Gusztos: "Piszok nehéz menet vár ránk"

A liberális párt következő elnökére és ügyvivői testületére hatalmas feladat vár. Jövőre sikerrel kell szerepelnünk legalább egy választáson.

Piszok nehéz menet vár ránk, amikor 6 évnyi kormányzás után, a populista Fidesz és a reformpolitikának hátat fordító MSZP között kell felépítenünk egy, a nyilvánosság számára hazánkban gyakorlatilag ismeretlen magatartás, a konstruktív ellenzékiség normáit, szokásait. Mindezt úgy, hogy ne csupán az éles szemű politikai elemzők példatárát legyünk képesek bővíteni a parlamenti politizálás eddig ismeretlen finomságaival, hanem választóink számára is egyértelmű választ adjunk arra a kérdésre, mit miért teszünk, s hogy mi az eredménye politikánknak.

Hét pontban foglalom össze, milyen tényezők határozzák meg mozgásterünket.

1. Az SZDSZ számára az egyetlen lehetséges lépés a koalíció gyors felmondása volt, a döntés halogatása egy vállalhatatlan helyzetbe való belekompromittálódásunkat jelentette volna.

2. A liberálisok visszamenekülése a koalícióba azt a politikát betonozná be, ami a koalíció fölbomlásához vezetett. Ez a teljes arcvesztést jelentené számunkra, az SZDSZ a maradék hitelét is elveszítené, az ország számára pedig katasztrofális eredménnyel járna.

3. Az SZDSZ nem adhatja a nevét olyan kormányzati politika külső támogatásához, melynek fő célja a túlélés, a parlamenti ciklus kitöltése. Nem akarunk még egy öszödi beszédet hallani két év múlva. Azok nélkül a liberális indíttatású strukturális reformok nélkül, amiket az SZDSZ évek óta szorgalmaz, Magyarország végletesen lemarad. Az az új kormánypolitika, amit a miniszterelnök és a szocialista frakció meghirdetett, az ún. bársonyos reformok nem lendítenek az országon; annyit segítenek, mint e sorok írójának a hajzselé.

4. A liberálisok nem lehetnek, nem lesznek partnerek egy program nélküli kormánybuktatásban. Elsődleges céljuk csak az lehet, hogy a kisebbségben kormányzó szocialistákkal szavazzák meg azokat az érdemi döntéseket, melyekre a ciklusban még lehetőség van.

5. Tudomásul kell vennünk, hogy az egészségügyi reform nem tartozik az előbbi pontban említettek közé, megvalósulására nincs remény. Az MSZP-nek pedig meg kell értenie: az adóreformról nem mondhatunk le, az a kisebbségi kormányzás tartós létezésének peremfeltétele.

6. Ha van adóreform, akár 2010-ig is működőképes lehet a kisebbségi kormányzás, de ez nem jelent biankó felhatalmazást a szocialista kormánynak. Az adóreform az adótörvények és a költségvetés megszavazásának politikai feltétele. Minden más törvényjavaslatról egyedi döntést hoz a liberális frakció, megfogalmazza saját módosító javaslatait, és egyértelműen jelzi: azok közül melyek azok, amelyek nélkül nincsen "igen" a végszavazásnál.

7. Az SZDSZ-nek úgy kell megkezdenie a felkészülést a 2009-es EP-választásra, hogy szükség szerint készen álljon az előrehozott országgyűlési választásra is. Az ehhez szükséges, részben korábban megkezdett, részben csak eltervezett belső szervezeti változtatásokat 2008 őszének elejére meg kell lépni, ezzel összefüggésben fel kell gyorsítani és októberre le is kell zárni a jelöltállítás folyamatát.

Sokan temetnek bennünket - nincs igazuk

Nagy feladat vár az SZDSZ június 7-én megválasztott vezetőire. Szűk fél év van arra, hogy megállapodásra jussunk a szocialistákkal az adóreformról. Ha nem sikerül, a liberális párt nem szavazhatja meg a jövő évi adótörvényeket és a költségvetést sem, ebben az esetben nem csak EP-választás lesz jövőre, hanem általános országgyűlési választás is.

