Földharc – A bíróság a spekulánst védi

– Jó lesz az idei termés, már most látszik – nézegeti a kukoricát Gőgös Zoltán Kisvásárhely határában. – De ennél is fontosabb, hogy ezt a takarmányt lesz mivel megetetni.

Egy öt és fél hektáros tábla szélén állunk az MSZP agrárpolitikusával. A takarmánykukoricát Tóth Tamás sümegi egyéni gazdálkodó vetette el, ő is fogja betakarítani, ha eljön az ideje. 1100 állatot tart, szüksége van minden egyes megszerezhető hektárra, hogy a marháinak, lovainak meg a juhainak saját termesztésű takarmányt adhasson. Tóth sokat kockáztatott: az öt és fél hektárért kifizetett hatmillió forintot az eladónak (egy kisvásárhelyi nyugdíjasnak), ám a tulajdonjogát a mai napig nem jegyezték be a földhivatalban, így persze uniós támogatást sem vehet föl a területre. A szóban forgó termőföldért valójában még folyik a verseny, és a zászló nem Tóth Tamásnak áll, hanem a közeli Türjén bejegyzett családi gazdálkodónak, Geiger Ferencnek. A hatályos földtörvény szerint ugyanis földvásárláskor a családi gazdálkodó megelőzi a több száz hektáron gazdálkodó vállalkozót.

Csakhogy Kisvásárhelyen nem akarják, hogy Geiger Ferenc kezébe kerüljön a föld, az önkormányzat Tóth Tamást preferálja. A Zala megyei falu polgármestere, Szentmiklóssi Erzsébet azért hívta meg látogatóba Gőgös Zoltánt, hogy személyesen kérje a tanácsát: mit tehet faluvezetőként, ha az általa spekulánsnak tartott Geiger Ferenc helyett a több tucat embernek munkát adó, az adott öt és fél hektárt biztosan megművelő Tóth Tamást szeretné látni befutóként?

– Egyszerű a kérdés: mi az érdeke Kisvásárhelynek? Az, hogy egy olyan családi gazdálkodó jusson földhöz a faluban, akit még soha nem láttunk a határban, akinek a földjei sokszor parlagon hevernek, vagy egy olyan vállalkozó, aki az összes saját és bérelt földjét megművelteti, s emellett munkát ad a helyieknek? – tárja szét a kezét Szentmiklóssi Erzsébet.

A földtörvény értelmében az önkormányzati hivatalokban közzé kell tenni minden olyan adásvételi vagy haszonbérleti szerződést, amelyek termőföldről szólnak, hogy azok, akik elővásárlási joggal rendelkeznek, bejelenthessék igényüket az adott ingatlanra. Így történt ez a kisvásárhelyi öt és fél hektáros föld esetében is, amit az eladó eredetileg egy messzebb lakó gazdának akart eladni. A kiszemelt vevő utóbb elállt az üzlettől, látva, hogy a kisvásárhelyi önkormányzatnak többen is jelezték: élni akarnak az elővásárlási jogukkal.

– Ilyenkor lép be az agrárkamara, és rangsorolja az elővásárlási joggal rendelkező vevőjelölteket – magyarázza Gőgös Zoltán. – A kamarai döntés ellen a vevőjelöltek kifogást nyújthatnak be az illetékes önkormányzatnál.

Így tett Geiger Ferenc is, mivel a kamara nem támogatta a földszerzését. A kisvásárhelyi testület megtárgyalta Geiger kifogását, és elutasította. Korábban ezen a ponton véget is ért volna a történet, ám tavaly az Alkotmánybíróság úgy döntött, a kifogást elutasító önkormányzati határozatok ellen jogorvoslatnak van helye, az érintettek közigazgatási bírósághoz fordulhatnak. Gőgös Zoltán szerint indult is néhány ilyen per az országban, de arra még nem volt példa, hogy egy önkormányzatot elmeszeltek volna. Mostanáig. A Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ugyanis néhány hete Geiger Ferenc javára döntött, és hatályon kívül helyezte a kisvásárhelyi önkormányzat határozatát.

