Félelmek

Bibó István szerint demokratának lenni annyi, mint nem félni. Szombaton dicső kormányunk és a főváros vezetői minden kétséget kizáróan bebizonyították, hogy nem demokraták, mert félnek. Félnek tőlünk, békés európai polgároktól, a Demokratikus Charta tagjaitól, szimpatizánsaitól is.

Pedig mi nem szoktunk baseballütőkkel, bokszerrel járni, nem szoktunk kukákat és autókat fölgyújtani, kirakatokat beverni, és kővel megdobni se civilt, se rendőrt. Mi kultúrlények vagyunk, európai polgárok, ezért kulturáltan és európai módon viselkedünk. De lehet, hogy ezért félnek tőlünk, mert a mostani hatalom nem ért „európaiul”?

Hogy miért írom mindezt? Szombaton du. 3 órára a Demokratikus Charta demonstrációt, békés tüntetést hirdetett a Batthyány-örökmécsesnél. Fél 3 és 3 óra között a 2-es villamost leállították azzal az ürüggyel, hogy a Kossuth téren rendezvény van. (Utólag láttuk, hogy semmi sem akadályozta a villamos haladását.) Máskor ha nem jár a villamos, akkor pótlóbuszt állítanak be, most nem!

A hivatalos ember közölte, hogy menjünk a 115-ös busz megállójába, mert az is arra jár. Ezt tettük, pillanatok alatt megtelt az autóbusz. A sofőrt kérdeztük, hogy mikor indul, de úgy látszik, némasági fogadalmat tett, mert nem volt hajlandó megszólalni. Fél 3-tól 3-ig vártuk, hogy egyszer csak elindul. Háromkor beindította a motort, majd néhány perc múlva közölte, hogy rossz a fék, így nem indulhat el. Igaz, hogy rajta kívül még állt a megállóban másik két busz is, de csak dísznek.

Nem ragozom tovább.

A lényeg, ha késve is, de törve nem, csak megérkeztünk, és a rendezvény nagyobb részét meghallgattuk!

Én nem éltem még a Rákosi-érában, csak annyit tudok, amit hallottam, olvastam és tanultam róla. De szombaton úgy éreztem, hogy hatvan évet visszaestünk.

Zilahi Nóra
Budapest