Fegyvervásárlás kontroll nélkül – Feltűnően drága, korrupció gyanúját keltő programot indított az Orbán-kormány
A honvédelmi beszerzéseket az egész világon körüllengi a korrupció gyanúja – irdatlanul nagy pénzekről van szó. A kockázat pedig annál nagyobb, minél kisebb a kontroll, egyebek mellett minél kevésbé átlátható az a program, amelybe a vásárlások illeszkednek.
Magyarországon a fegyverzetvásárlás tételeit a parlament honvédelmi bizottsága hagyja jóvá. Elvben, mert a gyakorlatban a bizottság tagjai nem kapnak érdemi információt, ott igazi vitákra nem kerül sor. A tagoknak kiosztanak például egy látványos leporellót a Zrínyi 2026 programról, amely nem felel meg a szakértői anyagok követelményeinek, és kormányhatározat sem erősítette meg. A bizottság így is elfogadja, mert gyakorlatilag mindent elfogad, amit a kormány beterjeszt.
– Benkő Tibor honvédelmi miniszter tavaly tavasszal letette az esküjét, majd lázas fegyverkezés kezdődött. Azóta egyetlen megvásárolt hadi eszközt sem nézhettünk meg – hallottuk Vadai Ágnestől. – A kormány bemond egy célt, egy összeget, mentesítést kér a közbeszerzés alól, és a fideszes szavazógép automatikusan mindent elfogad.
– Valójában itt a piros, hol a pirost játszanak velünk, hiszen a védelemre szánt költségvetés 2010 és 2016 között a NATO által elvárt két százalék helyett még az egy százalékot sem érte el. Kevesebb volt, mint a gazdasági válság éveiben. Így a következő időszakban csak a megspórolt pénzt adják vissza – nyilatkozott lapunknak Szekeres Imre volt védelmi miniszter, aki abban is kételkedik, hogy a befektetett összegek jó helyre mennek–e.
Informátoraink szerint a fegyverzetbeszerzési döntésekben a szakminisztériumnak sincs sokkal több szava, mint a parlamenti bizottságnak.
– A rendszerváltás óta jöttek-mentek a kormányok, mindegyiknek volt haderőfejlesztési terve: egytől egyig kisebb, de ütőképesebb hadsereget ígértek. Ebből azonban csak annyi sikerült, hogy a honvédség mérete egyre csökkent – mondta lapunknak Kovács Gyula nyugállományú alezredes, katonai szakértő. Megítélése szerint hiba volt a HM katonai beszerzési információs rendszerének megszüntetése az általa kezelt adatbázissal együtt, majd a fegyvervásárlás kiszervezése a minisztériumból.
A kormányok általában nem töltötték ki a tíz évet, fel sem vetődött, hogy a tízéves haderőfejlesztési tervek ütőképességre vonatkozó részével elszámoljanak. Az Orbán-kormány minőségileg új helyzetbe került, ám a Zrínyi program első három évének tapasztalatai csak a kétségeket erősítik. 2017-ben, év közben végrehajtott módosítással 133,4 milliárdra növelték a tervezett beszerzések összegét, de végül csak 58,8 milliárdot költöttek. 2018-ban a fejlesztésekre 193 milliárdot szántak, de ebből megint csak kevesebbet, 73 milliárdot sikerült kiadni, bár a bérekre és dolgi kiadásokra fordítható növekményt a rendszer szivacsként itta fel. A honvédség már 36 éve várt fejlesztésre, így a késlekedés érthetetlen – minősített a katonai szakértő, majd kérdésekkel folytatta:
– Ha 2017-ben volt megalapozott terv, akkor miért kellett év közben módosítani a költségvetést?
A kormányzat nem tudta, hogy mennyit akar költeni? Amikor végre elhatározta magát, miért nem teljesítette a saját tervét? Hogyan ismétlődhetett meg ugyanez 2018-ban?
