Erdő Péter szerint hasonló a helyzet, mint 1939-ben, a II. világháború kitörésekor

A bíboros rámutatott: a pünkösdi történetben a visszájára fordul, megjavul, ami a bábeli torony építésekor elromlott. Akkor az emberek versenyre akartak kelni Istennel, az égig érő toronnyal megmutatva, hogy mi is vagyunk akkorák, mint ő. Az eredmény szörnyű kudarc lett, nemhogy Istent nem érték el, de végül már egymás nyelvét sem értették. 

Pünkösdkor az emberek, akiknek más és más volt az anyanyelve, a Szentlélek erejével megértették egymást és az apostolok örömhírét. Az ünnepnek ez az üzenete ma is fontos, és az is marad az emberiséget új és új kihívások elé állító történelem végéig. 

Az ember folyton kudarcot vall a történelemben, és éppen emberségből vizsgázik elégtelenre. Isten azonban újra és újra fölemel minket, mert azt akarja, hogy kirajzolódjon az emberiség arcán az ő képmása a teremtés szándéka szerint. Ez egy örök küzdelem a történelemben, amely azonban nem egymás, hanem láthatatlan erők ellen folyik, és ebben a szellemi küzdelemben a jó legfőbb képviselője maga a Szentlélek.  

Erdő Péter elmondta: a mai napig gondol az Eucahrisztikus Kongresszusra és álmodik is róla, sőt,

néha bele is borzong, hogy az 1938-as Eucharisztikus világkongresszus után egy évvel kitört a világháború, és most, az új kongresszust ismét háború követi.

Mintha Isten az egyházat, a világot egy ilyen lelki találkozással akarná megerősíteni a következő megpróbáltatásokra, és éppen Magyarországon keresztül. „Kik vagyunk mi, hogy minket választ erre a különleges üzenetre” – tette fel a kérdést. Meglátása szerint ebbe belegondolni, beleérezni nem mindennapi élmény, ugyanakkor a felelősségünket is tudatosítja. „Úgy tűnik, hogy minket Isten nagyon szeret, de meg is próbál a történelem során” – fogalmazott Erdő Péter.

(Kiemelt képünk illusztráció. Ünnepi húsvéti szentmise Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek celebrálásával az esztergomi bazilikában 2020. április 4-én. Fotó: MTI/Mónus Márton)