Fizetős döntés

– Parasztvakítás – sommázza a tizennyolc éves Ákos a kilenc nappal meghosszabbított jelentkezési határidőről vallott véleményét.
A Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli karának nyílt napján több tucat társával a folyosón rekedt: zsúfolásig megtelt a nagyterem, ahol a kar oktatói és hallgatói tartanak előadást. Aki eddig nem tudta, most feljegyezheti: a pénzügy–számvitel alapszakokon nincs állami támogatású hely az egész országban.

Közben a folyosón is sorjáznak az infók. Ákos barátja, Dávid meséli: az osztályában nagy felbolydulást okozott az utolsó pillanatban bejelentett keretszám-átalakítás.

– Van, aki úgy gondolja, elég jó ahhoz, hogy ingyen tanuljon. Vannak a tanácstalanok, akik sodródnak az árral. Jelszavuk: majd lesz valahogy. És van, aki meglehetősen dühös. Ők azt vallják: életem meghatározó döntését hoznám meg éppen, kellő töprengés és átgondolás után. Elvárnám a felelősséget a játékszabályok meghatározásakor is. Mindazonáltal nem tudok olyan osztálytársamról, aki emiatt mondott le az egyetemi vagy főiskolai felvételiről.
Dávidék egyik kevésbé szerencsés barátnőjét a szülei agitálják, válasszon inkább ingyenes, két év alatt elvégezhető OKJ-s képzést. A lány az általános iskola óta tudja: közgazda akar lenni. Öt évet járt közgazdasági szakközépiskolába, letette az üzleti angol nyelvvizsgát is.

– Egyáltalán: senki sem azért szakad bele a tanulásba éveken át, hogy aztán felsőfokú szakképzésen tanuljon tovább – kommentálja a történetet Dávid. – Más eminens tanulókat is ismerek, akiket a szakképzésről győzköd a család. Azt akarják, hogy két év alatt végezzen el egy iskolát, és minél előbb álljon munkába.
Közben az előadóteremben épp a kétéves felsőfokú szakképzés előnyeit ismertetik a kar oktatói. Nem fogadja kitörő lelkesedés.

A szintén középiskolás Niki azt mondja: a szüleivel megbeszélték, támogatni fogják a tanulmányait. Mert ő – keretszámváltozás ide vagy oda – a pénzügyi és számviteli karon szeretne továbbtanulni.

Dávid szerint ezzel mindenki így van.

– Elképzelhetetlen, hogy csak azért, mert a műszaki szakokon megemelték a keretszámokat, hirtelen tömegek módosítsanak pályát. Egyébként is: a műszaki szakokhoz két-három év intenzív fizikatanulás szükségeltetik. Ezen a szinten vagy van érzéked hozzá, vagy nincs.
Neki ugyan van, csak a kíváncsiság – no meg egy helyes szőke lány – hajtotta a BGF nyílt napjára. Amúgy műszaki pályára készül. Külföldön.

– Itthon a diplomások nem keresnek annyit, hogy függetlenedni tudjanak a szüleiktől. Külföldön jóval nagyobbak a lehetőségek.
A diákhitel sem megoldás. Azt mondja, az itteni keresetéből úgysem tudná visszafizetni, eladósodni egy életre pedig nem akar.

Közben teremnyi pénzügyi diplomára vágyó középiskolás árad a folyosóra. Folytatódik a nyílt nap: körbevezetik a jövő diákjait az iskolán, kollégiumon. Próbaelőadás is lesz.

Az aulában a hallgatói önkormányzat pultja, nagy betűkkel invitál a tábla: kérdezz bátran!

Sokan kérdezik: mennyi lesz a ponthatár? Nincs válasz.

– Nem tudjuk megmondani, mivel átalakul a számítási rendszer is – magyarázza Tóth Sándor, a pénzügyi és számviteli kar hallgatói önkormányzatának elnöke.
Meséli, az idei Educatio kiállításon szembesültek azzal, hogy a diákok zöme szülőkkel érkezett. Az oktatás egy csapásra „családi problémává” vált. Sokan érdeklődtek a – szintén módosított – diákhitelről is, de egyelőre hiányosak az információk.

