Fahidi Éva, a birkenaui horror szemtanúja: Nem lehet azért meggyilkolni valakit, mert cigány

Fahidi Éva idén lesz 96 éves. Az írónő és holokauszt túlélő, a roma holokauszt szemtanúja a mai napig aktívan dolgozik azon, hogy a náci Németország rémtettei minél szélesebb körben ismertek legyenek. Az auschwitz–birkenaui koncentrációs táborba 1944-ben deportálták családjával. A lengyelországi táborban tartották fogva akkor is, amikor augusztus 2-án 3000 magyarországi cigányt öltek meg a SS tagjai. A 168-nak elmondta, mit hallott azon az estén.

Szemtanúja volt az augusztus 2-ai eseményeknek, amikor Birkenauban 3000 cigányt gyilkoltak meg. Mit látott?

Nem szemtanúja, hanem fültanúja voltam az eseményeknek. Engem 1944-ben deportáltak Debrecenből Birkenau-ba, arra a híres rámpára, ahová minden vagon beérkezett. Amit először megláttam az a családi cigány láger volt, a B5-ös. Én, mint fegyenc a B2-esben laktam. Azért is mondom, hogy én fültanú voltam, mert a két láger között három másik is volt. Nem lehetett látni azt, ami a szörnyűséges mészárlás éjjelén, augusztus 2-án történt. De az az éjszaka nem maradt hang nélkül.

A B5-ös lágerbe összegyűjtöttek háromezer európai cigányt. Ez volt az egyetlen hely, ahol a családokat nem választották szét. Emiatt az a hamis képzet alakulhatott ki, hogy együtt maradhatnak a családok. Mi zsidók sem számítottunk rá, hogy szétszedik a családokat. A cigány családok kivételt képeztek, őket nem szedték szét. A cigány családok közötti összetartás és elválaszthatatlanság olyan erős volt, hogy az ellenállástól félve nem merték megkockáztatni a nácik a családok megbontását. A nácik tartottak az ellenállásuktól, és nem merték vállalni, hogy elkülönítsék őket. Később a cigányok ellen is álltak.

A másodikáról harmadikára virradó éjszaka olyannak ígérkezett, mint az összes többi. A barakokkban nem voltak ablakok. Mégis sokan úgy élték meg az éjszaka történéseit, mintha látták is volna az eseményeket, pedig csak hallottuk... Olyan volt, mint amikor háromezer ember megbizonyosodik róla, hogy most megfogják ölni. Lángszóróval mentek be a cigányok által lakott barakkokba. Terelték őket a nyílt lángok felé. Üvöltések, átkok, sírás és imádság hangjai hallatszottak. Ameddig csak élek beszélni fogok erről. Azt, aki képes volt ezt az egészet kitervelni, és megcsinálni, azt kívánom neki, hallgassa egész életében azokat a borzalmas hangokat.

Az ellenállás hogyan zajlott a cigányok részéről Birkenauban? Miben nyilvánult meg a deportált romák esetében?

Már májusban ki akartak irtani őket, ők viszont kővel támadtak és ormótlan fegyverekkel  az SS tagokra, akik visszavonultak. Nem tudták elsőre megvalósítani a népirtást. Augusztusban már tudatosan kellett készülniük erre. Rengeteg zsidó volt Birkenauban és ők valamiért még sem álltak ellen. Magyarországon is Bajcsy-Zsilinszky Endre volt az egyetlen zsidó, aki fegyvert ragadott itthon. Ő rálőtt azokra nácikra, akik el akarták fogni és deportálni. A történtek óta eltelt 76 év és Magyarországon nem úgy tanítják a történelmet, ahogy az történt. Meghamisítják azt.

Komolyan azt gondolja, hogy ma Magyarországon szándékosan meghamisítják a történelmet? 

Abszolút. Rettenetesen nyomasztó egy népnek, ha ilyen szörnyűségek történnek az országában, mint a holokauszt. Úgy gondolom, a magyar holokauszt az nem csak a zsidók vagy a cigányok tragédiája. Magyarország óriási tragédiája ez. Sajnos Magyarországon ez megtörténhetett. Három emberből, akit innen deportáltak kettő rögtön a gázkamrában végezte. Fogalmunk sincs mind a mai napig, hogy pontosan hány magyar cigányt és hány magyar zsidót küldtek a gázkamrákba.

Morális állapotokra vezeti vissza azt, hogy ez a rengeteg szörnyűség megtörténhetett? A magyarországi társadalom állapota volt olyan, hogy ilyen rosszul alakultak a dolgok a második világháború idején? 

Már az óvodában el kell kezdeni végre azt típusú oktatást, amelynek a célja az lenne, hogy az emberek ne gyűlölködjenek. Alapvetően minden rossznak az okát ebben látom. Magyarországon mindig is sokféle gyűlölet volt a társadalomban. Alapnak számított az antiszemitizmusból fakadó gyűlölet. Közben meg volt egy olyan gyűlölet, hogy minden más kisebbséget is utálni kellett. 26 féle kisebbség élt Magyarországon és mindegyiknek megvolt a maga gúnyneve. A cigányokat azért gyűlölték, mert mások. Mások az emberi normáik, mások a szokásaik. Más a kultúrájuk.

Véleménye szerint miben gyökerezik ez az ön által most oly sokat emlegetett gyűlölet? Nyilvánvalóan van erről tapasztalata.

