Ez a nyomulós politika már sok fideszesnek sem tetszik

Egy tanárt leginkább a tanítványai minősítenek. Az ön növendéke volt Alföldi Róbert, Balázs Zoltán, Hevesi Tamás, Szekeres Adrienn, Széles László, Szőke András vagy a néhány éve elhunyt Ternyák Zoltán is.

A Szkéné vezetője, Regős János szerint fölismerhetők azok a színészek, akik a szentesi gimnáziumba jártak: mernek autonóm személyiségek lenni, szabadon léteznek a színpadon is. Noha iskolánk nem művészképző: diákjaink közül sokan lettek tanárok, de akad köztük katolikus pap, református lelkész is. Soha nem erőltettük rájuk értékítéleteinket, nem írtuk nekik elő, mi jó, és mi rossz. Abban próbáltunk segíteni: legyen bátorságuk kérdezni, s találják meg saját válaszaikat. A Horváth Mihály Gimnázium nem tekintélyelvű iskola. Még a legnehezebb történelmi időkben, a második világháború idején és utána is meg tudta őrizni szellemi függetlenségét.

Most épp a függetlensége került veszélybe. A problémák a 2006-os önkormányzati választás után kezdődtek, amikor a Csongrád megyei önkormányzat fideszes vezetésű lett. A jobboldali testület úgy döntött: a gimnáziumot összevonja egy másik szentesi tanintézménnyel. Gazdasági okokra hivatkoztak, holott az sem világos, hogyan lehet egyesíteni egy drámatagozatos gimnáziumot egy közgazdasági technikummal.

Az összevonások minden megyei fenntartású középiskolára vonatkoztak. A mi esetünk azért kirívó, mert két különböző oktatási profilról van szó. Ráadásul mindkét iskola teljes létszámmal működött, dugig voltunk gyerekekkel. Az összevonás szakmailag indokolatlan és előkészítetlen volt. Máshol több hónapos egyeztetés előz meg ilyen intézkedést, hozzánk a kutya nem jött el. Tavaly június végén kaptunk egy levelet a megyétől, hogy 2007. augusztus 1-jétől összevonnak minket, és kész. Egyetlen előzetes számítást nem mutattak arról, miféle anyagi haszonnal járna ez, és utólag sem bizonyították. Hiába soroltunk az érveinket, válaszra sem méltattak minket. Nem akartunk beletörődni a diktátumokba. Minden lehetséges fórumon tiltakoztunk.

Sokak szerint a megyei vezetés „liberális tűzfészeknek” tartotta az iskolát, az összevonás valódi célja pedig az volt, hogy ellehetetlenítsék az intézményt, megszabaduljanak az igazgatójától.

A mi igazgatónőnk legfőbb „bűne” az volt, hogy a szentesi képviselő-testületben sok kérdésben a szocialista polgármesterrel együtt voksolt. Amúgy nem volt az MSZP tagja, független helyi civil mozgalmat képviselt. Egy „illetékes” hölgy négyszemközt el is mondta nekem, a megyében 2006-ban megtörtént a „rendszerváltás”, és olyan iskolaigazgatókat akartak, akik megfelelnek nekik: „Hogy tudna a maguk igazgatónője olyan október 23-i műsort csinálni, amely a fenntartó szellemiségének megfelel?”

A megye akkor Inokai-Tóth Lászlót, a közgazdasági szakiskola informatikai tanárát nevezte ki egy évre az öszszevont intézmények vezetőjének. Inokai most májusban menesztette önt. Volt konfliktusuk egymással?

Az elmúlt egy évben talán három mondatot váltottunk. Egyébként nekünk először nem a személyével volt gondunk, hanem azzal a módszerrel, ahogyan idehelyezték. Tavaly augusztus végén tantestületi ülést tartottunk, ott voltak a megyei vezetők meg Inokai. Kétszáz oldalas szervezeti működési szabályzatot tettek elénk: írjuk alá azonnal. Időt sem hagytak, hogy elolvassuk. Nem voltunk hajlandók aláírni, erre megzsaroltak minket: akkor nem kezdődhet el a tanév. Ez volt az indítás. Öt nappal később hallottam: Inokai megszünteti a közalkalmazotti szerződésemet, csak óraadóként maradhatok tovább. Amikor bementem hozzá, elismerte, hogy ez igaz, de magyarázatot nem adott. Idén májusban aztán közölte: már óraadóként sem tart rám igényt a következő tanévtől.

De miért épp ön lett a célpont?

Kollégáimmal pár napja elmentünk a városi önkormányzat fideszes fogadóórájára. A folyosón az egyik fideszes megkérdezte: miért gondolom, hogy én, aki a baloldal egyik „emblematikus” alakja vagyok, taníthatok egy kereszténydemokrata szellemiségű fenntartónak az iskolájában.

