Elherdált milliárdok a budai Várban: a személyi kultusz építészete

Történetünk fő helyszíne a XI. kerületi Daróczi úton található kihalt építési terület. Lerobbant raktárépületek vannak itt, mállik a vakolat, salétromosak a falak, a rossz szigetelés miatt a jeges szél befütyül az ablakokon. A fűtést lezárták, a fagyoskodó őrök egerek nyomait találták az udvaron. Ideális helyszín lehetne pszichothriller forgatásához.

Ezt a telepet szemelte ki az Orbán-kormány a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) egyik részlegének befogadására, amely az 1945 utáni hazai államigazgatás és politikatörténet 18 ezer folyóméternyi iratanyagát tartalmazza. Ez több, mint egy megyei levéltár iratmennyisége. A hatalmas gyűjtemény felét – több mint 8000 folyóméternyi iratot – már tavaly nyáron ideszállították, és a kormány azt ígérte: 2016. szeptember végétől a Daróczi úton korszerű levéltár lesz. De a rakodómunkások augusztusban hirtelen eltűntek a telepről, és a bedobozolt iratok azóta itt porosodnak, így a Rákosi Mátyás vezette Magyar Dolgozók Pártjának teljes levéltári iratanyaga, az egykori MSZMP, a külügy és művelődésügyi tárcák, az MTI, a Magyar Rádió és Televízió teljes belső irattára. Ha e páratlan értékű dokumentumok sérülnek, a magyar történelmi emlékezet is sérül. Helyrehozhatatlanul.

Például az Egészségügyi Miniszté­rium 1945 és 1990 közötti aktái – bennük kényes személyes adatok arról, hogy kiket miért, hol kezeltek ebben az időszakban – részben már átkerültek a Daróczi útra. Az iratok másik fele ott maradt a budavári Szentháromság téren lévő levéltári épületben. Itt működött ugyanis évek óta az MNL részlege. Az anyagok biztonságban voltak, a kutatók elégedetten jártak ide. Tavaly május 15. óta azonban – a levéltár költözése miatt – nem fogadnak kutatókat.

Fotó: Bazánth Ivola

Mit szólnak a kutatók?

A Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója, Szakály Sándor azt mondja, egy levéltár költözése nehézségekkel jár, és ez mindenütt így van. „Az lenne ideális, ahogy az osztrákok csinálták: előbb felépítették az új levéltárat, és mikor minden elkészült, utána költöztették oda a hadilevéltárat. Ez pénz kérdése. Egy magunkfajta szegény ország másként gazdálkodik.”

Eörsi László, az 1956-os Intézet munkatársa szerint viszont az MNL részlegének költöztetése vérlázító módon zajlik: „Felháborítónak tartom a kormány urizálását s hogy saját magát kényezteti luxusjavakkal. Ha a levéltári iratokat kár érné, az felbecsülhetetlen veszteség lenne. A levéltár vezetősége azt állítja, az iratok nincsenek veszélyben, de a szakértői vélemények nem ezt igazolják. Az általános megfélemlítettség légkörében sem az illetékes intézmények vezetői, sem sok kutató nem mer őszintén megszólalni.”

Ungváry Krisztián történész úgy véli, az igazi kérdés az, a kutatókat érő sérelem arányos-e a levéltár költözésétől várható nyereséggel. „A válaszom egyértelműen nem. A Vár turisztikai központ is, a kormányhivatalok működtetése itt ezért sem optimális. Sem a Vár megközelíthetősége, sem a terei nem erre a célra lettek kitalálva. Tény, hogy a Horthy-korszakban itt működött például a Belügyminisztérium talán háromszáz fős stábbal. Csakhogy a mai, Pintér Sándor vezette belügyi tárca létszáma jóval nagyobb. A Vár átépítését súlyos és nagyon költséges félreértésnek tartom.”

