Gründolási láz

Szalainé Szilágyi Eleonóra humánpolitikai igazgató 1972 óta dolgozik a BKV-nál. Korábban százmilliós végkielégítést kapott, majd a vállalat tovább foglalkoztatta.

Németh Szilárd, a Fidesz fővárosi képviselője az asszony szerződése alapján kalkulálta ki, hogy jött össze a kilenc számjegyű búcsúpénz.
– A BKV-nál 2005-ben úgy döntöttek, Szalainé munkaszerződését személyre szabott menedzserszerződésre cserélik. Így a kollektív szerződésben garantáltnál lényegesen magasabb pénzt, jutalmat és egyéb juttatásokat kapott – véli Németh. – Az 1,2 milliós alapfizetésére állandóan adható, 120 százalékos jutalmat tűztek ki. Az összesen havi 2,7 millió. 2008 januárjában közös megegyezéssel megszüntették a munkaviszonyát. Hatálya 2008. március 31. és december 31. között ketyegett, azaz úgy volt, a múlt év végig dolgozik. Az igazgató asszony mégis már márciusban 17 havi végkielégítést kapott. Ehhez a 2,7 milliós havi fizetését 4,1 millióra kellett feltornázni. Ezért a prémiumon túl legalább évi 17 millió jutalmat kellett kapnia. Hetvenmilliónál tartunk. A 2007-ben elmaradt és 2008-ra ki nem fizetett „vezetők ösztönzése” címen további tízmilliót vett fel. Az nyolcvan. Ezt megfejelték 16,4 millió forint titoktartási díjjal. Így jött ki a 96,4 millió, amit 2008 márciusában át is utaltak Szalainénak – aki ezek után tovább dolgozott a cégnél. Sőt, 2008. június 30-án szerződését úgy módosították, hogy nem 2008 végéig, hanem 2010. április 9-ig áll munkaviszonyban. Gyanúnk szerint színlelt szerződést kötöttek. Ezért fordultam a főügyészhez – mondja Németh Szilárd.

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) nem indít vizsgálatot az ügyben.
– A fővárosnak van megfelelő belső ellenőrzési apparátusa, működése a közgyűlés hatáskörébe tartozik. Az ÁSZ a BKV tevékenységei közül csak a legnagyobb pénzfelhasználásút, a metróét vizsgálja – mondja Kovács Árpád, az ÁSZ elnöke. – Azt is csak a központi költségvetés vonatkozásában. A végkielégítési ügyet a vállalat belső ellenőrző rendszerével kell kezelni. Ha a szerződések szabályosak, a tulajdonostól azt a jogkörét elvonni, hogy kevesebbet vagy többet adjon, törvény szerint nem lehet.

Az elnök hozzáteszi: a most kipattant BKV-s ügyek nem most keletkezhettek, a jelenlegi cégvezetésnek kevés köze lehet hozzájuk.
– Ha állami vagy önkormányzati tulajdonú nagyvállalat profi vezető beosztású szakembert akar, az illető, főleg ha a magánszférából érkezik, komoly feltételeket szabhat. Mivel lehet, hogy a közgyűlés egy év múlva elbocsátja, bebiztosítja magát. Ez a kavargó, sok személyi és koncepcióváltással terhelt állami lét a menedzserfizetések árfelhajtó tényezője – véli az ÁSZ elnöke.

Pethő Róbert munkajogásztól tudjuk: a menedzserszerződés a munkaszerződéshez képest gazdagabb tartalommal bír.
– Lehet benne biztosítás, gépkocsi, telefon, jutalmak, prémiumok, bónuszok. Egy szerződés akkor jó, ha jogok és kötelezettségek arányban állnak benne.

Márpedig Pethő szerint úgy tűnik: a rendszeres, 120 százalékos prémiumot Szalainé érdemi pluszteljesítmény nélkül kapta.
– Amit itt prémium címén adtak, az nem más, mint közpénzből utalt, értékelés nélküli jutalom. Az sem szokásos, hogy márciusban kötnek egy megállapodást, hogy a munkaviszony december végével szűnik meg. Elszámolni az utolsó, munkában töltött napon kell, nem előbb.