Pedig a program élén a nemzetközi adásvételben igencsak rutinos személy áll. Az orvosi végzettségű Maróth Gáspár, a haderő- és hadiipari fejlesztéseket koordináló kormánybiztos – mellesleg az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat élére kinevezett Maróth Miklós akadémikus fia – már az első Orbán-kormány idején a kormányfő tanácsadója volt. 2000–2001-ben a Nemzeti Egészségügyi Tanács titkáraként dolgozott, majd 2003-ig az országos népegészségügyi programot vezette. Később jelentős szerepet játszott annak a programnak a koordinálásában, amelynek keretében Magyarország 2015-ben 40 milliárd forint értékben hívhatott le EU-s támogatásokat MR-, CT- és más diagnosztikai berendezések vásárlására. Világcégek között egy ciprusi offshore irodával közös vállalkozása, a VMD Kórház-technológiai Zrt. is részt vett a készülékek behozatalában. Az ügyben a Gazdasági Versenyhivatal 2016-ban vizsgálatot indított túlárazást, tehát pénzek visszaosztását is lehetővé tévő kartellezés gyanújával. A GVH egy dokumentumban Maróth nevét említette a kartell egyik koordinátoraként, aki, hogy, hogy nem, éppen a vizsgálat bejelentésének napján mondott le vezérigazgatói tisztségéről. A GVH vizsgálatait általában hat hónap alatt zárja le, ezt kétszer hat hónapra szokták meghosszabbítani. Ebben az ügyben azonban máig sem hoztak határozatot.
Maróth Gáspár a vizsgálat megindításakor már a honvédelmi tárca háttérintézménye, a HM EI Zrt. igazgatósági elnöke volt. Ebben a minőségében menedzselte két használt A319-es Airbus repülőgép vásárlását, amelyek a beszerzésekben csapatszállítókként szerepeltek, de egyelőre inkább Orbán Viktor utaztatásában jutottak szerephez, akárcsak a futárgépekként nyilvántartott Dassault Falcon 7X business jetek. A kormányfő láthatóan elégedett volt az igazgatósági elnök tevékenységével: Maróth Gáspárt 2018 júliusában hadfelszerelési kormánybiztossá nevezte ki, aki forrásaink szerint ma a haderőfejlesztés ügyeiben a miniszternél jelentősebb befolyással bír.
A hazai haderőfejlesztés eddigi legnagyobb tétele 44 Leopard 2A7+ nehéz harckocsi és 24 Panzerhaubitze 2000 önjáró löveg megvásárlása volt Németországtól. Az üzletet már tavaly bejelentették, de az már csak idén, a német Zöldek külügyi szóvivőjének kérdésére adott berlini válaszból derült ki, hogy ezzel
Magyarország az első félévben a német haditechnika legnagyobb vásárlója lett a 1,76 milliárd eurós, nagyjából 572 milliárd forintos tétellel.
Kovács alezredes szerint ez a vásárlás indokolt, hiszen a tatai dandár harminc tankjából az idei hazai nemzetközi gyakorlatra csak 12 darabot tudtak kiállítani. A tüzérségnél sem jobb a helyzet, a tatai tüzérosztály 12 darab vontatott lövegéből vért izzadva négyet tudtak összeszerelni, hogy azokkal rész vehessenek az idei németországi nemzetközi gyakorlaton.
Oroszország ukrajnai agressziója után a NATO varsói csúcsértekezletének résztvevői arra a döntésre jutottak, hogy magas minőségű haderőt kell létrehozni, amely képes a résztvevők rotációja közben elrettentő erővel fellépni a modernizált orosz hadsereggel szemben is. Egy ilyen haderő része lehet a magyar harckocsizó és tüzérségi kontingens, bár idekívánkozik a kijózanító adat: Oroszországnak jelenleg több mint 22 ezer tankja van.
Szekeres Imre volt védelmi miniszter úgy véli, hogy a páncélosok beszerzésének nincs sok értelme. A mai geostratégiai helyzetben, amikor Magyarországot hagyományos eszközökkel várhatóan nem éri szárazföldről támadás, szerinte
felesleges ennyi pénzt költeni tankokra.
Szomszédaink vagy NATO-tagok, vagy részt vesznek annak békepartnerségi együttműködésében. Inkább a világ konfliktuspontjain bevethető különleges alakulatokat kellene erősíteni és a légierőt volna érdemes fejleszteni. Jellemző, hogy Szekeres minisztersége idején a német vezérkari főnök ingyen ajánlott régebbi típusú tankokat, ám a magyar vezérkar akkor úgy döntött, hogy a fenntartás költségei miatt ezekre a harckocsikra ingyen sincs szükség. A döntés mellett persze politikai érvek is szóltak, hiszen a vásárlások volumene Németország számára is fontos tétel: több elemző ezzel a beruházással hozta összefüggésbe Angela Merkel békülékeny hangnemét augusztusban, a páneurópai piknik 30. évfordulóján.
