Fókuszban: a korkedvezményes nyugdíj

– Nem tudok támogatni olyan tárgyalást, ahol jégre viszik az egyik felet, míg a másik a száraz parton áll – indokolta távozását a rendvédelmis sztrájkbizottság éléről Kónya Péter.

Fordítsuk le a „jelbeszédet”: bár egyik oldalon meghátrált a kormány, nem veszi el a nyugdíjas rendvédelmisek korkedvezményes nyugdíját, de az aktívakat megsarcolná. A legújabb tervek szerint ugyanis a szolgálati nyugdíjasoknak nem lesz kötelező újra felvenni a munkát, nem vesztik el járandóságukat, ám a még dolgozóknak megszűnhet az ötéves korkedvezménye.

Dühösek a rendvédelmisek: a kormány – akár a mesében – hozott is, meg nem is. Azt mondják, ők nem tűrik ezt a játékot. Hiszen az életükről van szó.

A rendvédelmisek elleni kormányzati attakot Lázár János bejelentése kapcsolta magasabb fokozatba.

– Magyarország nem engedheti meg magának, hogy évente több mint ötvenmilliárd forintot fordítson harmincezer életerős, munkaképes ember ellátására – állt elő a farbával a fideszes frakcióvezető.

Füstbombás rendvédelmis tüntetés és egyeztetésnek mondott belügyes tárgyalás után kissé erős volt ez a mondat. De megvolt rá a felhatalmazás: fideszes elnökségi ülés után postázta Lázár a Balsai Istvánnal és Talabér Mártával közösen jegyzett alkotmánymódosító javaslatot.

Minden jel szerint Orbán Viktor rábólintott az ötletre. Vajon a kormányfő vizsgáztatta ezáltal a szakszervezetekkel tárgyalásra kényszerített Pintér Sándort? Esetleg a főbelügyér kapta a jófiú, Lázár meg a rossz szerepét? Előbbi kész az egyeztetésre, utóbbi benyújtja az ultimátumot?

Egy biztos, a kormánypárt jelezte: nem hátrál meg, visszatereli az idő előtt nyugdíjba vonult dolgozókat a munkaerőpiacra. Indítványuk szerint a korhatár előtt kapott nyugdíj csökkenthető, szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethető lett volna.

– Ha nem dolgoztunk volna folyamatos bizonytalanságban, a tűzoltók hetven százaléka nem megy nyugdíjba. Mindegyikünknek van hitele, a túlórapénzünk kifizetése 2004 óta húzódik – panaszolja egy negyvenéves, nyugdíjas tűzoltó.

Kéri, ne írjam meg a nevét, nehogy baja legyen belőle. Vérnyomása amúgy sincs rendben, a belélegzett füsttől asztmája, a munkahelyi stressztől gyomorfekélye lett.

– Olyan ez, mint egy rossz álom, amelyből nem lehet felébredni – mondja.

Egy harminckilenc éves, szintén nyugdíjas tűzoltó számát tárcsázom, barátjával várja hívásomat. Keserűek mindketten, és félnek. Ezért nem akarnak személyesen találkozni velem.

– Ha ezt meg merik tenni, akkor bármire képesek – s kéri ő is, hogy a nevük maradjon titokban. – Szétnyílt a nyaki ötös csigolyám, rossz a gerincem, megterhelő munkát nem végezhetek. Két független bizottság is megvizsgált. Az egyik testület az alkalmasságról szóló javaslatot lezárt borítékban küldte a másikhoz. Még mi sem nézhettünk bele az iratokba. Milyen felülvizsgálatot akarnak?

A megélhetésünket akarják elvenni. Meglátja, itt óriási baj lesz. Az utcán nem lesz törvény!

Barátja azt mondja, a tűzoltóságnál rangban, korban elérték a maximumot. Most százhuszonhatezer a nyugdíjuk. Amikor felszereltek, szép hivatásnak tartották a tűzőrséget. Aztán jött a stressz, a főnökök nemtörődömsége, a betegségek.

Dühtől remeg a hangja:
– Huszonnégy órás szolgálat után behívtak az árvízi mentéshez. Egy hétig dolgoztunk a gátakon, májkrémen és kenyéren éltünk. Háromszázan laktunk meleg víz nélkül egy művelődési házban. A főnökeink nem törődtek velünk. Most sem szólnak az érdekünkben egy szót sem...

Egy negyvenkét éves rendőrtiszt átszervezés miatt lehetett nyugdíjas. Igaz, megvolt ehhez a több mint húszéves szolgálati viszonya. (A rendvédelmiseknél a szolgálati idő kiszámolásakor különféle szorzókat alkalmaznak: így egy naptári év náluk papíron akár tizennégy hónapból is állhat.)

