„Ez kizsigereli az embereket” – Hoffmann odaszúrt Lázárnak
A munkaidő emelését szabállyal, kötelezően előírni nemcsak szerencsétlen lépés, de törvény- és családellenes is – reagált Hoffmann Rózsa a Magyar Nemzetnek adott interjújában arra, hogy a Miniszterelnökségen tízórás munkaidőt vezettek be. A KDNP-s képviselő hozzátette: azoktól a munkavállalóktól különösen embertelen ilyesmit elvárni, akik kisgyereket nevelnek.
Hoffmann Rózsa arra a kérdésre, hogy mit gondol arról, hogy a Miniszterelnökségen tízórás munkaidőt vezettek be, és ezt a gyakorlatot állítólag több minisztérium is átvenné, úgy válaszolt: „Nem tartom jónak, mert kizsigereli az embereket. Ugyanakkor meg kell mondanom, amíg kormányzati szereplő voltam, mi is napi 12-14 órát dolgoztunk. Sokszor a hétvége is áldozatul esett. De nem azért, mert köteleztek rá, hanem mert belső késztetésünk volt, hogy a feladatokat el kell végezni. A munkaidő emelését szabállyal, kötelezően előírni nemcsak szerencsétlen lépés, de törvény- és családellenes is. Azoktól a munkavállalóktól különösen embertelen ilyesmit elvárni, akik kisgyereket nevelnek. Másfelől a szellemi tevékenységek soha nem értek és nem is érnek véget a hivatalos munkaidő végeztével: az ügyek iránt elkötelezett ember sokszor folytatja otthon, akár éjszaka is, amibe belefogott, mert nem nyugszik, amíg meg nem oldja a problémákat”.
Az oktatási államtitkári éveit és legfontosabb intézkedéseit könyvben összegző KDNP-s képviselő a szakképzés preferálásáról szóló kormányzati szándékról azt mondta: „Ha többen választják a szakiskolát, abból logikusan következik, hogy kevesebb lesz a gimnazista. Nem rossz irány a szakképzés preferálása, de nagyon óvatosan kell hozzányúlni. Ezt a »hogyant« még nem látom. Azt nagyon rossznak tartanám, ha központi intézkedéssel radikálisan csökkentenék az érettségiző fiatalok számát. Ugyanis, miközben tény, hogy jól képzett szakmunkásokra szükség van, az is tény, hogy a szakmunkáskép megváltozott. Ma már sokoldalúan képzett, vállalkozói ismeretekkel rendelkező, nyelveket beszélő szakemberek kellenek a gazdaságnak, akiknek az ismeretei és kompetenciái megközelítik akár egy üzemmérnökéit. Az ilyen szakmunkások pedig nem a satupad mellett képződnek ki három év alatt. Ha már az arányokon változtat az oktatási rendszer, én azt tartanám helyesnek, ha az érettségihez kötött szakmák felé terelnénk a diákokat. És bár a Nemzetgazdasági Minisztérium szakemberei olykor megfeledkeznek a szakképzés olyan speciális területeiről, mint a művészeti, egészségügyi vagy idegenforgalmi stb. szakirányok, ki kell emelnem, hogy ezeknél az érettségi alapkövetelmény, ezekre külön szabályokat kell alkotni, és külön figyelmet kell fordítani.”