– Ez új helyzet, ami azt bizonyítja, hogy a földtörvény a jelenlegi formájában nem alkalmas arra, hogy az agrárkamara és az önkormányzatok érvényre juttassák az akaratukat. Vagyis továbbra sem szűrhetők ki, hogy spekulánsok szerezzenek termőföldet – állítja Gőgös Zoltán.

A kérdés persze az, hogy Geiger Ferenc spekuláns-e. Szentmiklóssi Erzsébet szerint minden jel erre utal:
– Geiger Ferenc és családtagjai két évtizede rendszeresen vásárolnak termőföldeket ezen a környéken. A fővároshoz kötődő Geiger úr papíron a közeli Türje határában lakik, de ott alig bukkan föl, a földeken pedig még élő ember nem látta. Regisztrált családi gazdálkodóként húsz kilométeres körzetben elővásárlási joga van a földekre, amit alaposan ki is használ, a környező kilenc településen több tucat helyrajzi számon kétszáz hektárnál is több van a családja tulajdonában. A legnagyobb egybefüggő területe 13 hektár, de rengeteg osztatlan közös tulajdonú földben is van tulajdonrésze, olykor csupán néhány négyzetméternyi. Tipikusan olyan földszerzőről van szó, aki nem megművelni akarja a földet, csak élvezni a hasznát.

Geiger Ferenc írásban válaszolt a kérdéseinkre. Nem meglepő, hogy visszautasította a vádat, miszerint spekuláns lenne. „Kiskorú gyermekeimmel családi gazdálkodást folytatok, kizárólag ebből élek, és rendelkezem középfokú mezőgazdasági végzettséggel, az agrártevékenységem folytatását bizonyító telephellyel, valamint egy átlagos családi gazdaság eszközállományával” – írta. Hozzátette: csak azt lehet spekulánsnak nevezni, aki olcsón vásárol fel földeket arra számítva, hogy azokat később nagy haszonnal továbbadja. Neki azonban esze ágában sincs megválnia a földektől, ráadásul nem is olcsón jutott a területekhez, hiszen azokat elővásárlási joggal rendelkező gazdaként piaci áron vásárolta meg.

A zalaegerszegi bíróságon lezajlott perben a kisvásárhelyi önkormányzat azzal érvelt: azért nem támogatja Geiger Ferenc földszerzését, mert spekulánsnak tartja őt, a családi gazdálkodó pedig arról győzködte a bíróságot, hogy tényleges gazdálkodást folytat a földjein.

– A tárgyaláson kiderült, hogy a bíró az agrárügyeket illetően laikus, ráadásul nem engedte, hogy bebizonyítsuk az igazunkat – mondja dr. Kiss Katalin önkormányzati tanácsos, aki a perben Kisvásárhely jogi képviseletét látta el. – Geiger Ferenc például azt állította, hogy azért nem látni őt a földeken, mert bérmunkában művelteti őket. Kértük a bíróságot, hogy kötelezze a családi gazdálkodót a számlák bemutatására. Hozzon számlát a bérmunkáról, mutassa be a gazdálkodási naplóját, a betakarított termény szállítójegyét, a permetezési naplóját, de indítványainkat a bíróság elutasította. Pedig aki ténylegesen gazdálkodik, az pontosan tudja, hogy ilyen okmányok hiányában lehetetlen a földet megművelni. Nem vették figyelembe azt az érvünket sem, hogy Geiger úr egy olyan szalapai ingatlant jelölt meg leendő üzemközpontjaként, amely jelenlegi formájában alkalmatlan bármilyen gazdasági tevékenységre.

A bíróság mégis úgy látta, hogy Geiger Ferenc nem „felhalmozási célból”, hanem „gazdasági szükséglet” okán akarja megszerezni a kisvásárhelyi öt és fél hektáros földdarabot, és a terület jogszerű hasznosítására „objektíven alkalmas”.