Gyáni Gábor történész, az MTA tagja szerint abszurd, hogy tavaly május óta nem lehet ezekben a levéltári dokumentumokban kutatni. „Egyszerűen megszűnt ez a lehetőség, és fogalmunk sincs róla, mikor rendeződik a helyzet. A Kádár-korszakban a Vár a kulturális és tudományos élet fellegvára lett, de ez ötven év után most véget ér. A Vár kulturális funkcióját megszüntetni: bűn. Az MTA kutatóintézeteit kiürítették és minket egy ipari negyedbe tettek át. Fölépítettek itt nyolcmilliárdért olyan modern épületet, amelynek egy csomó funkcióját mi ki sem tudjuk használni. Mi szükség volt erre a pénzkidobásra?”

S hogy miért kell egy levéltárat feldúlni és eltávolítani a Várból? Ugyanazért, amiért az MTA bölcsészet- és társadalomtudományi kutatóintézeteit is kitelepítették innen a Közvágóhíd mellé és amiért a Magyar Nemzeti Galériának is el kell majd hagynia a Várat. Kell a hely Orbán Viktornak és hivatalainak.
A Nemzetgazdasági Minisztériumot a Szentháromság téri levéltári épületbe akarják beköltöztetni, mivel valaha itt székelt a Horthy-kormány pénzügyminisztériuma. A Várba kerülne a Belügyminisztérium is. Az Alaptörvény preambulumának szellemiségéből következik: az Orbán-kormány a Horthy-korszakkal vállal jogfolytonosságot. Ezt szimbolizálja a Vár politikai elfoglalása is. Orbán új rezidenciája is a Várban lesz, még ha nem is pontosan ott, ahol egykor Horthyé volt.

A budai Várnegyed rekonstruk­ciós programját Nemzeti Hauszmann-tervnek keresztelték. Ez valószínűleg minden idők legdrágább és legkár­tékonyabb beruházása, amelynek célja, hogy a Várból szinte minden kulturális, tudományos intézményt elűzzenek, és a történelmi negyed a hatalmi reprezentációt szolgálja. Például 3,5 milliárdból épül majd a Várban lovarda, amelyben tényleg tartani fognak tizenhat lovat. Úgy látszik, rájuk is nagyobb szükség van itt, mint az akadémistákra. A Nemzeti Hauszmann-terv a kormány hivatalos becslései szerint legalább 200 milliárd forintba fog kerülni. (Csupán összehasonlításként: a teljes hajléktalanellátás évente nyolcmilliárd forint.)

Orbán Viktor „várfoglalását” még Rákosi Mátyás is megirigyelné. A kommunista diktátor túl nagy luxusnak tartotta anno, hogy a Várba költözzön. „Nemcsak a császárok száma, de a királyoké is alaposan megfogyatkozott, és hamarosan el fog fogyni. Nekünk elég a Parlament reprezentációs célra” – jelentette ki Rákosi 1952-ben. Orbánnak azonban az Országház kevés: új irodái a karmelita kolostorban lesznek, és csak a dolgozószobák berendezésére négymilliárdot költenek.

De térjünk vissza a Daróczi út fűtetlen raktárhelyiségeibe. A Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) tavaly többször kérdezte levélben az Emberi Erőforrások Minisztériumának kulturális államtitkárságától: mennyi pénz van a levéltár költöztetésére? Választ nem kaptak. Ennek ellenére júniusban rohamléptekben kellett elkezdeni a levéltár kiköltöztetését a Szentháromság térről a Daróczi útra. Közben derült ki, hogy a telepen sokkal súlyosabbak a gondok, mint amire számítottak. A 168 Óra több cikkben is foglalkozott a levéltár költözésével, legutóbb tavaly augusztusban. Akkor Csóti Csaba, a KKDSZ elnöke elmondta: „Semmiféle előzetes vizsgálatot és felmérést nem végeztek el a Daróczi úti raktárhelyiségekben. Az épület falai nedvesek, a talaj vizenyős. Komoly építészeti, szerkezeti felújításokra lenne szükség.”

Politikai vis maior

A Daróczi úti raktárakba nem csak a levéltárnak kell beköltöznie. Az időközben megszüntetett Forster központ hatalmas műemléki gyűjteményeit is ide kellett volna átszállítani tavaly szeptemberig. Lővei Pál művészettörténész, az MTA doktora korábban itt dolgozott, jól ismeri az örökségvédelmi központ gyűjteményét.

