Gundel Takács Gábor: Jobban megválogatom, milyen műsorhoz adom a nevem

Új tudásalapú vetélkedőt indít az ATV ősztől, Géniusz címmel, amelynek házigazdája a kvízjátékok egyik legismertebb alakja, Gundel Takács Gábor lesz. A műsor abban tér el leginkább az átlag vetélkedőktől, hogy itt többek között az elmúlt évtizedek kvízműsorainak legnagyobb győztesei mérik össze tudásukat, így tehát nagyon felkészült, műveltségüket már bizonyított játékosok csapnak össze. Sok esélyük azonban nincs a hibázásra, a játék ugyanis rendkívüli gyorsasággal pörög. Mindig két játékos áll egymással szemben, és aki alulmarad, kiesik a játékból, a párbajgyőztes viszont mindig újabb kihívót kap.

A magyar fejlesztésű műsor készítői azon is csavartak egyet a megszokott formulákhoz képest, hogy ugyan számos témakör áll a versenyzők rendelkezésére, egy adott körben csak három témakör közül lehet választani, ezzel is tovább nehezítve a játékot. Gundel Takács Gábor a 168-nak elmondta, régóta hiányzott már a magyar televíziózásból egy valódi értékalapú tudáspróba, többek között ennek következményeként az általános műveltség szintje is csökkent. Tévézésről, közmédiáról, futball Eb-ről és az olimpiáról, valamint ez utóbbival kapcsolatos új megbízatásáról is kérdeztük a vetélkedő műsorvezetőjét.

A Telexnek adott interjújában kritikát fogalmazott meg a kvízműsorokkal szemben, elmondása szerint az elmúlt években csökkent a vetélkedők kérdéseinek színvonala. Mennyiben lesz más a Géniusz ebben?

Nem annyira kritika volt ez, inkább helyzetértékelés. Azt vettem észre, hogy megy lefelé az általános műveltség. Régen bizonyos kérdésekre magától értetődőek voltak a válaszok. Később nem tudták, de legalább még ciki volt. Mára eljutottunk odáig, hogy már egyáltalán nem kínos az, ha nem tudunk felelni egy kérdésre. A Géniusz pont ez ellen szól. A médiában állandó dilemma, hogy a műsorkészítőknek kell futnia a nézői igények után, vagy épp, hogy a csatorna határozza meg, mit néznek az emberek. Sok a vita erről, de úgy érzem, régóta hiányzott már egy ilyen műsor a magyar műsorkínálatból. Akik ezeket a fajta műsorokat szeretik, azok mostanában nem kaptak semmit a tévécsatornáktól.

A játék menete mennyiben lesz más a megszokott formulákhoz képest?

A Géniusz résztvevőinek többsége már más vetélkedőkben bizonyította a tudását, volt, hogy meg is nyerték fődíjat. Játékosunk lesz például a Legyen ön is milliomos! korábbi nyertese is, aki azóta sehol máshol nem fordult meg. Lesz olyan is, akinek az össznyereménye már meghaladja a 40 millió forintot. Úgy érzem, ezzel a játékkal végre visszatértünk a komoly, tudásalapú játékhoz.

Az elmúlt időszakban eltávolodott a tévézéstől, és inkább írásokat, podcastokat készített, valamint Youtube-videókban tűnt fel. Mivel tudták visszacsábítani a műsorvezetéshez?

Az ATV megkeresése úgy zajlott, ahogy egy átlagos szabadúszót felkeresnek: felhívtak telefonon. Nem az volt a kérésük, hogy szerződjek le a csatornához, egyszerűen csak felvázolták, hogy lenne egy ilyen műsor a számomra. A beszélgetések meggyőztek arról, hogy ez az a műsor, amihez lenne kedvem, szemben sok olyan ajánlattal, amit visszautasítottam mostanában. Nem akarok olyan műsort csinálni, ami nem nekem való. Jelenleg 15 adás felvételén vagyunk túl, és nagyon jól érzem magam. Mondhatnám úgy is, hogy már ki vagyok fizetve, remélem a nézők is hasonlóképp vélekednek majd.