Sándorné dr. Kriszt Éva, a Budapesti Gazdasági Főiskola rektora szerint is szembeötlő a bizonytalanság. Ő is az Educatio kiállításon, illetve a középiskolás fórumokon szerzett tapasztalatairól beszél: kiderült, a diákok többsége azt sem tudja, hogyan kell kitölteni a jelentkezési lapokat. Zavart okoz az is, hogy az internetes és a nyomtatott jelentkezési lapok között van némi eltérés.

– Január eleje óta, amikor számunkra is ismertté váltak a keretszámok, minden lehetséges módon próbáltunk igazodni az új körülményekhez – mondja Sándorné dr. Kriszt Éva. – „Extra” nyílt napokat, középiskolai igazgatóknak fórumot rendeztünk, felvételi tanácsadó pontot hoztunk létre. Mondhatni: előremenekültünk, mert különben csak a kétségbeesés maradt volna. Az pedig nagyon rossz tanácsadó.
Sarkalatos pont a hallgatói szerződés is. A tartalmáról egyelőre annyit tudni: az állami ösztöndíjas hallgatókat kötelezi, hogy a diploma megszerzése utáni húsz éven belül a tanulmányi idejük kétszeresét kötelesek magyarországi munkahelyen tölteni. Különben az állam kamatostul kéri vissza az ösztöndíjat. De vajon vissza kell-e fizetni az ösztöndíjat annak, aki például kétéves kutatási lehetőséget kap a Harvardon?

Napokkal a jelentkezési határidő előtt még rengeteg a megválaszolatlan kérdés.

Lukács Péter oktatáskutató, a Wesley János Lelkészképző Főiskola neveléstudományi tanszékének vezetője sem derűlátó.

– Az elmúlt másfél év fékevesztett parlamenti törvényhozását tekintve várható, hogy a módosítást is módosítani fogják. Egyre nagyobb lesz a bizonytalanság – véli.
Hozzáteszi: a korábbi – az Alkotmánybíróság által is támogatott – gyakorlat szerint minden nagyobb változtatás előtt két évet kellett hagyni az átállásra. Ennyi idő alatt a diákok, az intézmények és a középiskolák is felkészülhetnek az új rendszerre. Egyébként kitör a káosz.

Kozma Tamás oktatásszociológus is megerősíti, legalább egy évet várni kellett volna az új oktatási törvény bevezetésével.

– Tapasztalatból mondom: ’69 óta, amióta a pályán vagyok, mindig előjönnek a mostanihoz hasonló ügyintézési restségek, ha nagy a kapkodás.
A sietség okáról annyi tudott, hogy a Széll Kálmán terv több milliárd forintos elvonást irányoz elő a felsőoktatásból. Erre mondják egyes szakemberek, hogy a keretszámok átalakításából származó haszon jóval kisebb, mint az okozott kár. Ugyanis az ebből befolyó pénz tűzoltásra sem feltétlenül elég, a költségvetési lyukak betömésére pedig végképp nem. Másrészt ezek a pénzek csak lassan csorognak be az államkasszába.

Ami az okozott kárt illeti, Lukács Péter szerint sokan lesznek kénytelenek lemondani a tanulásról a sok százezres tandíj miatt, karok zárhatnak be. És mindez – vélekedik – valódi ok nélkül történik.

– A Széll Kálmán terv néhány mondatos indoklásában mindössze annyi szerepel: túl sokan tanulnak a felsőoktatási intézményekben, illetve egyes szakokon tömegesen termelik a „felesleges embereket”. Csakhogy a statisztika feketén-fehéren mutatja: a diplomások aránya nálunk alacsonyabb, mint külföldön, és jóval többet keresnek – mindegy, milyen szakon végeztek –, mint középiskolát végzett társaik.
Kozma Tamás optimistább. Ő úgy látja: az új rendszer nem tarthat sokáig.

