Elsöprő kisebbség

Semjén doktor is lóra pattant Kézdivásárhelyen, a hagyományőrző székelyek ’48-as szeánszán. Ha nem is fehér, de barnás pejlovon léptetett a városka főutcáján tízezer harcos székely élén, a polgármester oldalán. Az exteológus produkciója jelzi: Erdélyben beindult a kampány. Nem az ottani, inkább a hazai. A nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter és általános miniszterelnök-helyettes ezúttal is optimista volt. „Töretlen lendülettel folyik a honosítás” – nyilatkozta, majd kilovagolt a képből.

A lendület érthető. A hivatalos hírcentrum 370 ezer beérkező állampolgársági kérelemről tudósít, amelynek másfél százalékát kellett elutasítani. Semjén szerint az ő felelősségük, hogy "ügynökök vagy szélsőséges őrültek ne kapjanak állampolgárságot”. Ahogy Semjén felelőssége az is, hogy kapjanak viszont elegen a jobboldal felé tájékozódó szavazók. Ehhez azonban hozni kell az eltervezett félmilliós kvótát, mert közeleg az előzetes regisztráció (augusztus 1.).

De mit csinál a magyar, ha külföldön regisztrál? Egyáltalán, honnan tudja Romániában, hogy ideát épp választások lesznek? Nyilván olvas, néz tévét, s ha mégsem, a miniszterelnök személyes körleveleiből tájékozódik. (Ő nemrég meg is ígérte, hogy ezentúl mindenbe mindenki be lesz vonva.) Ha tehát készen áll, regisztrálni kezd. A „bejelentkezésnek” három módja van. Levelet írhat a Nemzeti Választási Irodának (NVI) szándéka komolyságáról, mellékelve az állampolgárságról szóló okmánya fénymásolatát. Jelentkezhet az interneten, a testület honlapján, de megteheti ezt a kormányzati ügyfélkapun keresztül is. Tóth Zoltán választási szakértő, a valaha volt Országos Választási Iroda vezetője szerint ma többet nem nagyon tudunk, a törvényalkotó ugyanis azzal kecsegtet, hogy minden mást a végrehajtási jogszabályok rendeznek.

Ezután a (szavazatot) befogadó magyar állam következik. Minden honosított kap postai úton egy dupla borítékot. A nagyobbikban egy kicsit. A külső boríték a szavazó személyazonosságát rögzíti, azt majd alá kell írni, bizonyítva, hogy szavazni kíván. A kicsi rejti a szavazólapot az erdélyiek körében jobbára ismeretlen pártnevekkel. (Ugyan ki tudja odaát, a legelszántabbakon kívül, mi is az az LMP?) A dupla borítékot feladja Budapestre. A felbontáskor elválik egymástól szavazó és szavazat. A feladó ezzel végérvényesen rákerült a választói névjegyzékre. A kis boríték pedig elindul a maga útján az összeszámlálás felé.

Hogy változatosabb legyen a kép, a határon túli magyarok jogilag két részre oszlanak. Titkos és illegális magyarokra. Valamennyien titkosak, mivel a külföldiek névjegyzéke hétpecsétes titok. A szlovákiai és a kárpátaljai (ukrajnai) szavazók a titkosság mellett törvényszegők is, tehát illegálisak, mivel az ottani jogszabályok nem ismerik el a kettős állampolgárságot.

A törvény máig vitatott pontja a választói névjegyzék ügye.

– Nyilvános névjegyzék nélkül nincs demokratikus választás, törvényes szavazás – mondja Wiener György, az MSZP választójogi mindenese.
Márpedig a törvényszöveg ezen a ponton szűkszavú. Csak néhány statisztikai adatot lehet közzétenni, azt is országos bontás nélkül: a regisztráltak számát, a honosítási kérelmek érkezését. A listát frissíteni, folyamatosan ellenőrizni nem kell.

– Nem pusztán a Fidesz, hanem a lehetséges megszégyenülés sokkoló ereje miatt sem maradhat ez így – mondja László Róbert, a Political Capital választási szakértője. – A választási rendszer stabilitását kockáztatja az, akire egyszer rámondják, esetleg rá is bizonyítják, hogy csalással akart nyerni. A statisztikai adatok közzététele ezen nem segít. Oda kell menni, belenézni, utánajárni, rendben vannak-e az iratok, létező, élő személyekről van-e szó. A törvény újabb változata szerint ez ma lehetetlen.

Igaz, az áprilisi verzió már enyhítést is jelent. A Nemzeti Választási Bizottság tagjai formálisan ellenőrizhetik a Nemzeti Választási Iroda alkalmazottait. A névjegyzékbe „beleolvashatnak”, miközben figyelik őket, de másolat már nem készülhet, jegyzetelni is tilos. Képzeljünk el egy háromszáz-négyszázezres adathalmazt.

