Értelmiségi élmények
Szilágyi Ákossal ellentétben nem tartom mellőzhetőnek a gondolkodó (!) értelmiség szerepvállalását a közélet alakításában. Saját sírját ássa az ország, ha a politikából kirekesztődik az értelmiség, és győz a populista demagógia.
Az értelmiség nem kivonult a társadalomból, hanem eltűnt. Önkéntes száműzetésbe vonult. Egyszerűen nem érzi, hogy szükség lenne rá. Pedig a tágabban értelmezett kultúrának igenis része a társadalmi haladás. Ennek élére kellene állniuk a valódi értelmiségiként gondolkodóknak, és nyilvánosságot adni/kapni a kiútkeresés dilemmáinak, a párbeszédnek.
A rendszerváltás óta minden kormány olcsó népszerűségre építve „szakértőnek” nevezte magát. A mindenkori elit (?) fogadóképtelen a – szerinte – fanyalgó értelmiség kritikáira. A pártok felett álló, azok holdudvarához nem tartozó értelmiségiek gondolatait rendre szőnyeg alá söprik.
Abban igazat adok Szilágyi Ákosnak, hogy értelmes értelmiségi igyekszik távol maradni ettől a színjátéktól. Hiszen tudja: többre hivatott. Márpedig egyetlen nemzet sincs a világon, amelyik megengedhetné magának, hogy értelmisége a „hideg polgárháború” passzív szemlélője legyen. Sürgősen cselekvésre kell tehát bírni az értelmiség vezette civil szférát, amely már számos országban vitte sikerre a haza dolgait. Az összefogás relevanciája nyilvánvaló. A mindinkább pártalapú közélettel mihamarabb szakítani kell. Ellenkező esetben a válság állandósul.
Ha a gondolkodókat szobáikba zárjuk, nem lesz, aki lefogja a kődobálók kezét.
Nagy Zoltán
médiakutató
Debrecen