Ön az egyetlen baloldali a gimnáziumban?

Nem hinném. De én annak idején a Demokratikus Charta szóvivője voltam, és 2002-ben kormányváltó bulit rendeztem a városban. Soha nem rejtettem véka alá a nézeteimet. Miután Inokai próbaéve letelt, helyére kollégánkat javasoltuk, aki húsz éve tanít a gimnáziumban. A fideszes megyei önkormányzat Magyar Lászlónét nevezte ki júniusban. Ő egykor mezőgazdasági szakiskolát vezetett, de már hét éve abbahagyta a tanári pályát. Eljött hozzánk, bemutatta a programját. Elhűlve hallgattuk.

Mit mondott?

Az iskola egész szellemiségét át akarja alakítani. Szerinte a liberális nevelés vezetett odáig, hogy a gyerekek verik a pedagógusokat. Kérdeztük, hallott-e ilyen esetről a gimnáziumunkban. Nem tudott válaszolni. Nem csoda, hiszen ilyesmi soha nem történt nálunk. De ez az „apró tény” Magyarnét cseppet sem zavarta. Programjának három kulcseleme volt: radikális változás, konzervativizmus és megújulás. Elég fura keverék. Közölte, a drámatagozaton a gyerekek még egy verset sem képesek jól elmondani. Aztán kiderült, Magyarné még egyetlen rendezvényünkön sem volt ott. Egyébként velem nem tárgyalt, csak a tévében nyilatkozta: „Keserű Imrét nem ismerem, de nem kívánom alkalmazni.” Információk nélkül, előre eldöntve ítélkezik sorsunkról. Talán érthető, mire alapozzuk, hogy itt ideológiai átformálás zajlik. Különben pesti munkahelyemen az igazgatómmal eltérő politikai oldalon állunk, de ebből soha nem volt gond. Mert a pedagógiai programban egyetértünk, és ebbe nem keverünk ideológiát.

Kollégái, tanítványai szolidaritást vállaltak önnel. Alföldi Róbert nyílt levélben állt ki. A szentesiek tüntettek az iskoláért. Több százan, köztük jelentős művészek, például Ascher Tamás, Parti Nagy Lajos, Szabó Győző tiltakozó petíciót írtak alá. Az ügy már a Csongrád megyei önkormányzatnak is kínos lehet. Vajon miért nem hajlandók korrigálni a döntésüket?

Döntésével a fideszes megye mintha azt üzenné a szocialista vezetésű városnak: koncnak tartja a gimnáziumot. Attól tartunk, ez a nagy múltú pedagógiai műhely politikai játszmák áldozatául fog esni. Már fideszesektől is halljuk: ez tényleg kínos, ennek nem volna szabad megtörténnie. Nehéz védekezni azellen, ha pár döntéshozó kérlelhetetlenül köti magát valamihez. Nekik nem számít, hogy több száz diák, szülő, pedagógus mit mond.

Mi lesz most?

Reméljük, a történet még nem fejeződött be. Talán meggondolják magukat a megyei vezetők.

Gimnáziumuk ügye hasonlít a vidéki színházak igazgatóválasztásaihoz. A forgatókönyv szinte ugyanaz: ahol a Fidesz hatalmat szerzett, ott elsőként a szellemi élet centrumait szállta meg – iskolát, színházat, közművelődési házat.

Abszurd helyzet. Engem leginkább az augsburgi vallásbékére emlékeztet. Ott az volt a jelszó: „Akié a föld, azé a vallás.” Ha a herceg evangélikus, akkor a tartománya is az. Csakhogy parlamenti „váltógazdálkodásban” ez képtelenség. Vagy négyévente fogunk tartományról tartományra vándorolni?

Ugyanakkor az afféle ügyek előre jelzik: mi várható, ha az Orbán-kormány újra hatalomra kerülne. Szellemi rendszerváltás következhet?

Nem a jobb- vagy a baloldaliság a tét, hanem az: visszatérünk-e egy olyan társadalomba, amelyben csak az uralkodó párt világnézete érvényes, vagy pedig elhisszük, hogy másféle igazságok is lehetségesek. Drámai, hogy tizennyolc évvel a rendszerváltás után még mindig az a kérdés: lehet-e másként gondolkodni ebben az országban? De ez a nyomulós politika már sok fideszesnek sem tetszik. Az ő tisztességükön, civil kurázsijukon múlik: mikor vállalják nyíltan is ellenérzéseiket. A demokrácia civil kontroll nélkül nem működik. Az emberek arra is rászokhatnak, hogy nem kell mindig meghajolni, sunnyogni. Lehet emelt fővel is élni.