Wiener szerint történelmi tapasztalat, hogy a csalások fundamentuma a választói névjegyzékek megbízhatatlansága. A hírhedt ’47-es választások sorsát sem az a harmincezer kék cédula döntötte el, hanem a pontos névjegyzék hiánya, amelyről már ’45-ben sok nevet önkényesen töröltek.

További technikai malőr lehet a határon túliak szavazatainak összeszámlálása. Tóth Zoltánt ez visszatérően mosolyra készteti.

– Legyünk most pesszimisták! Számoljunk, mondjuk, ötvenezer levélben leadott határon túli szavazattal. Valamennyien megszoktuk, hogy este hétkor bekapcsoljuk a tévét, s tízkor mindenki úgy fekszik le, hogy előtte áll a jövendő magyar miniszterelnök. Ez egy kicsit most késni fog. Nem sokat. Egy hetet, esetleg kettőt? Nem tudjuk.

A választási iroda tagjai, legyenek bármilyen fürge kezűek, képtelenek ötvenezer – horribile dictu négyszázezer – borítékot pár óra alatt összesíteni. Ráadásul „figyelni fogják őket”. Jelen lehet az ellenőrzésre jogosult Nemzeti Választási Bizottság. De ezzel van egy kis baj. A bizottságban enyhén lejteni fog a pálya. Tagjait Áder köztársasági elnök jelölése alapján a parlament választja meg. Hetet mindjárt a legnagyobb kormánypárt ad, ehhez jön egy Fidesz-KDNP-s, egy Jobbikos, egy LMP-s, és ha lesz ellenzéki egység, plusz egy fő balról. A kilenc-kettes fölény kicsit túlzó. Ahogy egyoldalúnak tűnik a határon túli magyarok szavazatainak várható megoszlása is.


Eddig egyetlen megbízható felmérés készült Erdélyben. A kolozsvári Kvantum Research végezte 2011-ben. Eszerint a választókorú helyiek több mint felét nem érdekli a 2014-es szavazás. Az érdeklődő kisebbség viszont felveszi az állampolgárságot és szavazni is akar. Körükben a Fidesz 55 százalékos támogatottságot élvez, 35 százalék udvariasan bizonytalannak vallotta magát. Az MSZP-nek három százalék jutna.

Kérdés, mire elég ez az egyesek szerint maximum kétszáz-, mások szerint négy-ötszázezer, többségében a Fidesz felé mutató szavazat? László Róbert szerint a 8,2 millió anyaországi szavazattal keveredve csak akkor lenne érdekes (sors-, vagy sorrendfordító), ha az egyéni kerületekben az ellenzék mondjuk négy-öt mandátummal nyerne. Ez a hátrány erős határon túli támogatással kényelmesen ledolgozható.

– Nemzetpolitikai szempontból ez tragédia, a Fidesz oldaláról nézve elképesztő felelőtlenség lenne – állítja a politológus. – Ha valami, ez valóban szembefordítana magyart magyarral. De erre minimális az esély.

Ami annyit jelent, hogy a jobboldal eleve ötmandátumos előnnyel indul.

– Iszonyú erős hatalmi aknazárat építenek – mondja Wiener György. – És ennek még koránt sincs vége.

Semjén nemzetminiszter ezekben a hetekben újra a legjobb formáját futja. A keleti végeket lerohanta. A figyelem a nyugati diaszpórában rejlő tartalékok felé fordul. Egyetlen morzsát sem szabad veszni hagyni. Alkalmi konzulokkal töltik fel a diplomáciai képviseleteket a „növekvő munkaterhelésre” hivatkozva.

– Maga csak hiszi – mondja Wiener –, hogy a montevideói magyar nem veszi a fáradságot, hogy elmenjen szavazni. Elmegy, ha Semjén jól megszervezi. És szervezi. Az ottawai vagy a canberrai nagykövet legfőbb feladata a következő másfél évben az emigráció „szavazóvá nevelése” lesz.

De az igazi nagy ötlet a Kőrösi Csoma Sándor- és a Julianus-program „fizetett önkénteseinek” missziós célú kiküldetése, főleg Nyugatra. A diaszpóra magyarjainak nemzettudatát, hagyományait kívánják felfrissíteni. A napokban ötven új népművelő kering a világban, s korántsem azzal a céllal, hogy „megszórják az emigrációt” Csárdáskirálynővel, kalocsai paprikával. A küldetés végén „tájékozódó jellegű beszélgetésre” is sor kerül. Vélhetően nem a kalocsairól.

Semjén Zsolt videóüzenete a NemzetHálón: