Elhullajtott zsebkendőért ötvenezres bírság
Egészen abszurd, nyilvánvalóan a romákat sújtó bírságolási gyakorlat tapasztalható az ország több részén. A legkirívóbb esetért járó Arany Sárhányó-díjat a budaörsi kapitányság kapta, de senki nem volt, aki átvegye.
Nem jelent meg senki a legabszurdabb vagy legeltúlzottabb bírságot kiszabó rendőrkapitányságnak járó „Arany Sárhányó-díj„ átadásán a díjat megnyerő Galuska-Tomsits László megbízott rendőrezredes által vezetett Budaörsi Rendőrkapitányságtól. Ahogy nem jelent meg a rendőrök munkájáért felelős Pintér Sándor belügyminiszter sem, de még csak egy minisztériumi munkatársat sem küldött maga helyett. Pedig lett volna mire reagálniuk – olvasható a Népszabadság.hu honlapján.
A Roma Sajtóközpont (RSK) „Nincs rajtuk kalap” elnevezésű projektje keretében az elmúlt hónapokban rögzítette az „Ide tartozunk! Roma Közösségi Hálózat„ aktivistái segítségével feltárt durva rendőri túlkapásokat, amelyek egyértelműen a mélyszegénységben élő, roma származású emberek ellen irányultak. A helyzet Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön annyira súlyos, hogy gyakorlatilag bármelyik, romák által sűrűn lakott településen nehezebb olyan felnőtt romát találni, akinek nem volt még valamilyen bírsága, mint olyat, akinek volt.
Az aktivisták 51 településről több mint 140 abszurd esetet gyűjtöttek össze. A hálózat alapítója, Setét Jenő a projektzáró sajtótájékoztatón egy rögtönzött közvélemény-kutatással illusztrálta, miként „szívatja szabálysértési bírságolással” és bünteti származásuk szerint „orrvérzésig„ a romákat a rendőrség.
„Nyújtsa fel a kezét, aki Budapesten él. (Majnem mindenki a magasba emelte a kezét.) Nyújtsa fel a kezét, aki szokott gyalogosan közlekedni! (Szintén majdnem mindenki.) Most az emelje fel a kezét, aki átszaladt már életében a Nagykörúton. (Változatlanul majdnem mindenki.) És most annak maradjon fenn a keze, akit ezért már megbírságoltak. (Senki.)
A projektünk azt bizonyította, hogy a szabálysértési bírságolás pont így működik – összegezte a gyors kutatást.
Setét Jenő elmondta, Magyarországon a bírságolási gyakorlat leginkább a kerékpárokhoz kapcsolódik. Az országot járva az aktivisták azt tapasztalták, hogy a cigánytelepek mellett rendszeresen ott állnak a rendőrök, és mintha „prédára vadásznának”, megállítják a telepet elhagyni szándékozókat. Példaként említette azt az esetet, amikor a településen az egyetlen munkalehetőséget jelentő közmunkában a dolgozó roma emberhez odalépett a rendőr azt követelve, mutassa meg azt a biciklit, amellyel a munkába érkezett. Egy másik esetet felidézve a rendőr azért szabott ki több tízezer forintos bírságot, mert egy öregasszony az erdőszéléről összegyűjtött gallyakat tolt egy babakocsin. A guberált fahulladék miatt megbüntetett asszonytól a babakocsit is elkobozták.
És hogy miért a Budaörsi Rendőrkapitányság nyerte el az Aranysárhányó-díjat? Az aktivisták által felárt ügyekből az RSK a hat legabszurdabbat riportban dolgozta fel, amelyek az Indexen jelentek meg. A portál olvasói szavazhattak, a hat történet közül, melyiknek ítélnék a díjat. A 16 ezer szavazatból a legtöbb, közel tízezer, a következő történetre érkezett:
Egy férfi eldobott/elejtett (tisztázatlan, de a történet szempontjából mindegy) egy papírzsebkendőt. Ezzel az intézkedő rendőr szerint az illető megsértette a köztisztasági törvényt, és a helyszínen kiszabható legmagasabb bírságot, azaz ötvenezer forintot szabott ki. A súlyos nélkülözésben élő roma férfi képtelen volt a bírságot kifizetni, viszont nem adtak neki lehetőséget arra, hogy a bírságot közcélú munkára válthassa. Egy darab papírzsebkendőért börtönbe kellett mennie, hogy leülje. Tíz napig ült „tettéért", ezzel börtönviselt ember lett. A bírságot kiszabó rendőr a Budaörsi Kapitányság kötelékébe tartozik.
