Elfogult vagyok, ha nem a pedagógusokat sajnálom?
A CKP konferenciáján az egyik előadó épp azt fejtegette, hogy a pedagógusok belefásultak már az egymást követő reformokba, a különböző kormányok rendszer-átalakító rohamaiba, emiatt egy esetleges kormányváltásnál ódzkodnának a drasztikus intézkedésektől, mikor egy diákképviselő felállt és azt kérdezte:
– Elfogult vagyok, ha nem a pedagógusokat sajnálom, hanem a diákokat? Hozzátette: egy jó pedagógus a diákjai érdekében akár drasztikus változtatásokat is elbír, ez például remek indikátora annak, ki is a jó pedagógus. Majd a reggel 8 órás iskolakezdésre vonatkozó kérdést tett fel, utalva arra, hogy ez az időpont a pszichológusok zöme szerint túl korai, káros a fejlődő szervezetnek. Jó hír a diákoknak, hogy az ellenzéki pártok nyitottnak mutatkoztak rá, hogy később kezdődjön a tanítás, de megjegyezték, hogy az átlagos hivatali munkakezdés miatt ez nem olyan egyszerű kérdés, mint amilyennek első ránézésre tűnik. A rossz hír viszont az, hogy a rendezvényen felszólaló pártoknak nem sok esélyük van kormányra kerülni, a Fidesz a biztos pártválasztók között óriási előnnyel vezet, a köztársasági elnök már kiírta a szavazás időpontját, miközben az ellenzéki pártok még mindig jelöltállítási vitákban marakodnak egymással.
Az viszont egyértelműen kiderült a konferencián: ha volna esély kormányváltásra, össze lehetne fésülni a pártok oktatási elképzeléseit. (Az elvek szintjén persze. Hiszen ahogy azt 2010 előtt láttuk: még a legátgondoltabb esélykiegyenlítő kormányzati intézkedéseket is el lehet szabotálni, ha az oktatási miniszter gyenge, ha a kialakult oktatáspolitika mögött nincs valódi konszenzus, ha sem a polgármesterek, sem a pedagógusok, sem a többségi szülők nem akarják, hogy a szegény gyerekek valódi esélyeket kapjanak.)
A Demokratikus Koalíció (DK), az Együtt, a Jobbik, a Lehet Más a Politika (LMP), a Liberálisok, a Magyar Szocialista Párt, a Modern Magyarország Mozgalom (MOMA), a Momentum, a Párbeszéd Magyarországért (PM) lényegében mind egyetértenek abban, hogy a rendkívüli szelektivitás a közoktatás az egyik legnagyobb problémája. Egyetértettek abban is, hogy emelni kell a tankötelezettséget, a Jobbik kivételével minden párt 18 évre (a Jobbik 17 évre emelné csak). Abban is egyetértés mutatkozott, hogy az alapoktatást meg kell erősíteni, vagyis alsó tagozatban az írás-olvasás-számolás készségek elmélyítésére több időt kell adni. Az esélyegyenlőtlenségek felszámolása kapcsán minden párt fontosnak tartja, hogy a szakember-ellátottság javuljon az óvodákban és az iskolákban. Megerősítenék az iskolai gyermekvédelmi rendszert (ezt a területet az Orbán-kormány annyira elhanyagolta, hogy szinte nem is létezik), megerősítenék az ifjúságvédelmet, elősegítenék, hogy a lehető legtöbb iskolában működjön gyerekpszichológus. Minden párt azonosította az iskolarendszer egyik legnagyobb baját: a brutális mértékű szelekciót. A pártok abban is azonos állásponton voltak, hogy a szelekció újratermelődésének egyik oka, hogy nem egységes az iskolaszerkezet: a jobb helyzetű családok 6, illetve 8 osztályos középiskolákba menekítik ki gyerekeiket (vannak 12 osztályos iskolák is, amelyek már óvodás korban felvételiztetnek). A 8 osztályos gimnáziumot minden párt kivezetné a rendszerből. Az iskolaszerkezet tekintetében szinte mind párt 6 évfolyamos alapképzésben gondolkodik (nemzetközi mérésekben is a 6 évfolyamos alapképzés sikere igazolódik vissza), vita abban van köztük, hogy ezután mi következzen, de a variációk keretét (6+3+3, 6+6, 6+4+2) a 18 éves korig tartó kötelező oktatás adná. Az iskolaszerkezet terén egyedül a Jobbik nem fejtett ki határozott álláspontot. (A párt szerint attól még, hogy megszüntetik a 8 osztályos gimnáziumokat, nem oldódik meg a probléma.)
