Gombhoz a kabátot
Remek látleletét adja a közmédia (ezen belül a televíziózás) kormánypárti kisajátításának Bonifert Mária. (168 Óra, 2015. július 2.) A helyenként pikírt hangvételű írás kevés szóval, ám annál többet mondva mutat rá az orbáni sajtófóbiára: akié a média, azé a hatalom.
Hiába a közmédiumok első helyre sorolása a kábelszolgáltatóknál, a kormány még nem jött rá, hogy a távkapcsoló „csodákra” képes, hacsak ezekbe a kütyükbe is nem építenek hamarosan valamilyen „blokkolásgátlót”, persze szigorúan a HD minőség okán...
A regnáló hatalom mély megdöbbenését fejezi ki, hogy a Freedom House, ez a pártpolitikailag semleges, a diktatúrákat ellenző világszervezet legutóbb is megkérdőjelezte a Magyarországon létező valódi demokráciát, ezen belül a teljes körű sajtószabadságot. A Műsorszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA), miközben az egy kézben összpontosuló európai uniós kritikának is képes ellenállni, a szervezetet igyekszik „felmenteni” a közbeszerzési eljárások alól. (A megmagyarázhatatlan kivételezés még kormánypáriak között is kiverte a biztosítékot.) 80 milliárd forint közpénz nem kevés a televíziózáshoz az adófizetők forintjaiból! Különösen akkor, ha „megtoldjuk” az állami, központosított hirdetések összegével, ami legalább ennek felét adja hozzá az említett summához. A lényeg viszont: a műsorszállítóknak már nem kell tendereken részt venniük, a tűzhöz közel állók a nézettségi statisztikákban kimutathatatlan produkciókat gyárthatnak a köztévének. A színvonal nem téma, a néző azt kapja, amit megérdemel. De vajon tényleg gyermeknek nézik a felnőtt társadalmat?
Az M1 hírcsatornára felesleges időt vesztegetni. Úgy rossz, ahogy van! Szervilista termelési riportokat, alákérdezős interjúkat, manipulatív technikákat alkalmaz. Még Rákosi vagy Kádár elvtársak is csettintenének az Ének a búzamezőkről vagy az Ezer acél országát hirdető szólamokra. (Micsoda reinkarnáció!) Az M2 tele lehetne gyermekkorunk bálványaival: Mazsolával, Manócskával, Tádéval, Futrinka utcai lakókkal. De nem! A japán animék előzik Mátyás király meséit. (Nesze neked hazafias nevelés.)
A Duna TV? Objektívnek látszó, ismétlő műsorfolyam, „ártatlan” tartalommal. Immár az első számú nemzeti adó. Igyekszik bár, de a klasszikusok újrázásába csak sikerül becsempészni aktualitásokat. Arra azonban vigyáznak, hogy populáris legyen. De mikor? Éjfélkor még egy elszánt fiatal sem a detektívfilmre vagy Zeffirelli-alkotásokra kíváncsi. A Duna World csatornán a kultúra oltárán áldoz a közmédia. Csakhogy megint rossz időben teszi. A programigazgató elfeledkezik a valós életről. Célközönsége: a mezőgazdasági termelők, a keresztény hívek és az igazi tévézők. Ők viszont éppen akkor nincsenek a képernyő előtt, mikor őket szólítanák meg. Az M3 szándékai szerint a színvonalas kikapcsolódást igénylőkhöz szólna. Ugyanezt a címkét hordozná az M4, az M5 és az M6. (Mint az autópályák...) Javaslatom: a hazai televíziózás minden kanálisa kerüljön az MTVA-hoz, hogy holmi kereskedelmiek (pl. az RTL Klub és az ATV stb.) „ne lógjanak ki a sorból”.
Orbánék legszívesebben az egész országot behálóznák. Ami biztató: a Mérték Médiaelemző Műhely és a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet közös felméréséből kiderül: a népesség 47 százaléka (!) kívülrekeszti életén a médiát. Akár a közszolgálatot, akár a kereskedelmieket. Egyszerre örömteli és aggodalomra okot adó ez az elfordulás a közélet dolgaitól.
Dr. Nagy Zoltán PhD,
médiakutató, a neveléstudományok doktora,
Debrecen