Húsz év magány – Gyárfás Tamás tündöklése és bukása
Hogy miért vitték a rendszerváltás után sokra épp a sportújságírók, miként ragyogott fel a sportosok csillaga, máig talány. A rendszerváltás után volt olyan történelmi pillanat, amikor öt mérvadó napilap főszerkesztőjéből egyszerre négy volt sportos. A politikai szerzők sorra megégtek. A kritikusok is lebuktak. A sportszerkesztő viszont szabad madár. A sportosokkal mindenki jóban van, mások dolgába ritkán avatkoznak. Persze ez is csak népmesei túlzás, amivel hasztalan magyaráznánk Gyárfás Tamás elképesztő pályáját és bukását. Gyárfást sokan ismerték, de kevesen szerették. Persze akadnak ma is olyanok, akik a barátai, rendíthetetlen hívei. Gyárfás gazdag, Gyárfás már milliárdos, Gyárfás kemény, mint a vídia, Gyárfásnak minden szervezetet, lapot, bizniszt gyerekjáték összeraknia. Gyárfás – ellentétben a magyar elit zömével – eligazodik a nemzetközi porondon. Tolerálható veszteségek árán megúszhatja tán még a NER-t is. Talán. Még nincs lejátszva semmi.
A pályakép a szegénylegény-legkisebb fiú mesei toposzával indul. Anyagbeszerző apa, bolti eladó anya, négyes társbérlet valahol a mély-Pesten. A képzettséget – magyar–történelem szakos tanár – nem szokás hozzátenni. Gyárfás gyakornokként kezdett, mert újságíró akart lenni, semmi más. A sportújságíró a szocializmusban külön kategória volt. Utazgathatott. Fénykorában a szaklapot a bajnoki rangadók másnapján kétszázezer példányban is kinyomták. Tizennyolc évig el sem mozdult a sporttól. Tizenkét évig tart, míg saját rovatot kap, a Külföld rovatot. Területe előbb a kosarasvilág, később a vízilabda és az úszás. A szerkesztőség lelkiismeretes, hiperaktív munkatársnak tartja. Ha cselgáncsról kellett tudósítani, cselgáncsedzésre is eljárt. Fiatalkorában vízilabdázott. Úszni kétségtelenül tudott. Különben nem épített volna minden házához uszodát.
Pozitív alkat, cseppet sem bénította a nyolcvanas évek depresszív médiaközege. A sport a kádári világban bizonyos autonómiát is élvezett. A nemzetek vetélkedése, az engedélyezett nacionalizmus, a siker egységteremtő ereje kiemelkedhetett az állami szoldateszka fogságából. Azt mondják, Gyárfás lehetett bármennyire is törtető, másokat sosem korlátozott. Alapvetően jó fiú volt. Erre mondta egy őskolléga: „tegye fel a kezét az, aki előtt Gyárfás egy fűszálat keresztbe tett” – írta au Index. A mindennapi közlekedésben kollegiális, udvarias és segítőkész, tulajdonképpen kedves. Most persze van fanyalgás, uszulás. Bevitték, megvádolták. Az óvadék kétszázmillió. Sokak szemében megtévesztően mézesmázos, hajlongó-smúzoló, amit váratlanul elutasító ridegségre tud váltani. S hogy melyik Gyárfás az igazi? Benyomásaink szerint Gyárfás, tűpontos realizmusa mellett, alkatilag konfliktuskerülő. A konfliktusokat baráti gesztusokkal rendezi. A bokszot, a harci sportokat nem neki találták ki. Ha teheti, kilép az ütőtávból, de partnereit éles szemmel figyeli. Ez átjött a stúdióvilágon is. Sosem volt „kőkemény kérdező”, ha politikusokról volt szó, a Nap-keltéhez illesztett sportrovatában viszont kifejezetten rámenős volt, bár a várható csavar ott is gondos előkészítés után jött ki. Gyárfásnak persze több arca is van. Mások látták olyan közegben is, amelyben nem haveri. Egy sportos kolléga meséli, aki lapjához külsőzni járt, milyen érdekes volt, mikor a főnök a redakcióba lépett, s mindenki egyszerre felállt.
