„Éreztem, hogy valami hatalmas dolog részese vagyok”

2014. június 16., hétfő, 10:59
Szerző: Kocsis Andrea

Címkék: újratemetés; Nagy Imre; rendszerváltozás; 56-os forradalom; 25. évforduló; mártírok;

1989. június 16-án „még nem volt lefutott meccs”, hogy békés rendszerváltozás következik Magyarországon. Szemtanúkat kérdeztünk arról, hogy mi vitte őket a Hősök terére, és hogyan emlékeznek vissza a napra, amikor újratemették Nagy Imrét és mártírtársait. A hvg.hu-nak megszólal Pajcsics József alezredes, aki belügyminiszter-helyettesi parancsra felkutatta az '56-os forrradalom mártírjainak a nyughelyét, és részt vett a 301-es parcellánál tartott ünnepi megemlékezésen. 25 éve történt a rendszerváltás központi eseménye.

„A Jóisten sem tudott volna engem visszatartani” – mondta András 1989. június 16-ról, Nagy Imre újratemetésének napjáról. A férfi tizenhét évesen hallgatta Nagy Imre 1956. október 23-i beszédét, és csodálattal tekintett a kivégzettek elkötelezettségére. „Egy dolgot nem tudtam soha megbocsátani Kádárnak: az 56-os megtorlásokat. Soha nem ejtettem ki a számon, hogy „ellenforradalom”. Nem volt kérdés, hogy ki kell mennem aznap” – szögezte le.

Voltak, akik megpróbálták lebeszélni, például a felesége, aki nem is tartott vele. "Amikor kimentem, nem éreztem félelmet, habár fenntartásaim voltak. A Hősök terén tolongtak az emberek, és sejtettük, hogy vannak közöttünk ügynökök. Még nem lehettünk biztosak abban, hogy az enyhülés lefutott meccs-e. De nem csak a hatalom válaszától tartottam, hanem attól is, hogy ennek a borzasztó tömegnek a felháborodása és indulata valami tömegpánikhoz vezethet” – idézte vissza András kétségeit, de az emberek ekkora tömegben is nyugodtak voltak körülötte, pedig a Szépművészeti Múzeumhoz közel, a sűrűjében állt barátaival.

„Amíg Nagy Imre méltatása zajlott, azt természetesnek találtam, hisz erre mentem ki, azt hittem, ennél több nem fog történni. Amin meglepődtem, az Orbán Viktor beszéde volt. Amikor meghallottam, hogy arról beszél, hogy ruszkik haza, nagyon megdöbbentem. Először hallottam ilyet embertől. Itt ez a Petőfihez hasonlító kölyök, aki felszólítja az oroszokat a távozásra. De azok nem szoktak csak úgy kimenni” – számolt be András a döbbenetéről. – „A mai agyammal, a nemzetközi helyzet ismeretében már tudom, hogy ez nem volt akkora hőstett. Persze, aki kicsit is észnél volt, látta, hogy már kiszabadult a palackból a szellem. De ott akkor attól tartottam, hogy a jelennek még nincs vége, és még visszafordulhatnak az események. 'Menjünk haza, nem ezért jöttünk ki', mondtam a mellettem álló barátomnak. Nem azért, mert nem értettem vele egyet, csak mert még nem mertem benne hinni. Nem attól féltem, hogy személyesen nekem lesz ebből bajom, én a beszéd nemzetközi következményeitől tartottam még hazafelé menet is.”