Németország mellett Franciaországnak is jut megrendelés: a közös Airbus cég gyártja ugyanis azt a H145M típusú, katasztrófavédelmi célokra is bevethető könnyű helikoptert, amelyből húsz darabot vásárolunk, és azt a H225M típusú közepes méretű szállító helikoptert, amelyből Magyarország 16 darabot rendelt.
– Láttuk a köztelevízió híradójában, hogy jöttek Airbus helikopterek, de semmit sem tudhattunk meg arról, hogy milyen célra, milyen faladattal, milyen fegyverzettel, milyen felszereltséggel vásárolták őket – mondta erről lapunknak az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának alelnöke.
Minél jelentősebb egy vásárlás, annál többet nyomhat a latban a politikai tényező. David Cornstein amerikai nagykövet tavaly decemberben a parlament külügyi bizottságában kijelentette, hogy az Egyesült Államok Magyarországtól elvárja, hogy támogassa a NATO álláspontját Ukrajnával kapcsolatban, lépjen az energiabiztonság és a védelmi együttműködés ügyében. Cornstein – aki látványos kudarcot vallott a CEU ügyében, és akiről a The New York Times azt írta, hogy inkább Orbánt képviseli a Trump-adminisztrációban, mint fordítva – elérte, hogy az Egyesült Államok elnöke az Ovális Irodában fogadja a magyar miniszterelnököt. Természetesen nem tudjuk, hogy közöttük mi hangzott el, de az amerikai Defense News hírportál augusztusban megírta, hogy
Magyarország 500 millió dollár (mintegy 150 milliárd forint) értékben 180 darab AIM–120C-7 típusú légiharc-rakétát vesz. Amikor erről hírt adott az Index, a portált olvasói figyelmeztették, hogy ez a beszerzés érthetetlenül drága: Lengyelország ennek ez árnak a feléért kapott 150 ilyen rakétát.
Arányosan Japán is sokkal kevesebbet fizetett. Persze létezhetnek árdrágító tényezők – kellékek, kiképzés, más szolgáltatások –, ám az erre vonatkozó kérdésre a portál nem kapott választ.
Ennél is sokkal nagyobb tétel lehet egy légvédelmi rakétarendszer vásárlása. A magyar légtér biztonságát jelenleg még a szovjetek által tíz évre tervezett KUB rakéták őrzik, szinte csoda, hogy most, 35 év után is bevethetők. Valószínű, hogy ezeket az úgynevezett NASAMS rendszerre cserélik, csak egy bökkenő van: bár a rakéták amerikaiak, a rendszer maga norvég. Orbán Viktor pedig haragszik Oslóra, mert a Norvég Alap pénzeihez az állam csak akkor juthat hozzá, ha a civileknek szánt összegeket maguk a civilek kezelik. A magyar kormányfő Donald Trumpon keresztül próbált rájuk nyomást gyakorolni, ám diplomáciai források szerint az amerikai elnök ezt azzal a felkiáltással hárította el: „én nagyon szeretem Norvégiát”.
Van olyan eset, amikor a fegyvervásárlás mögött a politikai szempontokon és a szimpátiákon túl nyilvánvaló személyi összefonódások is felsejlenek. Ilyen azoknak a török páncélozott terepjáróknak a tervezett vásárlása, amelyeket NATO-országok nem használnak, viszont vannak róluk grúz, szenegáli és üzbég referenciák. Mint a HVG megírta, ezeket a járműveket a HT Division Zrt. hozza be, amelynek egyik tulajdonosa az állami megrendelésekben bővelkedő, a Duna Aszfaltot is birtokló Szíjj László. A másik egy török üzletember, Suat Görkhan Karakus, akinek viszont korábban a kormányfő vejével, Tiborcz Istvánnal voltak üzleti kapcsolatai. Különösebb gazdasági jártasság nem kell ahhoz, hogy az ember bizonyosra vegye: olcsóbb volna közvetítők nélkül vásárolni, mint magáncégek tulajdonosainak a profitját növelni. Vannak azonban más, magasabb szempontok?
Maróth kormánybiztos a múlt hónap elején a Magyar Nemzetnek adott interjúban a beszerzési ügyeken kívül arról beszélt, hogy Magyarország milyen hadiipari gyártókapacitások birtokába jutott. Tavaly megkezdődött Kiskunfélegyházán a cseh CZ (Česká Zbrojovka) kézi fegyvereinek magyarországi gyártása, Gyulán forgó alkatrészek készülnek majd Airbus helikopterekhez. A legnagyobb bejelentés viszont az volt, hogy a magyar állam megvásárolta a Hirtenberger Defence Systems (HDS) nevű, aknavetőket gyártó osztrák céget. A kormánybiztos úgy nyilatkozott, hogy olyan patinás vállalatot sikerült megvásárolni, amelynek kapacitásai évekre előre lekötöttek, üzemeltetése rentábilis, megszerzésével olyan tudáshoz jutunk, amelyet csak évek alatt, sokmilliárdos befektetéssel lehetett volna megszerezni.