1984 Gyárfás életében kettős értelemben hozott változást. Los Angeles a magyar sport fekete lapja, egy teljes olimpiai nemzedék vérzett el rajta. Gyárfás számára szintén buktató volt, más irányba térítve el a pályáját. A New York-i Sport Illustrated felkérte, hogy a magazin (az ottani „Képes Sport”) számára szerkesszen népszerűsítő cikkeket a szocialista országok sportolóiról, s ezért három hónapra meg is hívta. New York-i tartózkodása idején robbant a bomba: a brezsnyevi vezetés bojkottálja az olimpiát. A Népsport vezetése az olimpiai készülést le is fújta, de ha már Gyárfás úgyis kinn volt, a főszerkesztő úgy döntött, tudósítsa a Népsportot az eseményről. Los Angelesről született egy könyv is, amit azonnal be is zúztak. Gyárfás 2015-ben egy Vitray-interjúban beszélt róla. Az MSZMP PB-t sokkolta az ügy. Kifogásolták, hogy a szerzők „nem egyeztettek a párttal”, a kötet nem a bojkott reklámja, hanem a győztesek dicsőítése volt. Az akció résztvevőinek (köztük a könyvet lektoráló Békesi Lászlónak) ezekért pártfegyelmi járt, Gyárfást főmunkatársból munkatárssá fokozták le. Ez volt Gyárfás egyetlen szabadságharcos tette, hiszen nem rendszerkritikus – mindig ott próbált boldogulni, ahol lehetett. A direkt politikától kínosan idegenkedik. Tán nem is érdekli. Idegenkedik az eszmei lobogástól. Élete merő prakticizmus. A tarkójától a kisujja begyéig üzletember.
Az újságírót a sors Los Angelesben hozta össze Bodnár (Szaknévsor) Györggyel, a magyar futball cukros bácsijával. Bodnár a hírek szerint Kaliforniában is módos vállalkozónak számított. Hogy miért jött haza Andy Vajna Los Angelesből, Bodnár, vagy történetünk baljós szereplője, Fenyő János, ha odakint olyan jól ment nekik, talány. Viszont a hanyatló Kádár-kor Magyarországa a hazai viszonyokat ismerő, a lehetőségeket gyorsan fellelő exkeleti vállalkozó számára eldorádónak látszott. Ez a hullám ragadta magával Gyárfást is. A nevét ismertté tevő Sport Plusz, majd a Sport Plusz Foci, az első magyar sportbulvárlap Bodnár alapítása volt. Kétmilliót adott rá, nem sokat, ez jó, ha az első öt nyomdaszámlát fedezi. Ám a hirdetéseket Gyárfás össze tudta szedni.
A történet többi eleme ismert, ’89 augusztusában, amikor az állami sajtókötelékek viharos gyorsasággal lazultak és elszakadtak, sorra indultak a legendás műsorok. A kor terméke Gyárfás Tamás és Székely Ferenc híradós Nap-keltéje is, amely egy filmgyári stúdióból indult, szemközt a Fradi-pályával, a Könyves Kálmán körúton. A Nap TV tulajdonosa a MOVI, a Mai Nap és az MTI volt. Az MTV csak később szállt be. Ez már a spontán privatizáció regényes kora, amikor az állami cégek névtáblája mellett sorra jelentek meg a betelepülő magáncégek, jelezvén, hogy a vezetőség kezdi átszivattyúzni az állam pénzét. Közben sajtóforradalom zajlott. A magyar közönségre a sokkolóan őszintének számító rendszerváltó műsorok pezsdítően hatottak. Később, a helyzet konszolidálódásakor – vagy politikai okokból – el is haltak. (Nap-zárta, Esti Egyenleg, Aczél Endre Híradója.) A Nap TV valahogy megmaradt. Elbukhatott volna, ha nem lép közbe az élelmes Gyárfás. A céget eredetileg huszonegy adásra kalibrálták. A pénz elfogyott a műsor bezárása előtt állt. A megmentő ötlet Havas Henrik műve volt: be kell vonni Gyárfást. A legendás találkozóra a későbbi producer késve érkezett, fel is oszlottak volna, amikor kabátban betoppant. Azonnal a szabad reklámidőt követelte, cserébe működő magazint ígért. Ha decemberig megmaradnak, Gyárfás lesz az elnök, és a hajó megy tovább. Biztonsági hálóként a háttérben persze ott volt „az amerikai úriember”, Bodnár: Gyárfás sosem szeretett elengedett kormánnyal biciklizni. Senki sem hitt igazán benne, de a Nap TV nyerő helyzetben volt. Decemberben is működött, nyereséget is hozott. Zseniális konstrukció volt. A műsorsugárzás állami csatornán történt, a reklámidő szabad vállalkozás volt, és Gyárfás jóvoltából tengernyi pénzt hozott.