– 1872-ben kezdődött a gyűjtemény kialakítása. A tervtárban legalább százezer dokumentum van: műemlékek rajzai, tervrajzai az egész történelmi Magyarország területéről. Nem csak a muzeális értékük nagy: az épületek restaurálásához is nélkülözhetetlenek ezek a tudományos dokumentációk. Egy részük kényes pauszpapírra készült. Emellett a több mint 500 ezer darabos fotótárban is őriznek 140 éves nagyításokat, még üveglemezekre készült képeket – mondja Lővei Pál.

A Forster központ anyagait a Várban, a Táncsics Mihály utcai épületükben helyezték el. Korszerű körülmények között tartották őket, a fotókat klimatizált helyiségben. Ám Orbán Viktor Várba költözése miatt a kormánynak erre az épületre is igénye támadt, így a gyűjteményt a Táncsics utcából szintén a Daróczi útiba kellett volna szállítani. A szűkös határidők miatt kapkodva csomagoltak, majd kiderült: a Daróczi úti raktár nem készült el, oda semmit nem lehet vinni. A dokumentumokkal teli dobozokat kénytelenek voltak Táncsics utcai telephelyükön a pincében a földre is letenni. Azt nem sejtették, hogy fél év múlva is ott áll majd minden.

– Kockázatos hónapokon át ilyen körülmények közt tartani a gyűjteményt. Prognosztizálható volt, hogy ebből előbb-utóbb baj lehet – jegyzi meg Lővei Pál

Aztán január 12-én éjjel valóban bekövetkezett a baj: csőtörés történt a Táncsics Mihály utcai pincében. A Miniszterelnökség először tagadta, hogy az értékes gyűjteményből bármi megsérült volna. Néhány nappal később elismerték, hogy főleg az 1960 után született dokumentációkból körülbelül kétszáz megsemmisült és további 1300 darab megrongálódott. Puskás Imre, a Miniszterelnökség kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkára elhárítja a felelősséget: „A beázást vis maior helyzet okozta, az iratok károsodása nem függ össze a költözéssel.”

Lővei Pálnak más a véleménye:
– Ha tavaly nyáron a gyűjteményt biztonságos helyre tudták volna vinni, akkor az értékes tervrajzok épségben maradnak. Semmi értelme nem volt a kapkodásnak. A kormány a költöztetésekre irreális, betarthatatlan határidőket szabott.

A levéltár szakfelügyelői is kimentek a nyáron oda, és elképesztő állapotokat találtak. A raktárakban a levegő páratartalma olykor a 80 százalékhoz közelített az elfogadható 50-60 százalék helyett. A szakfelügyelők jelentésükben azt javasolták: az iratokat sürgősen vigyék vissza eredeti helyükre, a Szentháromság térre. Ám a dobozok maradtak.

Az MNL főigazgató-helyettese, Szabó Csaba levelünkre akkor azt válaszolta: „Megnyugtatom az olvasókat, folyamatos mérések igazolják, hogy az iratok nincsenek kitéve semmilyen veszélynek a Daróczi úton. Sőt kedvezőbb az elhelyezésük a felújított raktárakban.” Majd – ahogy említettük – a telepről levonultak a munkások, és azóta semmi nem történt. Fél éve már ennek.

– Úgy tudjuk, pénzhiány miatt is áll a költöztetés, de hivatalos választ az Emmitől erre sem kaptunk – jegyzi meg Csóti Csaba.

Most mi is újra érdeklődtünk a leállások okairól az MNL főigazgatóságán. Közölték: nem ők az illetékesek.

De akkor ki az illetékes? És itt jön a következő gubanc. A levéltár költözésének lebonyolításával a kormány eredetileg a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központot bízta meg. Vélhetően azért is, mert a Daróczi úti telep is a Forster központ használatába került. A kaotikus kormányzati intézkedéseket jelzi, hogy a költöztetések kellős közepén magát a Forster központot is megszüntették, s feladatait többfelé szétdobták. A tudományos munkák és a hatósági feladatok a Miniszterelnökséghez kerültek. A Forster ingatlanjainak üzemeltetését a Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft. vette át. (Ők sem válaszoltak a kérdéseinkre.)