– A fejlett országokban egyre inkább ingyenessé válik a felsőoktatás. Valaha Magyarországon a középiskoláért is fizetni kellett, majd ahogy természetessé vált a továbbtanulás, ingyenes lett a gimnázium. Mára a kormányok többsége belátta, megéri befektetni a felsőoktatásba.
Azt is mondja Kozma: a felsőoktatás szerkezete is előbb-utóbb a hallgatói igények szerint rendeződik vissza.

– Parancsszóra nem lesz több műszaki szakember az országban. Svájcban már megpróbálták: ott gyakorlatilag csak a zürichi műszaki főiskola számít elit intézménynek. És mi lett az eredmény? Aki bölcsész-, jogi vagy közgazdasági pályára készül, inkább Németországban tanul tovább. Meggyőződésem: felülről nem lehet beavatkozni a társadalom természetes folyamataiba.

Nemcsak a diákokat, az intézményeket is felkészületlenül érte az új szabályozás.

A Debreceni Egyetem jogászképzésre egyáltalán nem kapott keretet, míg gazdasági szakokra mindössze tíz diákot vehet fel állami ösztöndíjasként. Emellett az intézmény a tavalyi csökkentett költségvetéshez képest is szűkített pénzügyi támogatást kap.

Az egyetem rektora, dr. Fábián István próbál optimista maradni: reméli, hogy a változások csak átmenetiek. Mindenesetre az idei évben a jogi és a gazdasági kar a túlélésért küzd.

– Még azt sem tudjuk, hogy hosszú távra tervezi-e a módosításokat a kormány. Márpedig így stratégiát sem tudunk egyelőre kialakítani.
Ugyanakkor – hangsúlyozza a rektor – a leginkább érintett karokon eddig is sokan tanultak költségtérítéses rendszerben. Valamelyest emelni kénytelen az önköltségi díjat az egyetem, de a rektor bízik abban, hogy ez nem téríti el tömegesen a diákokat.

– Emellett a magyar diákok mobilitása eléggé alacsony: a környéken élők közül sokan akarnak majd az otthonukhoz közel tanulni – mondja.
A Budapesti Gazdasági Főiskola ennél jobban járt. Bár a legtöbb üzleti szak fizetős, összesen 75 hallgató képzését állja az állam. Tekintve, hogy országosan 250 a gazdasági keretszám, a főiskola nincs rossz helyzetben, de a kurtítások itt is azonnali reakcióra kényszerítették a vezetőséget. Ösztöndíjprogrammal próbálnak segíteni a fizetős diákoknak.

A főiskola a hallgatói önkormányzat saját bevételeiből 14 millió forintot gyűjtött össze, ebből a legjobb tanulók 50 vagy 100 százalékos támogatást kaphatnak. Cégekkel is tárgyalnak esetleges támogatási programról, egy nagy könyvvizsgáló vállalat már fel is ajánlott egymillió forintot.

A tavalyi 53 500 helyett 2012-ben országosan összesen 33 927 elsőéves felsőfokú tanulmányait finanszírozza az állam. További 15 550 hallgató lehet úgynevezett részösztöndíjas, vagyis az önköltség felét kell kifizetnie. A keretszámok képzési területekre vonatkoznak, az egyes szakokra felvehető állami ösztöndíjasok számáról az intézmények döntenek. A keretszámok elosztása is sok kérdést vet fel. Jogászképzésre például kizárólag az ELTE és a Pázmány Péter Tudományegyetem kaptak állami finanszírozású helyet. A két intézményben 50-50 hallgató tanulhat ingyen jogász szakon. Érdekes az is, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem, illetve a Nyíregyházi Főiskola ugyanannyi, vagyis összesen 625 ingyenes képzési hellyel gazdálkodhat.