Gráf: még soha nem fütyültek ki

Az agrárminiszter nemrég közös platformra hozta mind az öt parlamenti pártot. Nem ez az első eset, hogy konszenzust ér el a szakterületén. Azt mondja, őt még egyetlen vidéki rendezvényen sem fütyülték ki. Ugyanakkor kellemetlennek tartja, hogy időről időre szóba kerül a neve lehetséges kormányfőjelöltként. PUNGOR ANDRÁS interjúja.

2008. augusztus 16., 13:20

Hallani: mégsem kell átadnia a helyét Gyurcsány Ferencnek. Füstbe ment ugyanis az a terv, hogy a Miniszterelnöki Hivatal – költséghatékonyság okán – átköltözzön a földművelésügyi tárca szemközti épületébe.

Én csak örülök, hogy nem kell költöznünk. Hozzászoktam – ahogy a termelők is – ehhez a nagy múltú épülethez.

Csakhogy azt állítja a Fidesz, hogy több tízmillió forintot költöttek a költözés előkészítésére. Átgondolt lépés volt ez?

Nem ismerem a részleteket. Nem az agrártárca foglalkozott ezzel.

Mindenesetre a „helycsere” slágertéma. Igaz, más összefüggésben. Több renitens szocialista szerint önnek kellene a kormányfői székbe ülnie, Gyurcsány pedig megtarthatná a pártelnöki posztot. A napokban meg is hívták mindkettejüket egy zászlóbontásnak mondott szocialista ellenzéki piknikre.

Az agráriumhoz értek, s úgy érzem, a szakma is elfogadott. Ugyanakkor egy miniszterelnöknek minden területet ismernie kell. Legyen az akár az egészségügy, akár az oktatás.

Gondolja, hogy Gyurcsány ismerte ezeket a ágazatokat, mielőtt miniszterelnök lett?

Lényegesebb ennél az a szempont, hogy nem motivál a kormányfői poszt. Októberben leszek hatvankét éves. Gyerekeim, unokáim hiányolnak. Több időt szeretnék velük tölteni, persze csak miután a szakmai munkám végére érek.

Korábban azt mondta: jó megoldásnak tartja a kormányfői és a pártelnöki poszt különválasztását. Bár akkor hozzátette: nem tudja, hogy erre az MSZP-ben megérett-e már a helyzet.

Még most is korai erről beszélni. Mindent felül- vagy jóváírhat a költségvetési és az adótörvény elfogadása, rosszabb esetben az elutasításuk.

Ön szerint miért vetődik föl időről időre a neve potenciális kormányfőjelöltként?

Nem tudom, de kellemetlen, hogy a témát másfél éve valaki rendszeresen bedobja a köztudatba.

Vajon kicsoda?

Nem foglalkozom vele. Mert Gyurcsány Ferenccel továbbra is nagyon jó a munkakapcsolatunk.

Nem gondolja, hogy talán az MSZP messiásváró habitusának köszönhető az ön hírbe hozása? Hiszen a párt mélyrepülésben van, főleg vidéken. A „falufelelős” – ahogy ön nevezte saját magát – sokat tehet azért, hogy az MSZP vidéki támogatottságát elmozdítsa a holtpontról.

Világszerte gyengék vidéken a szociáldemokrata pártok, mert főként városi szerveződések, értelmiségiek és esetleg kétkezi munkások kapcsolódnak hozzájuk. Európában a vidék a konzervatívok terepe. Ehhez képest honi vidéki rendezvényen még soha nem fütyültek ki, még rosszindulatú megjegyzést sem kaptam. Vélhetően béketeremtőnek tartanak, s ezért hozhatnak „hírbe” a – hangsúlyozom – tőlem távol álló, magasabb pozícióval.

Amúgy konfliktuskerülő?

Nem. Sőt határozottan azt szoktam kérni mindenkitől: azonnal mondja meg, mi a problémája. Ne kerülgessük a forró kását, mert akkor sosem jutunk el a megoldásig, a konszenzusig.

De a politika nem az igazmondás művészete.

Ez igaz. Ám a szakmai és a politikai kérdéseket szét kell tudni választani. Ha konfliktuskerülő lennék, nem ültem volna le az áruházláncok vezetőivel vagy az almafelvásárlókkal, illetve az almatermesztők képviselőivel, hogy csak az utóbbi időkből hozzak példákat.

Miközben nyomott áron vásárolták fel az áruházak a dinnyét, az almatermesztők pedig blokáddal fenyegetnek, az ön neve mégsem szerepel negatív szövegkörnyezetben az efféle botrányokról tudósító hírekben.

Egyszerű a magyarázat: gazdasági érdekellentétekről van szó. A termelő több pénzt szeretne, a felvásárló alacsonyabb árat akar. A Magosz nyílt levélben kért fel, hogy közvetítsek a két fél között. Ez ezt mutatja: megbíznak bennem.