– Elváltam, fizetem a gyerektartást. Tízmilliós kölcsönt vettem fel. Édesapám meghalt, a hetvenkét éves édesanyám megélhetéséről is gondoskodnom kell. Ha megszületik a jogszabály, bedől a banki hitelem – panaszolja.

Hamar kiderült: nem olyan nagy a kormányzati bátorság, mint amekkorának első blikkre látszott. Hol előretört a Fidesz, hol meghátrált az ügyben. Tudták, a tűzzel játszanak.

Még sehol sem volt a Lázár–Balsai-féle javaslat, amikor a dühös rendvédelmisekkel tárgyaló Pintér beszélt a korkedvezményes nyugdíjak felülvizsgálatáról.

Néhány nap múlva Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter az Inforádiónak úgy fogalmazott: „Az eredeti elképzelések szerint nincs arról szó, hogy ha valaki már nyugdíjba vonult, akkor annak a nyugdíját a kormány felülvizsgálja.”

Két nappal a Navracsics-interjú után Lázárék benyújtották az alkotmánymódosítási javaslatukat, amely visszamenőleges hatályú is lehet. Pénteken a javaslat még valamennyi kedvezményes nyugdíjasra vonatkozott, hétfőn már „csak” a rendvédelmi dolgozókra.

Hogy miért a változás?

„Provokáció, vágóhídra küldött nyugdíjasok” – zúdítottak össztüzet a kormányra az ellenzéki politikusok és a szakszervezetek. Jelezték: a fideszes ötlet mintegy hatszázezer embert érintene.

A kormány néhány nap alatt felismerte, hogy túl széles fronton indított háborút, ennyi választóval nyíltan nem ildomos konfrontálódni. Jött hát az „oszd meg és uralkodj!” elve, szűkítették az érintettek körét. Persze csak szóban. A alkotmánymódosítási javaslatot nem korrektúrázták.

Közben a mellőzéstől kiakadt két kereszténydemokrata: Salamon László és Rubovszky György otthagyta az alkotmányügyi bizottság ülését, mondván, nem kaptak szót. Bár lelkiismeretük felhorgadt, jó katonái ők a rendszernek, így siettek hozzátenni: persze részükről szent a béke, egyetértenek a javaslattal. Mégis, a parlamenti folyosókon nem csitultak a KDNP-s morgások.

A szakszervezetek sztrájkbizottságot alakítottak.

Hétvégén történni fog valami – súgták az újságíróknak. Megneszelte a tárca a készülő érdekvédelmi attakot, és ismét tárgyalásra invitálták a szakszervezeti vezetőket.

Az érdekvédők fehér asztalnál megkérdezték Pintér Sándort: valóban csak a rendvédelmi dolgozókra vonatkozik a Lázár–Balsai-féle javaslat?

Állítólag azt a választ kapták, hogy a társadalmi igazságosság miatt mindenkire érvényes a módosítás. Az erről kiszivárgott hírt a tárca sajtósai hevesen cáfolták: „Ilyen kijelentés nem hangzott el.” Orbán pedig levélben fogadkozott: a szociális konzultáció végéig nem lesz változás.

Eddig csak egy embert „terelt viszsza” a kormányfő: Pintér Sándor kormánytag lett. Ő a kilencvenes években bőven a nyugdíjkorhatár előtt, negyvennyolc évesen ment nyugdíjba.

– Nem elvenni, adni akarunk, mégpedig munkát – mondta cinikusan Balsai a parlamentben.
– Az államadósság csökkentése, a közbiztonság növelése a cél – egészítették ki a kormánypárti felszólalók.
A parlamenti folyosókon zajlott az ötletbörze: a munkahelyükre visszaterelt rendvédelmisek egy része például felügyelheti a közmunkásokat.

– A Fidesz alkotmánymódosításai a hatalomkoncentrációt szolgálják. Az új alaptörvény is az államnak ad jogot a polgárral szemben. Ebbe a sorba illeszkedik a szerzett jogok csorbítása is. A visszamenőleges alkotmánymódosítással ismét felmondanak egy olyan elvet, amelyet az unióban nem lehetne – magyarázta Lamperth Mónika volt belügyminiszter, aki szocialista képviselőtársaival együtt szintén kivonult a Lázár-féle javaslat bizottsági vitájáról.
Közben a kormány azt is bejelentette: ősztől megkezdődik kétszázhúszezer rokkantnyugdíjas jogosultságának felülvizsgálata, számításaik szerint közülük mintegy százezren képesek lennének visszatérni a munkába.

Újabb frontot nyitottak?

Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató főmunkatársa szerint helyes elképzelés, hogy a kormány csökkenteni akarja a GDP-arányos deficitet, az államadósságot, de az alkalmazott eszközök erősen vitathatók.

