Gatter elnézést kér

Nemrég azt írtuk: Gatter László hallgat. Pedig sokan kíváncsiak arra, miért nem szólal meg a Fővárosi Bíróság (FB) vezetője, amikor bíráit parlamenti vizsgálóbizottság elé citálják, s mit szól a vádhoz, miszerint a 2006. őszi ítéletek meghozatalakor a bírák utasításokat kaptak, és szakmai hibákat követtek el. Gatter most megszólal, és elnézést kér. KRUG EMÍLIA interjúja.

2010. október 21., 11:33

- Gatter László nem hallgat?

– Ha megkérdeznek, elmondom a véleményemet.

- Miért nem szólalt meg magától, amikor az FB bíráinak döntését kritizálta a bizottság?

– Miután meghívták az FB egyik tanácselnökét, és kiderült, hogy foglalkozni fognak ezekkel az ügyekkel, rögtön felhívtam Baka Andrást. Ilyen súlyú kérdésben jó, ha az első számú bírósági vezető nyilatkozik. Elnök úrral arra jutottunk: az alkotmányos kötelezettségnek eleget kell tenni, de fel kell hívni a képviselők figyelmét arra, hogy konkrét ügyekről nem beszélhetünk – ez is történt. Emellett az FB Bírói Tanácsával felkértük elnök urat és az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot (OIT), hogy nyilatkozzon: még egy parlamenti vizsgálóbizottság sem vizsgálhat felül egyedi bírósági döntéseket.

- Ám ön is megjelenik a bizottság előtt.

– Inkább sértsek alkotmányt? Milyen bírósági elnök lennék, ha nem tartanám be az alaptörvényt, mert nem tetszenek a bizottság kérdései?

- Baka András szerint a bizottság eljárása sértheti a bírói függetlenséget, önök meg közben asszisztálnak a működéséhez? Nincs itt ellentmondás?

– Nincs. A probléma az, hogy ellentmondásos a szabályozás: az alkotmány szerint mindenkinek el kell mennie a parlamenti vizsgálóbizottság elé, egy kétharmados törvény viszont azt mondja, a bírák a konkrét ügyekben nem nyilatkozhatnak. Az elnök úr szerint is sajátságos, hogy bírákat meghallgatásra hívnak, de különbséget kell tenni aközött, ha egyedi ügyeket vizsgálnak, és számonkérésről beszélnek, vagy ha tájékoztatást várnak.

- Számonkérésről is szó volt: Révész Máriusz szerint azoknak a bíráknak, akik részt vettek „a jogsértő eljárásokban”, nincs helyük a bíróságon. Az pedig egyértelmű, hogy a 2006. őszi ügyeket vizsgálják, nem általában a bíróság működését.

– Révészé politikusi nyilatkozat, amelyet azóta pontosított. Miként az FB Büntető Kollégiuma egy adott időszak ügyeit vizsgálva vont le általános következtetéseket, szerintem a bizottság is ezt teszi.

- Az a vád is elhangzott, hogy az első fokon eljáró bírák utasításra ítélkeztek.

– Ez erős politikusi túlzás, amit visszautasítok. 1984 óta vagyok büntetőbíró, 1992 óta bírósági elnök, korábban Pest megyében, tizenhárom éve a fővárosban. Soha senki nem próbált meg befolyásolni. Pletykákkal nem akarok foglalkozni, mert komolytalanok, a fogalmak is összekeverednek. Léteznek a vezetők által összehívott, igazgatási, szakmai kérdésekről szóló értekezletek, amelyeket szépen ki lehet színezni úgy, mintha azok keretében utasították volna a bírákat. Pedig ilyesmiről nem volt szó.

- Utánajárt? Volt vizsgálat? Ez a vád már önmagában aláássa a bíróság tekintélyét.

– Sok ügyfél fordul hozzám azzal, hogy elfogult volt a bíróság. Mindig vannak pervesztesek, akik kombinálni kezdenek, korrupciót kiáltanak. Miközben maga a rendszer zárja ki ennek a lehetőségét, hiszen ott a jogorvoslat.

- Attól még, hogy mondjuk a 2006. őszi ítéletekben a másodfok javított, nincs rendben, ha első fokon befolyásolhatták a döntéseket.

– De nem így történt. Ez olyan idegen a bírósági szervezettől, hogy alig értem a kérdésfelvetést. A bíró a lelkiismeretének és a törvényeknek van alárendelve.

- A bírósági vezetőket a politika nevezi ki. És ha már pletyka: olyan teóriát is hallani, miszerint ön már régóta aspirált a Legfelsőbb Bíróság (LB) elnöki posztjára, amely Lomnici Zoltán után 2008-ban megüresedett. Csak a baloldalnak kellett kedvezni.

– Egy másik verzió szerint: azért nem lettem a fővárosban ítélőtáblai elnök, mert jobboldali vagyok. Akkor most mi vagyok?