Sokan azt gondolják magukról, különbek, mint a többiek. Emiatt a hatalmat is minden áron magukhoz akarják vonni. Azt arra használják, hogy másokat lenézzenek és megvessenek. A gyűlölet lesz a hatalom középpontjában. 76 éve dolgozom azon, hogy ez ne így legyen.

A fiatalok nagyon érdeklődőek, kíváncsiak és többnyire nyitottak is. A közös jövőnk rajtuk múlik. A gyűlöletből gyűlölet, abból megint gyűlölet születik. Ezt a láncot kell megakadályozni. Nem szabad elfelejteniük a fiataloknak, hova is vezet a gyűlölet. Akit meggyűlölnek abban félelem fog kialakulni. A félelem a legrosszabb, szinte már nem is emberi érzelem. Akitől félünk, azt soha sem fogjuk tudni szeretni. Aki bánt és nem vesz emberszámba, azt nem lehet szeretni. Azt látom, végre felnőtt néhány háború utáni generáció. Végre volt egy olyan periódus, amikor nem volt nálunk háború. Viszont közben a nemzetiszocialista eszmék világméretekben kezdtek feltámadni újra, olyan helyeken is, ahol senki nem gondolta volna. Ezért is fontos a gyermekek nevelése. 

Ha szeretni nem is, megbocsátani lehetséges? Ezt a rengeteg bűnt, amit a zsidók és a cigányok ellen elkövettek? Önnek sikerült megbocsátania a rémtetteket?

Attól függ, mit szeretnénk megbocsátani. A holokauszt 70. évfordulóján Angela Merkellel egy színpadon kellett beszédet mondanom. Nagyon készültem arra a hat percre. Egyetlen dolgot tudtam mondani: mi túlélők már nem gyűlöljük a bűnösöket. Mi, akik túléltük a rémségéket semmiképpen sem akarunk olyanokká válni, mint azok akik elkövették ellenünk a gazságot. Szeretni akarunk. El kell határoznunk, hogy nem gyűlölünk. Ezt mondtam el beszédemben a túlélők nevében.

A nácik azt hitték, hogy jó ügyért, jó dolgokat tesznek. Véleménye szerint, hogyan lehet ezt a gyilkosságokkal, rémtettekkel és népirtással összeegyeztetni? 

Nem tudom. Ezeknek az embereknek egy része eleve született szadista volt. Fogalmuk sem volt valójában mi a rossz vagy mi a jó. A Harmadik Birodalom úgy volt felépítve, hogy belerángatták őket az őrült elméletekbe már egészen fiatalon. Gondoljon csak a Hitlerjugendre.

Ön is jól tudja, hogy tematikus nappal fog megemlékezni a 168 a roma holokauszt áldozatairól. Szeretne üzenni a magyarországi cigányoknak bármit is ezen a napon?

Azt üzenem nekik, hogy ők azok akiket a legközelebb érzek magamhoz. Tudom jól, hogy mennyi szenvedésen mentek és mennek keresztül ma is. Azt kívánom nekik, végre legyenek egyenlő esélyeik. Tanuljanak meg mindent, amit csak lehet. A tudás az egyik legnagyobb hatalom. Nemcsak üzennék, hanem boldogságot is kívánok a magyarországi cigányoknak. Szép családokat és sok gyereket az éppen felnövekvő cigány fiataloknak. 

Arra is kíváncsi lennék, hogy mit tudna üzenni mondjuk azoknak, akik pont a zsidók és a cigányok elleni gyűlöletet szítják.

Szálljanak magukba! Nem is üzennék, inkább megkérdezném tőlük, akarnak-e gonosszá válni. Erre biztosan azt felelnék, természetesen nem. Végig kéne gondolniuk ezt az egészet. Nem lehet azért meggyilkolni valakit, mert cigány. Micsoda teher ez egy országnak, egy ilyen tudat. Egy ilyen emlékezet. Egész Magyarország hozzáállása a második világháború ideje alatti deportálásokhoz nem volt megfelelő.

Fel tudja dolgozni valaha a történteket Magyarország?

Egyszerűen ki kell beszélni. Senki ne tegyen úgy, mintha nem történt volna meg. Mindenről beszélni kell: a gulágról, a szocializmusról, a holokausztról. Nincs olyan család az országban, aki így vagy úgy ne lenne érintett.

Miközben beszélgettünk végig az járt a fejemben, hogy lehet-e egy ilyen világot szeretni. Önnek sikerül?

Az ember egy nagyon érdekes teremtény. A szörnyűségeket le lehet győzni a szeretettel. Ki kell találnunk, hogy mitől és miért kell és lehet életben maradnunk. Az emberbe vetett hitünket kellett megerősítenünk a haláltáborokban is. Bármilyen szörnyű helyzetben is voltam, mindig volt valaki, aki ember maradt, és segíteni tudott, jót akart tenni. Volt aki, egy jó szóval vagy egy falat ennivalóval, de akadt olyan is, aki egy mosollyal, kedves tekintettel tartott életben. Az emberi élet értelme szimplán az, hogy az ember jó legyen.  

(Kiemelt kép: Fahidi Éva magyar holokauszt-túlélő felszólal az auschwitz-birkenaui náci koncentrációs tábor felszabadításának 70. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen Berlinben 2015. január 26-án. Fotó: Bernd von Jutrczenka / MTI / EPA)