– Az objektív parasztot azért nem nehéz megkülönböztetni a valódi földművestől – mondja a rivális Tóth Tamás, aki egyébként az önkormányzat oldalán beavatkozóként beszállt a perbe is. – Nézd meg a telephelyét, nézd meg az eszközeit, és azonnal látod, igazi gazdáról van-e szó, vagy pedig kamuról. Egy helyszíni szemlén talán a bíróság is meggyőzhető szakmai érvekkel, de a tárgyalóteremben az van előnyben, aki a joghoz ért jobban.

Ha a megismételt eljárásban az agrárkamara már nem ellenzi Geiger Ferenc földszerzését, Tóth Tamás nem rúghat labdába. Ez a földtörvény egy másik abszurd pontjából fakad.

– Megelőzhetném az elővásárlási jog szempontjából Geiger Ferencet, ha Zala megyében is állattartónak számítanék. De ott nem számítok annak, csak a szomszédos Veszprém megyében, mivel az állataim nagy része a sümegi telephelyen van. A kisvásárhelyi határban lévő telepemen hetven állatot tartok, jórészt lovakat. Míg az állataimat megyénként tartják nyilván, addig a saját tulajdonú földterületemet országosan, így az jön ki, hogy a 280 hektár földemre Zalában csak hetven állat jut. Ez pedig kevesebb, mint hektáronként legalább két „nagyállategység”. Ide öt kilométerre 1100 jószág él a telephelyemen, a megyehatáron innen mégsem számítok állattartónak. Nem abszurd ez?

– Dehogynem – mondja Gőgös Zoltán. – Úgyhogy kezdeményezni is fogom a parlamentben az őszi ülésszak kezdetén a törvény módosítását, hogy az állattartói státust ne megyénként, hanem az adott gazdálkodó összes földtulajdona alapján állapítsák meg.

Hiába használja egyelőre Tóth Tamás a szóban forgó öt és fél hektárt, a föld tulajdonjogáért vívott harc még nem dőlt el. Szentmiklóssi Erzsébet szerint Tóth Tamás esetében legalább biztosak lehetnek abban, hogy az ingatlanra nem a földalapú támogatás miatt tart igényt, hiszen azt egyelőre nem veheti föl.

Geiger Ferenc viszont azzal érvel, őt sem a támogatás érdekli. Mint írja, a földalapú támogatások rendszere legkésőbb 2020-ban biztosan megszűnik, így ez aligha motiválhatja a földszerzését. „Nem akarom kivonni a termelésből a termőföldeket, sem a művelési ágát megváltoztatni, mindössze élet- és versenyképes mezőgazdasági termelést szeretnék folytatni a (közel)jövőben, így a földalapú támogatás megszűnését követően is” – állítja a családi gazdálkodó.

Gőgös Zoltán mégis aggódik:

– Azért csak az a helyzet, hogy egy olyan ember kezébe kerülhet ez az öt és fél hektár, aki csak ígéri, hogy a jövőben gazdálkodni fog, míg az az ember, aki már hosszú ideje bizonyította, hogy ért a mezőgazdasághoz, nem vásárolhatja meg a területet. Félő, hogy az eset nyomán vérszemet kapnak a spekulánsok, és el tudják happolni a földeket azok elől, akiket az agrárkamara és a helyi önkormányzatok is támogatnak.

A kisvásárhelyi önkormányzat egyébként a Kúriához fordul felülvizsgálati kérelemmel a zalaegerszegi bíróság döntése miatt, a jogerős ítéletben szereplő „új eljárásra kötelezést” pedig egyelőre nem hajtja végre, pontosabban felfüggeszti az eljárást. Geiger Ferenc ugyanakkor megjegyezte, az önkormányzat még nem fizette ki a számára megítélt perköltséget, és reméli, emiatt nem kell törvényességi felügyeletet kérnie a kormányhivataltól.