Ha sikerül, és "csak" egy országos választás lesz 2009-ben Magyarországon, akkor sem kisebb a feladat. Ha az SZDSZ nem képes képviselőt küldeni az Európai Parlamentbe, szinte lehetetlen lesz meggyőznie választóit, hogy újra képes bejutni a magyar Országgyűlésbe.

Sokan már most temetnek bennünket. Azt mondják, nem leszünk képesek megcsinálni. Nem hiszek nekik. Nem egyszerűen nem hiszek nekik: tudom, hogy nincs igazuk.

2001-ben lettem először az SZDSZ ügyvivője. Azon a tavaszon 2%-on, néha alatta mértek minket, ahogy időnként 2005-ben is. Mindannyian emlékszünk: 2002-ben és 2006-ban egyaránt a liberálisok döntötték el, ki kormányozhat Magyarországon, merre fordul a kormányzás kereke.

Van 300-350 ezer elkötelezetten liberális választó hazánkban. Közhelyesen egyszerű a képlet: okos, bátor, következetes, eredményes politikát várnak az SZDSZ-től. Ha ilyet látnak, szavazataikkal támogatnak minket, ahogy eddig is.

Szavazóink pontosan tudják: csetlünk-botlunk, hibázunk. Néha nem is csak kicsit. De tudják azt is: máshogy nézne ki ez az ország, ha az elmúlt 20 évben az SZDSZ nem létezett volna. Ha nem képviselte volna, hol több, hol kevesebb sikerrel azokat, akik szabadon szeretik. És azt is tudva tudják: a következő 20 évben is jól jön majd egy liberális párt a háznál. A Házban.

komoly veszélyt ránk nézve csak mi magunk jelentünk

Úgyhogy: szerintem nyugi. Nyilván nincs okunk hurráoptimizmusra, de a temetői hangulat sem indokolt. Nehéz helyzetben vagyunk. Volt már ilyen, lesz is még. Így szoktuk (néha azt hiszem: így is szeretjük).

A jobboldal vezető ereje az elmúlt két választáson a mi felszámolásunktól remélte hatalomra jutását. Nem sikerült nekik. Bejutottunk, ők ellenzékben maradtak. Voltak szocialista kormányfők, akik választási győzelmet, megingott hatalmuk stabilizálását remélték attól, hogy ránk támadtak. Ők sem jártak sikerrel. Riválisaink, vagy épp partnereink nem igazán bírnak velünk. Igazán komoly veszélyt ránk nézve csak mi magunk jelentünk.

Egy komoly ellenfelünk van: saját magunk. Az SZDSZ egy esetben tűnik el: akkor, ha nem képes tanulni az ismert példákból, és az amúgy nemes belső küzdelem hevében a felek rákönyökölnek az önmegsemmisítő gombra. 20 éves történelmünk azt mutatja többféle liberális gondolat sok-sok képviselője volt képes együtt dolgozni az SZDSZ-ben, és amíg ez így marad, addig van remény, van esély.

A június 7-i elnökválasztás, tisztújítás előtti utolsó napokban - ahogy az ilyenkor lenni szokott - a liberális párt sorsa iránt még bármilyen empátiával viseltetők ijesztő híreket is olvashatnak. "Szakad a frakció, ha Fodor győz", "Fodorék kivonulnak, ha Kóka nyer" - folytathatnám. Mindannyiunknak tudnunk kell: óriásit bukunk, közösen, ha ilyen forgatókönyvek válnak valóra.

Holnap szavazunk, a küldöttek megmondják: kire miben számítanak. A választás után új kiegyezésre lesz szükség. A küldöttgyűlés döntését elfogadva mindenkinek kötelessége megtennie a magáét abban a tisztségben, ahová jelölték és megválasztották. Felelős ember nem vonulhat ki, nem sértődhet meg.

Holnap

E sorok szerzője holnap, a választás napján lesz 32 éves, 14 éve, nagykorúságának napján lépett be a liberális pártba. Egy szülinapi ajándékot kér saját pártjától: maradjunk együtt.

Gusztos Péter