Európa és a felebaráti szeretet

– Nem ez az első alkalom, hogy közügyekről zsidó-keresztény összefüggésben beszélgetünk – kezdte a bíboros. – A közhittel ellentétben nem vallások párbeszédéről, hanem emberi alapkérdésekről van szó.

„Elveszett a hit, kifogyott a szájukból” – citálta a vezető rabbi a prófétai igét. Utalt arra, hogy a zsidó kommentárok szerint e szentencia megfordítható: elfogyhat belőlünk a hit, ha nem beszélünk róla. A rabbi hangsúlyozta, ha katolikus és zsidó vezetők beszélgetnek, annak mindig szimbolikus üzenete van, ami néha fontosabb, mint a beszélgetés tárgya.

Érdekes közjáték volt, hogy a szervezők előbb bejelentették a beszélgetés sajtónyilvánosságát, majd pár órával később a felek kérésére ezt felfüggesztették, ám végül a regisztrált médiumok képviselői a helyszínen vagy kivetítőn követhették a beszélgetést, és tudósíthattak.

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöki tisztét betöltő bíboros szerint a zsidó-keresztény párbeszédet mindig is átszínezte a tudat, hogy a zsidóság és a kereszténység nem is külön vallás, annyira közös gyökerekről fakad. Eszerint zsidóság és kereszténység – ahogy a bíboros tréfásan mondta – nem két vallás, hanem „másfél”. Annyira, hogy a második-harmadik századig hivatalosan el sem különült.

– A közös gyökerek miatt zsidó testvéreinkkel sosem beszélhetünk úgy, mint távoli vallások képviselőivel. A zsidósággal foglalkozni egy keresztény számára nem fakultatív program, hanem kötelesség.

A rabbi ezt azzal egészítette ki, hogy a kereszténység születése nem más, mint egy hasonló párbeszéd eredménye. E párbeszéd a múlt század második felére szerencsére békésebb szakaszába érkezett. De nem mindig volt ez így. Köves jelentős különbségnek látja, hogy míg a kereszténység századokon át visszatérően reflektált a zsidóságra, a zsidó közösségre kevésbé hatott a kereszténység. Márpedig a párbeszéd szimmetriát feltételezne.

Erdő Péter szerint, bár a különbségek történeti okokból is érthetők, a zsidóság és a kereszténység viszonyában mindvégig ott munkált „a találkozás reménysége”. Az is visszavonhatatlan tény, hogy az európai kulturális azonosságot a két vallás létezése évezredek óta meghatározza.

Süveges Gergő moderátor a menekültválság kérdését, Európa helyzetének megvitatását a rendezvény második felére hagyta: – Sokan mondják, meg kell menteni Európát. Ehhez tisztáznunk kellene, mi az, amit látunk: változás vagy romlás, válság vagy felbomlás?

A vezető rabbi válasza meglepő volt. Köves Slomó nem hiszi, hogy különleges lenne a jelenlegi helyzet. Szerinte, ha úgy vesszük, minden pillanat „történelmi”. A kontinenst meg kell menteni az idegen kultúráktól? A tétovaságtól? A kijelentéssel Köves óvatosan bánna. A huszadik században több mentési kísérlet is volt, szinte mindegyik katasztrófába torkollt. A rabbi szerint a migránsválság ugyanakkor görbe tükröt tart Európa elé. Mert az igazság az, hogy Európa kitűnő helyzetben van, nem tartunk rossz irányba, tovább élünk, könnyebben, nagyobb biztonságban. Ami a rabbi szerint tragikus módon elveszett, az a motiváció. Ehhez képest szokatlan kép, hogy megjelenik Magyarország határain több tízezer, végletekig elszánt ember, aki átverekedte magát tengereken és hegyeken.

– Vajon honnan vették az erőt? S amikor a jólét megkérdőjeleződik, amikor tömegesen láthatóvá válik az elesettek nyomora, hirtelen világossá válik: nincs minden rendben.

A két egyházi vezető kimondva, kimondatlanul egyetértett a jóléti társadalom bírálatában s abban, hogy a világ megjavítása mind a kereszténységnek, mind a zsidóságnak alapvető üzenete.

A bíboros szerint a létezésnek magasabb értékekhez kell kötődnie, nem csupán a jóléthez. – Másképp visszacsúszhatunk a görög hedonisták színvonalára, akik úgy tartották, hogy a zabot ropogtató ökör a legboldogabb. Ha nem látom át a világ értelmét, az emberi lét teljességét, marad a „kellemes közérzet”.

A rabbi szintén a fogyasztói szemléletet bírálta. Arról beszélt, hogy a materiális javak nem tudnak kielégíteni, mert akinek nincs semmije, az csak kevéssel akar többet, akinek kicsit több van, az már többel. – Az anyagiak mindig csak eszközök. A kor szimbóluma az instantleves-por. „Valami”, ami gyorsan oldódik.

Kényszer, hogy gyorsak, sikeresek és hatékonyak legyünk.

S hogy mi lenne a helyes megoldás menekültügyben?

Természetesen a keresztényi szeretet, állítja Erdő Péter, ám az, hogy ez konkrétan miben nyilvánul meg, a helyzettől függ. Például attól, hogy egy adott régióba eljutnak-e menekültek, vagy sem. Erdő megjegyezte: a rászorulók ellátásában sokat segített többek közt a Katolikus Karitász, a máltai szeretetszolgálat, egészségügyi és pszichológiai segítséget is adtak.

A rabbi szerint a keresztényi vagy zsidó megfogalmazásban a felebaráti szeretet kötelme nem kérdés. De ez hosszú távú program. Tavaly az EMIH számos módon segített, de tudják, ezzel a munka nincs letudva. – A „Mit kell tenni?” kérdése nem csak morális kérdés. Azt is vizsgálni kell, hogy a közvetlen segítség után mi történik. Boldog lesz-e az, akinek segítettünk?

Köves Európa jövőjét illetően a helyi kis közösségekben bízik. Arról is beszélt, hogy a politikai identitásra épülő önazonosság helyett a vallási identitásnak kell megerősödnie, miközben a zsidóság identitása az elmúlt évtizedekben nagymértékben kötődött a holokauszthoz, s ezen érdemes változtatni.

Erdő Péter azzal zárta: a családokból álló közösségek erősítését Ferenc pápa is egyre inkább hangsúlyozza.