Múzeum a fészerben

A Daróczi úti telepen találhatók a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti leletei is: cserepek, ásványok. Ahhoz, hogy a levéltári iratok beférjenek ide, előbb a múzeumnak kellene elvinnie innen a gyűjteményét. De hova?

– A kormány a XI. kerületi Talpas utcában jelölt ki új raktárhelyiséget a Nemzeti Múzeum számára. Itt egy ócska fészerszerű építmény van, alkalmatlan múzeumi célokra. Ide közgyűjteményt nem lehet elhelyezni – állítja Papp Katalin muzeológus, a KKDSZ alelnöke.

A Nemzeti Múzeum régészeti gyűjteményének költözéséről e-mailben kérdeztük az intézmény főigazgatóját, Varga Benedeket. Lapzártánkig nem válaszolt.

Egyedül a Miniszterelnökség reagált a megkeresésünkre. Megkérdeztük, hogy miért állt le a költözés. Meglepetésünkre nem is tagadták, hogy a levéltár költözésének leállítása összefügg az örökségvédelmi központ felszámolásával: „A kormány tavaly döntött a Forster központ jogutódlással való megszüntetéséről. A Daróczi úti telepen jelenleg a beruházáshoz szükséges előkészítő folyamatok zajlanak. A raktárhelyiségek felújítása még nem fejeződött be.”

Ez egyértelműen bizonyítja a kormány súlyos mulasztását. Ha nem tudták, hogy a Daróczi úton hosszú felújításokra lesz szükség: azért felelősek. Ha ismerték a rossz körülményeket, mégis ide hurcoltatták a huszadik századi magyar történelem páratlan értékű levéltári dokumentumait: még inkább felelősek.
Egyébként elég lett volna, ha legalább a Magyar Nemzeti Levéltár szakemberei­­re hallgatnak.

Albrechtné Kunszeri Gabriella 24 éven át irányította az MNL Országos Levéltárának állományvédelmi osztályát. Az ő feladatuk volt az iratok károsodásának megelőzése. Már tavaly augusztusban nyilatkozta cikkünkben: a Szentháromság téri részleg költöztetésénél sorozatos hibákat követtek el. „Nem hagytak elég időt az előkészületekre. Nem szabad levéltári anyagokat szállítani olyan helyre, ahol még festenek, betonoznak. A Daróczi úti raktárhelyiségekben mért magas páratartalom, illetve annak gyors ingadozásai miatt az iratok penészedhetnek, ami visszafordíthatatlan folyamat.”

Most azonban, a tél beálltával, a hideg raktárakban a túlságosan alacsony páratartalom a baj: többször mértek 30 százalékos és ez alatti páratartalmat.

– A túl száraz levegő felerősíti a papírok savas károsodását, bomlásuk felgyorsul és élettartamuk rövidebb lesz. A savas hatás és a nedvességvesztés következtében a papír törékennyé válik, használat közben darabokra hullik – magyarázza Kunszeri Gabriella.

Mindenki látott már régi, megsárgult papirosokat, amelyeket ha kézbe veszünk, szinte azonnal porladnak. Ez fenyegeti a Daróczi úti telepen lévő levéltári dokumentumokat is. És ha nem javítják ki mielőbb az épület szerkezeti, szigetelési hibáit, a tavaszi, nyári felmelegedéssel újra túl magasra szökhet a belső páratartalom, ami belobbanthatja a penészedést.

Nemcsak az iratok vannak veszélyben, hanem az emberek is.

– Háromszázhúsz centiméter magas állványokon helyezték el az iratokkal teli, súlyos dobozokat. A Levéltári Kézikönyvben foglalt alapkövetelmények szerint a polcok magassága nem haladhatja meg a 180 centimétert. Felsőbb kezelési magasságnál pedig két-három lépcsős raktári fellépőket lehet alkalmazni, amelyeken biztonságos kapaszkodó van – hangsúlyozza Kunszeri Gabriella.

Ezekben a raktárakban viszont még egy stabil létra sincs.