A nagy varázsló mítosza akkor kezdett elterjedni róla, amikor a ’98-ban hatalomra kerülő Fidesz száműzte a műsort az M1-ről, magát a főnököt is kirúgták. De a producer fogta a mobilját, s a műsort öt perc alatt átvitte az ATV-re. Ez kettős haszonnal járt. Egyrészt a korábbi tulajdonostársak kevéssé bíztak a túlélésben, menekültek tulajdonrészüktől, s Gyárfás a papírokat bagóért felvásárolta. Médiamogul lett. Kegyeket osztott, műsorsávokról döntött, országos hatalmasságokkal povedált. Politikusok járultak a stúdióba. Gyárfásnál szerepelt először (és utoljára) Simicska Lajos. Orbán vizitje 2002-ben országos esemény volt. Kuncze heti vendégnek, jolly jokernek számított. Gyárfás megvalósította a látványtalan tévét, a képi minimumot. A műfajhoz nem nagyon értett, a spóroláshoz annál jobban.
Gyárfás és a politika viszonya tizenöt éven át békülékeny, smúzolós-bratyizós volt. Közszolgálati cégek vezető káderei álltak sorba, hogy interjúkat adjanak. B. minisztert, mikor a Gyurcsány-kormányzatban minisztercsere volt, s belépett az új irodájába, már egy üzleti fax várta: „Kedves B. – írta a feladó –, a megbeszélteknek megfelelően itt küldöm a szerződéstervezetet, kellő időben gondoskodunk a megbeszélt négy interjúról.” Az összegről a fáma nem szólt. A miniszter zavarba jött, és a tekercset munkatársai előtt összetépte.
De bármily dörzsölt kártyakeverő volt is Gyárfás, helyzetéből nem tudott kilépni. Hiába volt politikailag intakt, hiába könyörgött a jobboldalnak, az általa felkért műsorvezetők „szagról is baloldaliak” voltak. Pedig Gyárfás, ha kellett, még a műsorvezető-cserére is hajlott. Ám tévéje nemhogy a fővárosból, a zuglói székházból sem mozdult ki. Takarékossági mániájáról, spórolási hisztériájáról legendákat zengtek. Kvótára mérték a vécépapírt, Lakat T. Károlynak legalább két guriga járt, közmunkatársnak egy, az államtitkároknak semmi. (Lásd Megyesi Gusztáv briliáns írását a NOL archívumában – „Mindig kéznél van”, 2016. május 21.) A lepattant dizájn, a fülledt stúdióvilág, a gyermeteg logó a Nap TV-t húsz év alatt digitális kegytárggyá avatta. A statikusság akkor vált igazán szembetűnővé, ha „esemény” volt. Zámbó Jimmy tragikus fegyverbalesetekor a stúdióban egymásnak adták a kilincset a letűnt táncdalénekesek, a kórházban égtek a telefonvonalak, de nem volt egy nyomorult közvetítőkocsi, egy árva kamera, amely Csepelre kiment volna.