– Vitatható, hogy a bemutatott, a munkaerő-kínálatot növelő intézkedésekkel növekedési és ezáltal költségvetési többlet érhető el – magyarázta.

Szerinte a javaslat tovább feszíti a személyi jövedelemadó rendszerében változásokkal gerjesztett, a társadalmi polarizáció fokozódásából következő feszültségeket.
– Először azt mondták, mindenkire vonatkozik a korhatár alatti nyugdíj megvonása, aztán kiderült, talán mégsem. Ez a magatartás azt a vélelmet erősíti, hogy a Széll Kálmán tervre épülő konvergenciaprogram végrehajtásában jelentős kockázatok vannak, és még csak az elején tartunk. Nem véletlen, hogy két hitelminősítő intézet is jelezte, egyelőre nem módosítja Magyarország kockázati besorolását.

A Magyar Nemzet a kormány terveivel sokkolt: annak az ötvenhét év alatti munkaképes nyugdíjasnak, aki nem fogadja el a neki felajánlott munkát, felére lenne csökkenthető a nyugdíjat felváltó szociális ellátása. Aki pedig a második ajánlatot is visszautasítja, nem kapna semmit.

– Nem tud munkát adni a kormány, hiszen nincs munkahely. A közszférában harmincötezer ember elbocsátására készülnek – mondta Árok Kornél, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke, aki szerint családokat tesznek tönkre a javaslattal.

De akkor mire jó mindez?

– A piac beláttatta a Fidesz vezette kabinettel, hogy nem alkalmazható a sérülést senkinek sem okozó, adócsökkentéssel növekedést felpörgető és az adósságot így kinövő csodarecept. A fenntartható fejlődés érdekében reformokra van szükség. Erről kellene beszélni, és szót érteni a társadalommal. Csakhogy ehhez be kellene látni, hogy a kormányzás első éve olyan zsákutca volt, amelyből áldozatok árán lehet csak kijönni – összegez Petschnig Mária Zita.

Simonovits András nyugdíjszakértő pedig azt mondta, ilyen intézkedésekkel – rövid távon – senkit nem lehet visszaterelni a munkába.

– Tovább súlyosbítja a munkapiaci helyzetet, hogy a kormány üzletellenes gazdaságpolitikát folytat, és az egykulcsos adóval párhuzamosan fokozatosan felszámolja az adójóváírást. Ezzel a kiskeresetűek irreális béremelésére, valójában elbocsátásokra késztetve a vállalatokat – magyarázta.

Szerinte hat hónap kevés felülvizsgálni a hosszú évek alatt megállapított rokkantnyugdíj-jogosultságokat.

– Orbán Viktor közölje ajánlatát a rendvédelmisekkel! – provokálják a kormányfőt a szakszervezeti vezetők.

A héten találkoznak a parlamentben Orbánnal. A Kossuth térre hívják a „fiúkat” is.

Nem csitul a panasz. De vannak érdekvédők, akik megállapodnának a kormánnyal. Háttéralkut kötöttek, vagy józan belátás vezérli őket? Édes mindegy. Lyukas garast sem ér a rendvédelmisek feje fölött kötött bármilyen megállapodás. A szakszervezeti tagság mindenre elszánt.

És ez náluk már több mint fenyegetés.

Nyugdíjszakértők szerint a Fidesz alkotmánymódosítási javaslata összekeveri a normatív korhatárt (62 év) a minimális korhatárral (60, ill. 57 év). A rendvédelmi dolgozók a mindenkori nyugdíjkorhatárnál öt évvel alacsonyabb életkorban mehetnek nyugdíjba, ez jelenleg 57 év. Nyugállományba azok a rendőrök vagy katonák vonulhatnak, akik 25 évet szolgálati viszonyban töltöttek. Az eddigi gyakorlat szerint azokat nyugdíjazták, akik negyedszázadot ledolgoztak, egészségügyi szempontból alkalmatlanok voltak, vagy egy átszervezés során létszám felettivé váltak.

A korengedményes nyugdíjba azok mehetnek, akik az öregségi nyugdíjkorhatárnál öt évvel fiatalabbak, legalább 37 év a szolgálati idejük, és a munkáltatóval erről megegyeztek. A szervezetet fokozottan igénybe vevő, az egészségre különösen ártalmas munkát végzők korkedvezményben részesülhetnek, és így válhatnak az aktuális öregségi nyugdíjkorhatárnál alacsonyabb életkorban nyugdíjassá. Kétévi korkedvezményben részesül az a férfi, aki legalább tíz, és az a nő, aki legalább nyolc éven át veszélyes munkakörben dolgozott.