A raktárfelújításokat a West Hungária Bau Kft. végezte. E-mailben küldött kérdéseinkre azt írták: „A Daróczi úton található egyes raktárhelyiségek – azaz az épület egy kis részének – felújítására valóban a WHB Kft. kapott megbízást tavaly. A szerződésben vállalt kötelezettségeinknek eleget tettünk, a tervezett felújítási munkálatokat határidőre, az elvárt minőségben elvégeztük, a megrendelő pedig a szerződés szerinti ellenértékét kiegyenlítette.”

Vagyis a kormány a telep egy kis részét rendbehozatta, a többit parlagon hagyta. Ez is a totális átgondolatlanságot jelzi. És az áldatlan állapotok még sokáig fognak tartani. A Miniszterelnökség kérdésünkre közölte: „A szükséges eljárások lefolytatásával a levéltár költözése idén októberben befejeződhet.”

Ezek szerint semmi szükség nem volt arra, hogy a Szentháromság téri levéltárat múlt év májusban bezárják. Működhetne most is.

Nemrég jött a hír, hogy az Emmi utasítására március 1-jén újra megnyitnák a Szentháromság téri levéltárat. Tehát az ott maradt dokumentumok kutathatók lennének, viszont a Daróczi úton lévők továbbra sem.

Az Emmi nem reagált az e-mailjeinkre. Csóti Csaba, a KKDSZ elnöke – aki maga is levéltáros – elmondta véleményét az újabb minisztériumi ötletelésről.

– Kíváncsi lennék, hogy azokból az iratokból, amelyeket „áterőltettek” a felújítás alatt álló Daróczi úti épületbe, hogyan fogják a kutatói igényeket kiszolgálni a Szentháromság téren. Ez nonszensz! Felelőtlen a kulturális államtitkárság és felelőtlen az MNL vezetése is ebben az ügyben. A magyar közgyűjtemények irányításában, úgy látjuk, teljessé vált a káosz és az irracio­­nalitás.

Veszélyben a Világörökség?

A budai Várnegyed egésze az UNESCO Világörökségének része. Lővei Pál művészettörténész szerint műemlékvédelmi szempontból az akadémiai intézetek jelenléte optimális volt a Várban. A könyvekkel, levéltári anyagokkal dolgozó bölcsészek nem okoztak kárt a környezetnek.

– A kormányszervek és a minisztériumok beköltöztetése sok gépészeti beavatkozással jár majd, és a munkálatok a történelmi falakat is érintik. A műemléki szempontoknak leglátványosabban a karmelita kolostor átépítése mond ellent. Az itt kialakított miniszterelnöki hivatalhoz hatalmas erkélyt is építenek. Ez nem csak a Világörökséghez nem illeszkedik, de az egykori kolostor szellemiségéhez sem. A reprezentációs igényeknek ez az épületegyüttes nem tud megfelelni – állítja Lővei Pál.

Korábban a műemlékeket szigorú szabályok óvták, a legkisebb változtatásokhoz is a Műemlékvédelmi Hivatal hozzájárulása kellett. A Fidesz-kormány azonban módosította a jogszabályt, és a kormányzati szempontból kiemelt fontosságú beruházásoknál a hatósági engedélyeket gyorsított eljárásokkal adják meg. Furcsa helyzet állt elő. Világörökségi cím csak olyan helyszínnek adható, amelynek kiemelt védelmét garantálja az adott állam. A Fidesz-kormány viszont a jogszabályok önkényes átírásával lényegében szabad kezet adott a vári beruházóknak.

Előfordult már, hogy az UNESCO visszavonta a Világörökség címet. Például a Drezda-környéki Elba-völgytől 2009-ben, mert szerintük a négysávosra tervezett Waldsclösschen-híd miatt veszélybe került a kultúrtáj látványa.

Kockázatos mélygarázsok

A kormányszervek beköltözésével jelentősen megnő a forgalmi terhelés a Világörökséghez tartozó Várnegyedben, ezért több mélygarázst kell kialakítani. Csakhogy a Várban a felszín alatt agyagszerű márga és mészkőrétegek vannak, a mélyben vizes üregek. Nagyobb terhelésnél földcsuszamlások következhetnek be. Az elmúlt években is voltak ott omlások: 1994-ben a Táncsics Mihály utcában, 1994-ben és 2010-ben a Szentháromság téren, 2004-ben a Bécsi kapu téren, majd a rákövetkező évben a Szent György téren. Szakértők szerint a rossz talajviszonyok ellenére is lehet biztonságos mélygarázsokat építeni, persze horribilis összegekért.

