... és Orbánék után ki takarít ki...?
Memóriafrissítésül: kormányzása idején megszüntette a társadalombiztosítási önkormányzatokat, egyetlenegyszer sem hívta össze az Országos Érdekegyeztető Tanácsot (amely ezt megelőzően nyolc évig működött), szinte soha nem tárgyalt a szakszervezetekkel. Hogy a parlamentben se kelljen egyeztetnie, csak háromhetente üléseztek, s az „öninterpelláció”- taktikával gyakorlatilag némaságra kárhoztatta az ellenzéket. A kétéves költségvetés bevezetésével labdába sem rúghatott az ellenzék, de még a szakértő értelmiség sem.
A „konszenzusos” Fidesz európai parlamenti képviselői csak azért nem támogatták az EU-ban a hátrányos helyzetű térségek komplex felzárkóztatási programját, mert azt – hónapokig tartó egyeztetés után! – egy szocialista képviselő terjesztette be. (Aztán – az itthoni és nemzetközi közfelháborodás hatására – nevetséges ürüggyel visszakoztak: ők csak rosszul nyomták meg a gombot.) A régiókról szóló kétharmados törvényt is ők fúrták meg, így a hátrányos helyzetű térségek az EU-támogatások millióitól esnek el.
A Fidesz – és hűséges kiscsatlósa, a KDNP – az, amely soha, egyetlen nemzeti ünnepünkön sem hajlandó közösen ünnepelni a többi párttal és az ország legitim kormányával. A Fidesz volt az, amely visszautasította Nagy Imre unokájának, Jánosi Katalinnak az össznemzeti megbékélésre való felkérését. Helyette inkább bátorította a Kossuth téri „szabadságharcosokat”, akiknek sikerült világraszóló botránnyal a nemzetközi sajtó címlapjaira juttatni Magyarországot. S utána még egyszer: amikor a világ televíziós csatornái kaján örömmel röpítették az éterbe a fideszes parlamenti képviselők kordonbontását, amely hungarikumként fog bevonulni a demokráciatörténeti tankönyvekbe. (Nota bene: az ezt követő bírói ítélet úgyszintén.)
A törvénytisztelet amúgy sem erőssége némely fideszes önkormányzatnak. Jó példa erre a XII. kerületi turulszobor, amely az érvényben lévő bontási rendelet ellenére háborítatlanul áll a helyén hónapok óta. A magukat a demokrácia élharcosaiként feltüntető „fiatal” demokraták nyíltan diszkriminálják a nekik nem tetsző sajtótermékeket és tévécsatornákat. A párt egyik prominense, Pokorni Zoltán például kétszer is kirohant a televízió stúdiójából, mert neki nem tetsző kérdéseket tettek fel. A világ normálisan működő országaiban az ilyen politikus azonnal persona non grata lenne. Mint azok a politikusok is, akik „betegnek”, „ideggyengének”, „pszichopatának” titulálják az ellenfeleiket. Vagy éppenséggel „disznónak”. „Nem a disznók szokták kitakarítani maguk alól az ólat” – copyright Orbán Viktor. Vagy keresetlen egyszerűséggel bűnözőknek nevezik mindazokat, akik velük szemben állnak. „A mostani pénzügyminiszter betegesen bűnöző ember.” „Minden gonoszság és elvetemültség, ami ma a politikában benne van, az az SZDSZ-től származik.” (A párt főideológusának, Kövér Lászlónak a bonmot-ja.)
S aki „nem velünk van”, az kivétel nélkül mind gyanús. „Titkosszolgálati eszközökkel” lehallgatnak bennünket (annak idején már Deutsch Tamás anyukáját is), de „így élek én már jó néhány éve...” – sóhajtja mártírként a Fidesz elnöke.
S ha nincs elegendő ellenség itthon, lehet keresni a határainkon kívül is. Ilyen például a „nyugati tőke”, amely birodalmi függésbe taszította szegény hazánkat, s „itt-tartózkodása folyamatosan deficitet termel számunkra” (írja az a Bogár László, aki a párt egyik gazdasági szakértője, a Fidesz-kormány volt politikai államtitkára).
„Magyarország jelenlegi helyzetéből nincs kiút együttműködés, megegyezés, bizalom és hitelesség nélkül” – mondta a napokban a Magyar Köztársaság elnöke. Az a Sólyom László, aki a Nagy Imre-évforduló állami ünnepségein a Fidesszel karöltve nem jelent meg.
Bonifert Mária