Említette korábban, lehetséges, hogy a tévés karrierjének vége felé tart már. Hozhat új lendületet ez a műsor?

Ezt nehéz lenne megmondani. A közel negyven éves pályafutásom alatt nagyon sok mindent csináltam már a hazai televíziózásban, így, ha holnap kiderülne, hogy vége van, akkor is elégedetten tenném le a lantot. Annyi sportműsort, vetélkedőt csináltam már... így is nagyon gazdag pályafutást hagynék magam mögött. Ha kapok még ilyen, hasonlóan érdekes műsorokat, akkor boldog leszek, de az biztos,nem fogom erőltetni. Amíg van bennem szakmai kíváncsiság és ambíció, szeretek beszélgetni és játszani, addig szívesen csinálom. De csak azt, amit magaménak érzek. Ha nem vagyok önazonos egy műsorban, az a hitelesség rovására megy. Ezt pedig a nézők is érzik.

Évtizedekig dolgozott a közmédiában. Milyen változásokat tapasztalt az ott töltött ideje alatt, és mit lát most, külső szemlélőként?

Én a közmédiában nőttem fel. 1983-tól tizenhat évig voltam ott, ezt követően 2007-ben kerültem vissza, és újabb tíz évet töltöttem ott. Gyönyörű időszak volt ez számomra, azonban még mindig fáj, hogy külső körülmények miatt el kellett onnan jönnöm. Alapvetően ugyanis közszolgálati típusú televíziósnak tartom magam. Ebben a műsorban is azt szeretem, hogy nincs teletömve reklámokkal, ez már közszolgálati szint. 2007-ben, amikor visszatértem a közmédiába úgy gondoltam, onnan fogok nyugdíjba menni. Aztán mégis úgy alakult, hogy ötvenkét évesen fel kellett mondanom. Azóta sok olyan emberrel találkoztam, és rengeteg olyan projektbe kezdtem bele, ami új szint hozott az életembe. Mindig is fatalista voltam. Úgy voltam vele, ami jön, fogadd, ami megy, engedd. Én ezt elengedtem, és jött helyette sok minden más.

Lát még rá lehetőséget, hogy visszatérjen?

Soha ne mondd, hogy soha. Az biztos, hogy lennének feltételeim. Fontos, hogy magaménak érezzem az adott műsort, és hogy azokkal az emberekkel dolgozhassak, akikkel morális és szakmai szempontból is tudok együtt dolgozni. Ha ez nem teljesül, akkor meg úgyis jön majd valami más.

Túl vagyunk az Európa-bajnokságon, ami most először került megrendezésre páneurópai formában. Hogy tetszett ez az elképzelés?

Abból a szempontból tetszett, hogy nem kellett irtózatos pénzeket elkölteni stadionokra, amikbe aztán soha többet senki be nem teszi a lábát. Nem tudom, hogy a brazilok a 2016-os világbajnokság után mit kezdenek a hatalmas stadionjaikkal. A csapatokra azonban sokkal nagyobb terhet rótt ez a formátum. Volt, aki végig otthon volt és volt olyan csapat is, amely egy hónapon keresztül csak utazott. Maga az elképzelés jó, de talán nem Bakutól Glasgowig kellett volna meghúzni ezt a kört. Sokkal jobban el tudnék képzelni például egy Közép- és Kelet-európai rendezésű versenyt, amelynek rendezői között Magyarország is helyet kap.

Mi volt a legnagyobb meglepetés önnek az Eb-n?

Egyértelműen a magyar csapat. Bekerültünk a halálcsoportba, és papíron garantálható volt, hogy egy pontot sem fogunk szerezni. Ehhez képest ikszeltünk a regnáló világbajnokkal, és a végén már ott tartottunk, hogy a korábbi világbajnok németek húzták ellenünk az időt. Nagyon közel volt a továbbjutás. Ezt pedig senki nem gondolta volna az Európa-bajnokság előtt. A franciák elleni meccset élőben, a Puskás Arénában követtem végig és alig találtam a szavakat. Életem során nagyon sok stadionban jártam már, de azt biztosan állíthatom, hogy a Puskás a világon mindenhol megállná a helyét. A meccs után egy órával sokan még ott bóklásztak, énekeltek. Hihetetlen élmény volt.