Néhány napja közös platformra hozta mind az öt parlamenti pártot a Kereskedelmi Világszervezet javaslata ellen, amely hatvanszázalékos mezőgazdasági vámcsökkentést írna elő az unió számára. Mégis létezne a sokat hiányolt nemzeti minimum?

Igen, létezik. A bortörvény ügyében is egységesen mellettem álltak a pártok. Magyarország exportőr ország. Nekünk nem mindegy, milyen körülmények között kereskedünk. A drasztikus vámcsökkentés túlságosan nyitottá tenné az unió piacát olyan termékekkel szemben, amelyeknek még az eredetét, a technológiáját sem ismerjük pontosan. Magyarország csak 2013-ban fogja megkapni ugyanazokat a támogatásokat, amelyek az uniós társországoknak már most járnak. Akkor tudunk igazán versenyezni, ha az európai közösségen belül azonosak a feltételek.

A Fidesz felhatalmazta Font Sándort, hogy tárgyaljon önnel az élelmiszerárakkal kapcsolatos áfacsökkentési ötletükről. Ez csapdának tűnik.

Miért gondolja?

Az adóváltozások a kormány jövőjét határozzák meg: ha az SZDSZ nemmel voksol, a kisebbségi kormányzásnak befellegzett. Megeshet, a fideszes tárgyalásokkal Orbán Viktorék voltaképpen az MSZP-t és az SZDSZ-t akarják kijátszani egymás ellen, hogy ne születhessen meg az egyezség.

Szívesen tárgyalok az összes parlamenti párttal, nyitott vagyok minden ötletre. Mégis azt gondolom: a kérdés kapcsán nincs értelme egy-egy agrárpolitikussal külön egyeztetni. Másrészt azt is tudom: ha az élelmiszerár-emelkedés évente tartósan 12-13 százalék lenne, visszaesne a fogyasztás, és ördögi spirálba kerülnénk. Ebben az esetben a tőkehúsoknál, a kenyérnél, a lisztnél meg lehetne kockáztatni az áfacsökkentést.

Szembemegy saját kormányával?

Nem. Csak jeleztem: nekem is van javaslatom.

Jelezte már azt is: nem tarthat ki a kisebbségi kormány két évig.

A koalíció olyan volt, mint egy házasság. Amikor felbomlott, mindenki a másikban kereste a hibát. Másfelől ilyen megosztott országban, ahol az együttműködés helyére a gyűlölködés kerül, nehéz egy kisebbségi kormánynak eredményesen működnie. Nekünk most mégis olyan költségvetést, adótörvényt kell készítenünk, amelyet az SZDSZ vagy más párt elfogad. Amúgy belátom: két esztendő a politikában hosszú idő. Pillanatok alatt fordulhat a kocka.

Netán bízik abban, hogy az MSZP 2010-ig ledolgozhatja több mint harmincszázalékos lemaradását?

Én a párbeszédben bízom: oda kell menni az emberekhez, és elmondani, mit akar a kormány. Azt tapasztalom: becsülik az őszinteséget, de elvárják azt is, hogy meghallgassák őket. Az a párt fog győzni, amelyik hiteles, elfogadott, igazmondó vezetéssel megy neki a kampánynak.

Ezzel most Gyurcsányt bírálja?

Nem Gyurcsány Ferencről beszélek. Amit mondtam, mindegyik pártra igaz. Az emberek belefásultak abba, hogy a politikusok összevissza beszélnek. De konkrétabban is fogalmazhatok: számos olyan jó programot hirdetett meg az MSZP, amelyekről nyilvánosságra kerülésük pillanatában is látszott, hogy végrehajthatatlanok. Beszéltünk száz pontról, aztán negyvennyolcról. Persze a Fidesz sem maradt le a „számok versenyében”. Ebben a licitben veszítette el hitelét a magyar politika. Én következetesen mindig azt képviseltem: két-három programpontot kell meghirdetni, de azokat aztán megvalósítani.

Ősszel kezdődik az MSZP-ben a jövő évi tisztújítás előkészítése. Indul valamilyen posztért?

Alapító tagja vagyok a szocialista pártnak. Már csak ezért is nagyon fáj az MSZP mostani mélyrepülése. Nem ezért dolgoztunk annyi éven át. Még mindig jelentős bázisa van a baloldali gondolkodásnak Magyarországon, ám támogatóink eredménytelenségünk miatt elfordultak tőlünk. De nem szeretnék úgy nyugdíjba menni, hogy a pártom lejtmenetben van. Ha az MSZP úgy gondolja, szükség van rám, akkor szívesen vállalok feladatot.