- A pályáját nézve legalábbis: ügyes. Jó kapcsolata volt annak idején Balsai Istvánnal – Pest megyei elnök lett. Valamint a Horn-kormány igazságügyi államtitkárával is – mire FB-elnökségig vitte.

– Hiú vagyok, ezért azt mondom: nyilván értek a bíróság igazgatásához, és ezt honorálták. De 1998-tól már a bírák többségi támogatását élvezve kétszer az OIT nevezett ki.

- Visszatérve: még mindig nem értem, miért nem lehetett vizsgálatot indítani.

– Mert nem igaz a vád. Tájékoztatást kértem a bíróság illetékes vezetőitől: adtak-e – és ha igen, milyen – utasítást, eligazítást a bíráknak, vagy tudnak-e ilyen esetről? A bírákat is megkérdeztem. A válasz nemleges volt. Klasszikus kabátlopási ügy. Ön milyen vizsgálatot rendelt volna még el?

- Rossz, ha nekem kell tippet adnom. De ugorjunk! Révész Máriusz nem érti: ha már Frech Ágnes elkészítette a tanulmányát, akkor ön miért nem tett semmit.

– A vizsgálat lefolytatására én kértem fel a Büntető Kollégium vezetőjét. De idézek a tanulmányból: „Az előforduló hibák ellenére tisztelet és elismerés illeti a nyomozási bírák munkáját, hiszen a büntetőeljárásnak egy olyan szakaszában hozták meg a döntéseiket, amikor az ügy kimenetele még bizonytalan, ugyanakkor az érintett feleken kívül a közérdeklődésre számot tartó ügyekben a sajtó kitüntetett figyelmével is számolniuk kellett.” Az anyag nem tette indokolttá, hogy akár fegyelmit, akár rendkívüli vizsgálatot rendeljek el – sőt, épp elismeri a bírák munkáját.

- Akkor én is idézek: „Az első fokon eljárt bírák igen gyakran eltekintettek a bűncselekmény megalapozott gyanúját alátámasztó bizonyítékok vizsgálatától... és többször előfordult, hogy azok a bizonyítékok, amelyekre az elsőfokú határozat utalt, egyáltalán nem is álltak rendelkezésre.” Ha az nem szakmai hiba, hogy nem létező bizonyíték alapján küldenek valakit előzetesbe, akkor mi az?!

– A kollégium úgy vélte, a bírák a lehetőségeiket kimerítve hozták meg a döntéseket, ám előfordulhatott, hogy nem megfelelően értékelték a bizonyítékokat. Főleg olyankor, amikor egyszerre több gyanúsítottat hoztak eléjük, és nem egyéniesítettek. Ez nem helyénvaló, de ezért van ott a másodfok.

- Vagyis belefér?

– Egyetértek Frech Ágnessel, aki így érzékeltette az akkori szituációt: „A rendkívüli helyzet nyilván hatott a bírókra... sokan úgy érezték, hogy a frontvonalban bozótharcosként vannak jelen.”

- Engem állampolgárként nem nyugtat meg, hogy a bírák nagy nyomás alatt rossz döntést hoznak. Olyat, amelyet kilencvenhét százalékban a másodfok megváltoztatott.

– Többségében nem azért változtattak, mert nem volt alapos gyanú, hanem mert később konszolidálódott a helyzet, és már nem állt fenn például a bűnismétlés veszélye. És több idő jutott az egyéniesítésre is.

- Ha ön jó igazgatási vezető, miért nem sikerült elsőre kellő számú bírát rendelni ezekhez az ügyekhez?

– Nem lehetett előre tudni, hogy öt vagy száz gyanúsítottat hoznak-e be. Amúgy a kerületi bíróság elnökének a feladata a nyomozási bírói csoport munkájának a megszervezése.

- A nagyságrendet az ügyészség jelezheti előre.

– Nem mondom, hogy nem lehetett volna esetleg egyéb intézkedéseket hozni, de nem volt rosszul megszervezve az ítélkezés.

- Politikai kampány áldozata lett csupán az FB?

– A politikusok szóhasználata más, mint a szakmáé.

- Úgy fest: a nyilvánosság előtt a bíróság képtelen belátni, ha hibázott. Pedig ez ássa alá a tekintélyét, nem a hiba.

– Ebben igaza van. De változatlanul azt mondom: ami a rendes jogorvoslat részeként korrigálásra kerülhet, az nem hiba. Még akkor sem, ha a társadalom ezt nehezen értheti meg. Épp ezért az FB nevében elnézést kérek mindenkitől, aki az esetleges felületes bírói munkavégzés miatt akár csak egy nappal is többet töltött személyes szabadságjogot korlátozó intézkedés hatálya alatt, mint amennyi szükséges lett volna.