Szó van arról is, hogy a jelenleg 24 csapatos versenyt 32 csapatosra bővítenék. Negatív hatással lenne ez a versenyre?

A minőség mindenképpen hígulna. 55 csapat van összesen Európában, így a 32 csapat már lehet, hogy túlzás lenne. Sokkal rosszabbnak tartom azonban a 48 csapatos világbajnokságot. Ott ugyanis sok olyan csapat van, akit bucira vernek, és senki nem tudja, mit keresnek ott. Az Eb-n ezzel szemben csak két olyan csapat volt, aki pont nélkül zárt: a Törökország és Észak-Macedónia, de véleményem szerint egyikük sem szégyenkezhetett.

Újabb világverseny közeledik, az olimpia, ahol új szerepben fog feltűnni. Júniustól ugyanis ön lett a Magyar Olimpiai Bizottság kommunikációs igazgatója. Milyen feladatokkal jár majd ez?

Sajtóattaséként az elsődleges feladatom az lesz, hogy kapcsolatot teremtsek a média és a sportolók között. Segíteni fogom a sajtó munkáját, ugyanakkor figyelnem kell a sportolókra is, hogy a média és a szurkolók kiszolgálása mellett is kellően ki tudják magukat pihenni, eleget tudjanak készülni, mégis mentálisan is rendben legyenek. Nehezíti a helyzetet, hogy buborékokban fognak élni a sportolók, mondhatni teljesen el lesznek különítve az emberek. Sokkal kevesebb embert engednek majd be a helyszínre, így alig lesz lehetősége az újságíróknak a sportolókkal találkozni. Sokat beszélünk arról, hogy milyen rossz ez a médiának, mégis alapvetően a szurkolók kárára megy ez. Ők ugyanis szeretnének információkhoz jutni arról, hogy mi történik a háttérben. Magát az eseményt mindenki látni fogja, de érzelmi szempontból fontos az, hogy a sportolók emberi oldalát is lássák a nézők az ötkarikás játékok alatt.

Mennyiben lesz más ez a világverseny nézők nélkül?

Ennek elsősorban a sportolók isszák meg a levét. Nem kapják meg azt a plusz energiát, amit verseny alatt a szurkolók nyújtanak, emellett az életük is rendkívül monoton lesz, ugyanis sehova nem mozdulhatnak ki. Az olimpiai falu és az adott verseny helyszíne között fognak oda-vissza ingázni, és maximum a buszból láthatják majd a külvilágot. Nem tudnak majd kimenni a városba, nem tudnak majd lazítani. Az olimpiai falu pedig bármennyire is látványos, nem ad lehetőséget a kikapcsolódásra.

Okozhat-e ez a foci Eb-hez hasonló meglepetéseket?

Nincs kizárva. Világversenyeken egyébként is mindig a pillanatnyi mentális különbség az, ami el tudja dönteni egy verseny kimenetelét. Úgy gondolom, hogy ezen az olimpián ez még nagyobb szerepet kap majd. Az lesz a vízválasztó, hogy melyik sportoló, hogy tudja feldolgozni a helyzetet, hogy nincsenek emberek, akik a helyszínen buzdítsák.

Van-e olyan olimpikon, akitől kifejezetten nagy eredményt várnak?

A mostani becslésünk szerint tizenhárom éremre van esély. Mindig van olyan, aki esélyes, de végül nem jön össze, és van olyan is, aki meglepetésre ér oda a dobogóra. Ha például Milák Kristóf nyer, és jó idővel teszi mindezt, az nem lesz nagy meglepetés. Erre számítunk, azonban Kristófnak és minden eredményes fiatal sportolónak fel kell tudni dolgozni, hogy olimpiai érmet várnak tőle. De hogy ki fog meglepetést okozni, azt értelemszerűen nem lehet előre tudni. Remélem, minél többen!

(Kiemelt kép: Gundel Takács Gábor a Géniusz stúdiójában. Forrás: ATV)