Pethő a munka törvénykönyvét idézi, amely a 25 éven túli munkaviszonyhoz hathavi végkielégítést rendel el.
– Lehet több is, de nem jellemző. A 17 havi összeg tehát igencsak megalapozatlannak tűnik. Ráadásul közös megegyezéses munkaviszony megszűnésénél nincs is végkielégítés. Ez a jogintézmény a felmondáshoz kötődik. És miért 2009-ben fizetik ki a 2007-es és 2008-as ösztönzést? Miért nem 2007-ben és 2008-ban? Ha ott a 120 százalékos prémium, mi ez a további ösztönzés? Úgy tűnik, ez is jogalap nélkül kifizetett összeg – véli a munkajogász. – A 16,4 milliós titoktartási díj is fölöttébb érdekes. Létezik versenytilalmi megállapodás, amely szerint a munkavállaló nem szerződhet a konkurenciához, és ezért ellenértéket kap. De hát milyen konkurenciája van a BKV-nak Budapesten, ahová egy nyugdíj előtti hölgyet várnak? A joggal való visszaélés, a nem rendeltetésszerű joggyakorlás és az egyoldalú előnyök biztosítása valószínűsíthető. Egyesek egymás zsebébe teszik a közpénzt. Valakinek csak felelnie kell ezért.

A Fidesz Balogh Zsolt vezérigazgató-helyettes és Székely Gábor felügyelőbizottsági elnök felmentését, valamint a területért felelős főpolgármester-helyettes, Hagyó Miklós leváltását követeli.
– Mindhárman tudtak mindenről. Ha meg nem, akkor az a baj. A Szalainééhoz hasonló szerződések száma 2006-tól, a Hagyó-érában nőtt ugrásszerűen. Állásokat kreáltak, aztán ha az illető nem vált be, kirúgták, s egy talicskányi pénzt tolhatott haza.

Németh szerint hasonló konstrukciójú szerződéssel bocsátották el a stratégiai igazgatót és a kabinetigazgatót, előbbit negyven-, utóbbit százmilliós végkielégítéssel.
– Futószalagon gyártották a szerződéseket, és most sorra dőlnek ki a csontvázak a szekrényből. Mindezt egy olyan cégnél, amely most 87 milliárdos adósságállományt görget maga előtt, és az éves vesztesége 22 milliárd. A mezei BKV-sok rémes körülmények között dolgoznak, naponta 300 busz lerobban, felgyullad, ráz a troli, verik a sofőröket. Közben a cég átpolitizálódott, szoci mutyi alakult ki benne, amelynek tagjai mindent megtehetnek, és mindent megúsznak.

Kovács Árpád szerint az igazi feszültség a teljesítmény és a fizetések közötti aránytalanságból adódik.
– Az állami és a fővárosi élet bugyrainak irányítási problémái miatt nehezen elválasztható, hogy az illető ügyetlensége, vezetésképtelensége, tisztességtelensége vagy a körülmények okoznak-e fonák helyzeteket. Szomorú hozadéka ez a magyar állami vállalatoknak.

Az ÁSZ elnöke úgy látja: A BKV-éhoz hasonló ügyek nem egyediek.
– A kilencvenes években, az általános gründolási láz idején, amikor az állami vagyon szinte végtelennek tűnt, olyan ügyekben léptünk fel, hogy egy vállalatvezető, magával levelezve, állami tulajdonból építette fel a cégét, s az volt a politika válasza: ő legalább akar valamit. Amikor jött a kijózanodás, az összekacsintás hiperérzékenységbe csapott át.

A munkajogász szerint pedig jogilag lenne mitől tartani.
– Ha Szalainé szerződését 2008 nyarán meghosszabbították, és a szerződés még él, a százmilliót az utolsó fillérig jogalap nélkül fizették ki.

Pethő szerint a tulajdonosnak és az ellenőrző testületnek a jó gazda gondosságával kell eljárnia.
– Márpedig itt még 30-40 ilyen szerződésről és további milliárdokról lehet szó. Elfogadhatatlan, hogy a tulajdonos ezekről nem tud, a menedzsment pedig nem köteles beszámolni. Prémium jogcímen teljesítmény nélküli pénz kifizetése nem rendeltetésszerű joggyakorlás, nem jóhiszeműség, ráadásul tisztességtelen. Mindez a joggal való visszaélés. Kérdés: a tulajdonos miért nem lépett fel a saját tulajdona védelmében?

(Kocsis István, a BKV vezérigazgatója a jövő hétre ígért széles körű feltáró interjút riporterünknek.)