Megkérdeztük a Miniszterelnökséget: hány mélygarázst terveznek, és mennyiért? Válaszlevelükben két beruházást említettek. „Várgarázs 1.-projekt a Palota úti mélygarázs megépítését tartalmazza, ez 2 milliárd 50 millió forint, amelynek egy része uniós támogatás. A másik Várgarázs-beruházás a Lovardánál lesz, és bruttó kivitelezési költsége várhatóan 8 milliárd forint.”

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatócsoportjának tagjai két éve jelentették meg a Mérnöki kutatások a budai Várnegyedben című könyvüket. Ebben mérésekkel bizonyítják: a várnegyed pinceüreg-beszakadásai, vízelöntései nem elszigetelt jelenségek. A csoport egyik tagja, Hajnal Géza, a BME Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének docense a 168 Órának elmondta: régóta kezdeményezik, hogy a várrekonstrukció programjába geológusokat, hidrogeológiához és talajmechanikához értő mérnököket is bevonjanak.

– Ilyen szakértők a vári beruházásokat felügyelő Hauszmann-bizottságban nincsenek. Pedig a Vár alatti üregrendszerek monitorozása és felújítása jóval fontosabb lenne, mint hogy mit hova költöztessenek – hangsúlyozza Hajnal Géza. Hozzáteszi, a mélygarázsok terveit nem ismeri.

Kérdeztük a Miniszterelnökségtől: a mélygarázsok építése előtt milyen felméréseket végeztek? Mi a garancia arra, hogy nem következnek be földcsuszamlások? Azt válaszolták: „Minden beruházást előzetes régészeti dokumentáció és geodéziai felmérés előz meg. A geológiai viszonyokat a tervezési folyamatban kell a tervezőnek áttekintenie. Erre kiemelt figyelmet fordítunk a Várnegyed kitüntetett szerepe miatt az épített örökség védelme érdekében.”

Milliárdos száműzetések

A milliárdok eszement herdálását példázza az MTA bölcsészet- és társadalomtudományi kutatóintézeteinek sorsa. Noha remek helyük volt a Várban az Országház utca és Úri utcai épületegyüttesben, mivel a kormány a Belügyminisztériumot akarta oda költöztetni, a kutatóknak menniük kellett. Csakhogy közben a belügyi tárca már jelezte: nekik kicsi az MTA várbeli épülete. Így hát számukra is új helyet kellett keresni. Szintén a Várban, a Nándor utcában található az Országos Villamos Teherelosztó üvegépülete. A kormány korábban ezt annyira rossz és fölösleges építménynek tartotta, hogy tavaly június 13-án a lebontásáról határozott. Majd egy november 11-i kormányrendeletben ugyanezt az ingatlant már kiemelt beruházási területté nyilvánította, és elrendelte: a Belügyminisztérium teljes létszámmal ide költözzön be. A határozatban azt is feltüntették: „Nem kell építészeti-műszaki tervtanácsi véleményt beszerezni.” Így viszont fölösleges volt az MTA kutatóintézeteit száműzni a Várból, és súlyos milliárdokért a Közvágóhídhoz telepíteni őket.

Ugyanilyen értelmetlen a Szentháromság téri levéltári épület kiürítése is, ugyanis oda sem fér be Nemzetgazdasági Minisztérium, A tárca múlt év áprilisban írta az Indexnek: „Nem az NGM teljes szervezeti állománya költözik fel a Várba, hanem csak a József nádor téri központi épületben elhelyezett szervezeti egységek egy része, tekintettel arra, hogy a Szentháromság téri épületben körülbelül 360 fő helyezhető el. A minisztériumban viszont kétezernél is többen dolgoznak.”

Vagyis az Orbán-kormány költözködési mániája rossz a levéltárnak, rossz a szétszakított minisztériumnak és legrosszabb Magyarországnak, ugyanis mindez rengeteg közpénzbe kerül. A 2018-as költségvetésben 15 milliárd forintot szánnak a Belügyminisztérium és az NGM költöztetésére.