Gyász: 76 évesen meghalt Győrffy Miklós

Életének hetvenhetedik évében meghalt Dr. Győrffy Miklós, Táncsics Mihály-díjas újságíró, tanszékvezető, egyetemi oktató – erősítette meg a tragikus hírt Facebook-oldalán a Kodolányi János Egyetem.

A legendás rádiós, tévés halálhírét csütörtök este barátja és egykori kollégája, Fodor János osztotta meg. Mint írta:„ Káromkodnék egy kiadósat, ahogy ő szokott. És aztán nagy szünet. Mert piszkosul fáj.”

„Meghalt az a szerkesztő, műsorvezető aki –persze csapatban – oly sokat tett, hogy rendszerváltozás legyen ebben az országban. Más kérdés, hogy milyen lett az, amiben persze tevékeny szerepet nem vállalt. Sőt.”

Győrffy több mint harminc éven át a Magyar Rádió munkatársa volt, olyan műsorokban dolgozott, mint a Krónika, a 168 Óra, a Vasárnapi Újság, a Bagoly és a Gondolat-jel, a Magyar Televízió munkatársaként pedig olyan műsorokban volt látható, mint a Stúdió, a Hírháttér, a Napzárta, a Kincsestár vagy a Szólás szabadsága. Rendkívül művelt, felkészült szerkesztőként emlékeznek rá pályatársai, tanítványai,

nyitottsága, állandó kíváncsisága és őszinte érdeklődése, meghatározó egyénisége generációkra hatott.

Győrffy Miklós a Somogy megyei Segesden született 1943. december 21-én. Az ELTE magyar–filozófia szakos hallgatója volt 1963-1968 között, de utána elvégezte a szociológia szakot is. Népművelőként és pedagógusként helyezkedett el Újpesten, 1971-től a Magyar Rádió munkatársaként, vezető szerkesztőjeként folytatta a pályát, a nyolcvanas évek közepén került a kulturális rovathoz.

Győrffy Miklós 1990 május 1-jén a Népligetben, majálison

Nevéhez nem csak legendás műsorok kötődnek, de 

az ország első kommunikáció tanszéke is,

amit 1993-ban a Kodolányi János Egyetemen hozott létre. Az elmúlt években visszavonult ugyan, de annyira mégsem, hogy 2010-ben ne szerezzen doktori fokozatot a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájában.

Ugyanakkor három éve, élete egyik utolsó interjújában arról beszélt, azelőtt tíz évvel miért szállt ki a média mókuskerekéből.

„Évtizedeken át tapostam a mókuskereket rádióban-televízióban, aztán tíz éve úgy éreztem, hogy na, most elég, és abbahagytam. Igaz, utána még mindenféle baráti unszolásra, kicsit módosított pályán folytattam, de azt már – utólag is igazoltnak érzem – nem kellett volna. Ezzel együtt egyáltalán nem érzem öregnek magam.” – mondta a Nők Lapjának. Egészségi állapota akkor már nem tette lehetővé, hogy a korábbi pezsgő életét élje, pedig – mint fogalmazott – „benne lenni az élet sűrűjében, menni piacra, falvakba, beszélgetni, találkozni emberekkel”, számára létfontosságú, hogy pontos képe legyen mindig a világról, „legalábbis az országról”, ahol él. 

„Én tényleg meg voltam győződve, hogy annak idején se sokan figyeltek oda arra, amit csinálok,

azóta pedig annyi tévés sztár tűnt fel, mint égen a csillag, ugyan ki a csoda emlékezne még énrám?! És kiderült, hogy még mindig elég sokan, sőt jókat mondtak rólam, korábbi műsoraimról. Az más kérdés, hogy esetleg miket beszéltek aztán a hátam mögött. Mindenesetre, a legőszintébben, egy fikarcnyi nosztalgia nincs bennem. Miért is lenne?” – mondta Szegő Andrásnak.

Dr. Győrffy Miklóst a Kodolányi János Egyetem saját halottjának tekinti.

„Arisztotelész is megmondta, hogy addig tart egy társadalom, míg a hírvivő szava elhallatszik”