiú bosszúból ölte meg társait, és azt, hogy Irmeli volt a fő célpont, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ő kapta a legtöbb késszúrást, vele végzett a tettes a legbrutálisabban.

A 2005 augusztusában kezdődő perben az ügyészek azzal is érveltek, hogy Gustafsson volt a legerősebb és legnagyobb termetű a társaságban, így nagyon furcsa, hogy a tettes vagy tettesek épp őt nem likvidálták. Ráadásul a sérülései jelentősen és gyanúsan enyhébbek voltak társaiénál, valószínűleg tettette az eszméletvesztést is – mindez nyilván azért volt így, mert magának okozta a sebesüléseket, és képtelen volt igazán nagy kárt tenni saját magában. Gustafsson ezzel szemben végig ártatlanságát hangsúlyozta és azt, hogy nem emlékszik semmire, hiszen nem volt eszméleténél.

A bírósági tárgyalás két hónapig tartott a finn közönség feszült figyelme mellett, és a vádlottá vált egykori áldozat felmentésével végződött. A bíróság úgy ítélte meg, hogy ilyen sok évvel az eset után már nehezen lehet pontos képet alkotni a történtekről, a DNS bizonyítékokat sem találták meggyőzőnek, ahogyan a felvázolt indítékot sem. Gustafssont szabadon engedték, és 45 ezer eurós kárpótlást ítéltek meg számára.

Gustafsson felmentése óta ismét a kihűlőben lévő akták közé sorolták a bodomi-tavi hármas gyilkosság ügyét, amely így tovább borzolja a rejtélyek iránt érdeklődő közvélemény idegeit és munkát ad az amatőr nyomozóknak.