Kovács Gyula nyugalmazott alezredes mindezt másképpen tudja. Szerkesztőségünknek A pancserség tobzódása a haderőben címmel juttatott el cikket, amelyben görcsös erőlködésnek nyilvánítja az igyekezetet hazai gyártókapacitások kialakítására. Számításai szerint a Zbrojovka gyártósorainak Magyarországra telepítése, a munkaerő-toborzás és -betanítás, a közvetítő cégek megbízása olyan pluszköltségeket generál, amelyek miatt
a magyar hadsereg számára gyártott fegyverek darabára magasabb lesz, mintha a cseh cégtől vennék.
Ahhoz, hogy a termelés rentábilis legyen, külföldi megrendelők kellenének – róluk egyelőre nem tudunk.
A volt tüzérdandárparancsnok-helyettes még kritikusabb az osztrák aknavetőgyár megvásárlásával kapcsolatban. Úgy tudja, hogy a HDS-nek komoly értékesítési nehézségei voltak, így a projektre létrehozott magyar cég nem lesz képes a felvett majdnem 13 milliárd forintos hitel törlesztésére. A gyártó a közelmúltban egy szlovákiai lövészeten 120 milliméteres aknavetőmodult mutatott be földi telepítéssel. A nyugalmazott alezredes szerint ez a szingapúri együttműködéssel előállított termék piacképtelen. A világ komoly fegyvergyártói – amerikaiak, németek, svédek, finnek – aknavetőiket kerekes vagy lánctalpas hordozóeszközökön árulják, minden funkciót kielégítő, akár lézeres célra vezetésű lőszerszortimenttel, aknavetőszakaszonként tűzvezető központtal.
Szekeres Imre volt miniszter szerint a vásárlásokról és a beruházásokról meghozott döntések nélkülözik a magyar tábornoki kar szaktudását, úgy véli, hogy a katonák befolyásának szándékos gyengítése volt a cél, amikor az év elején megszüntették a Honvéd Vezérkart, amely a magyar haderő legfelső hadászati és összhaderőnemi tervező és koordináló szervezete volt.
A bevásárlás még éveken át folytatódik, és már megkezdődött az egyik legnagyobb üzlet, a vadászbombázók beszerzésének előkészítése is. 2026-ban ugyanis lejár a svéd Gripenek lízingszerződése. Sajtókombinációk szerint elképzelhető amerikai F–35-ös lopakodó gépek beszerzése is, ami 12 + 2 kiképző repülőgép megvásárlásával alapáron 300 milliárd forintos kiadást jelentene, de ehhez hozzá kellene számolni a fegyverzetet, a fenntartást, a személyzet kiképzését, ami összességében akár több is lehet a darabonkénti árnál.
Az üzengetés megkezdődött. Maróth Gáspár ezt mondta a Magyar Nemzetnek: – Nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy olyan külföldi országok cégei, amelyek kormányai a demokratikus országok írott és íratlan szabályait felrúgva a magyar választók akaratával ellentétes belpolitikai befolyásolási gyakorlatot folytatnak nálunk, előnyt élvezhessenek egy ilyen folyamatban.” Értsd: ha Svédország továbbra is számonkéri a magyar kormányon a demokratikus berendezkedés alapértékeit, akkor nem lesz üzlet. Vagy esetleg mégis? Mert egyelőre a beszerzés ügyében csak a pávatánc kezdődött el. És 2001-ben, amikor az első Orbán-kormány váratlanul a Gripenek mellett döntött az amerikai F–16-os gépek beszerzése helyett, a kombinációk továbbmentek annál, hogy a háttérben politikai megfontolás áll.
– Rossz irány, hogy úgy fegyverzik fel a Magyar Honvédséget, hogy az nem átlátható, hogy annak részleteit nem tekinthetik át sem a katonák, sem a parlamenti bizottság tagjai – mondta a 168 Órának Vadai Ágnes. Az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának alelnöke hozzátette, a titkolózásnak csak egy reális oka lehet: a korrupció. Az, hogy a jövőben a haderőfejlesztés legyen az új stadionépítési program.