Gyárfást, ha egy küszöb és az ajtó közé betehette a lábát, nehéz volt onnan kinyomni. Ebben a vetélytársra, Fenyő Jánosra hasonlított. De a két mogul stílusa különbözött. Gyárfás higgadt volt, szolid és jogelvű, Fenyő agresszív és fennhéjázó. Fenyő és Székely megpróbálta Gyárfás tévéjét jogi úton elfoglalni. Székely, amikor a köztévébe visszaszivárgott, váratlanul szövetkezett Fenyővel, akinek a reklámidőre s a vendégkörre támadt gusztusa. A Nők Lapja, az RTV újság és a Népszava tulajdonosa a Nap TV és a köztévé közé iktatott volna egy bizonytalan identitású céget (Stáb Rt.), amely a szerkesztést és a reklámidőket átvette volna. Elképesztő indulatok dúltak. Gyárfás ellen a Népszava valóságos hadjáratot indított. Ám ő most joggal hivatkozik arra, hogy Fenyő lelövésekor a probléma már rendeződött, mert a választott bíróság neki adott igazat. Az indíték valóban hiányzott. De a Fenyő-ügy mániákusa, a döglött akták tudora, Kovács Lajos nyugalmazott nyomozó, az „ismert médiavállalkozót” (név nélkül) folyamatosan lehetséges tettesként emlegette. Ezzel a közhangulatot – szándékkal, szándék nélkül – ellene hangolta. Gyárfást a dolog nyilván mindvégig zavarta, de azt álmában sem gondolta, hogy őrizetbe veszik.
Gyárfás Tamás a Nemzeti Nyomozó Iroda VI. kerületi épületében 2018. április 19-énInterjúiban Gyárfás a Nap TV első tizenhat évét nevezi elfogadhatónak. ’97 elején a Fidesz–KDNP a Nap TV-t ellenségnek nyilvánította, bojkott alá vonta, és a Bajnai-kormány idején, 2009. szeptember 22-én az előretolt tisztogató kommandó felbontotta a szerződést. Gyárfás azóta hullámvasutazik. Egyszer lökdösik, másszor röptetik, képtelenség eldönteni, kilövésre ítélt nagyvad-e, vagy együttműködő. A stúdió hét éven át kongott, mára Mészáros Lőrinc felvásárolta az Angol utcát. Lássuk be, nem olyan egyszerű a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) alelnökétől, az európai szövetség (LEN) befolyásos emberétől szabadulni. A húsz év alatt Gyárfásra szabott úszószövetséget képtelenség pacifikálni. Az úszás máig kulcshelyzetben van az orbáni sportpolitikában.
De most valóban bajban van. Ez a barátok telefonjain is átjön. A producer lassan hetven, helyzete tisztázására rámehet legalább fél évtized. Néhány dolgot a zavaros történetben ma már nehéz megérteni. Legelőször is azt, hogy a tiszteletre méltó sportvezető, sajtócézár miként került kapcsolatba – egyáltalán beszélő viszonyba – Portik Tamással, az Energol Rt. vezéralakjával. Gyárfás szerint a kapcsolat gyökere az volt, hogy Portik 1994-ben bérbe vette az ő Kelenhegyi úti házát, hogy egy év múltán távozzon, Gyárfás nagy bánatára, hiszen pontosan fizetett. A bérbeadónak persze feltűnt, hogy minden be lett kamerázva, hogy a kertben, a házban marcona alakok sétálgatnak. De miért tartották a kapcsolatot? Miért sétál a Rózsadombon az esti ködben valaki, hogy hajdanvolt bérlőjével társalogjon? Vagy: a villanyszámlákon hisztiző Gyárfás miként adhat kölcsön tízmilliót első szóra Tasnádi Péternek? De ezek csak kérdések.
„Mélységes mély a múltnak kútja”, a mélyben rejtőzik az idők hordaléka. Például a temetőben talált gyanús hanganyag. A leírt szöveg dossziékat tölt meg. Gyárfás a városban dossziékkal mászkál, s kiutat nem talál. Fenyő János hosszú árnyéka húsz év óta a nyomában jár. Szerkesztőségi slapajként kezdte, a változó idő más irányba térítette. Mindig nagy tétekben játszott. De már csak egy lapja maradt.