Nagy különbség azonban, hogy a bentlakásos iskola, mint esélykiegyenlítő eszköz, csak a Jobbiknál jelenik meg már az általános iskolai szinten, a többi párt a kollégiumot csak középiskolától tartja megoldásnak. (A bentlakásos iskolával kapcsolatos vitáról itt írtunk részletesen.)
Az MSZP nevében Lévai Sándor beszélt arról, hogy ők már az oktatási programjuk címébe is beemelték az esélyegyenlőség kifejezést. A szocialisták az állam által garantált ruházattal, sportfelszereléssel és egyéb természetbeni támogatásokkal segítenék a rászoruló családok gyerekeinek óvodáztatását. Az MSZP nem zárkózna el egy olyan vitától sem, amely a szabad iskolaválasztást korlátozná.
A Jobbik nagyon ügyel arra, hogy az ilyen, és ehhez hasonló rendezvényeken a legmagasabb szinten képviseltesse magát, így ezen az eseményen is Dúró Dóra, a párt szakpolitikusa beszélt. Elmondta, hogy bár a Fidesz az iskolák állam fenntartásba vételét mint csodafegyvert aposztrofálta az esélykiegyenlítés terén, ma már látszik, hogy semmit nem javult a helyzet. Ismertette, hogy az Eurostat legfrissebb, 2017-es adatai szerint társadalmi mobilitás tekintetében Magyarország az utolsó helyen áll az uniós tagállamok között.
– Magyarországon a legnehezebb kitörni a szegénységből. Márpedig az oktatásnak az ismeretátadási feladatokon túl a mobilitást is biztosítania kell – fogalmazott, összhangban a néppártosodás felé törő Jobbik erősen baloldali színezetű programjával. Dúró Dóra egy másik statisztikát is idézett, azzal a céllal, hogy megvilágítsa: esélyegyenlőség terén a 2010 előtti kormányok sem teljesítettek jól. E szerint 2008 és 2013 között 160 milliárd forintot költöttek felzárkóztató programokra, miközben az óvodákban és az iskolákban is romlott a helyzet, nőtt a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek aránya. (E ponton az idő rövidsége miatt nem alakult ki vita, de érdemes leszögezni: e növekedés mögött nem csak a pénzek rossz elköltésének gyakorlata húzódik. Ebben az időszakban ugyanis számos állami és önkormányzati hátránykompenzációs intézkedést éppen a „halmozottan hátrányos” státuszhoz kötöttek, emiatt a HHH-s gyerekek nagyobb számban jelentek meg a statisztikákban. E mellett a 2008-ban begyűrűző gazdasági világválság a szegényeket sújtotta leginkább. A helyzetet pedig súlyosbította az Orbán-kormány szociálpolitikája is: a HHH-s gyerekek szüleit tömegesen érintő közfoglalkoztatás költségvetését 2010 és 2011 között 101 milliárd forintról 66 milliárdra csökkentették. Mindennek fényében érdemes a 2008 és 2013 közötti adatokat értelmezni.)
Dúró Dóra a mai oktatáspolitikából hiányolja, hogy a jó gyakorlatoknak nem jön létre hálózata, emiatt az oktatási intézmények nehezen tudják a pozitív példákat adaptálni.
– Balog Zoltán hazugságai ellenére nő az iskolai lemorzsolódás, nőtt a Hídprogramokban is, sőt ott még jobban is, mint a szakképzésben – szögezte le, hozzátéve, hogy a leszakadó rétegek gyerekeinek a bentlakásos iskola nyújthatna megoldást.
Az LMP programját Kanász-Nagy Máté ismertette, aki fontosnak tartotta kiemelni, hogy az esélyteremtés csak széles körű beavatkozással teremthető meg. Ezért szorgalmazza az LMP a családi pótlék differenciált emelését, a lakáspolitikában a szociális szempontok érvényesülését. Az LMP normatív finanszírozásúvá tenné a tanodaprogramokat, visszahozná a hátrányos helyzetű térségekben oktató pedagógusok bérének differenciálását. Sőt: kiemelt körzeteket hozna létre, azaz az ilyen térségeket kiemelten finanszírozná. Visszahozná a 2010 előtt sikeresen működő integrált pedagógiai rendszert is (IPR), amely a szegény és jobb helyzetű gyerekek együtt oktatását támogatta számtalan eszközzel. Az LMP határozott álláspontja, hogy a tavaly elfogadott úgynevezett Taigetosz-törvényt azonnal vissza kell vonni.
Arató Gergely a tapasztaltak rutinjával beszélt a DK oktatási programjáról. (Arató Gergely 2004 és 2010 között államtitkár volt az oktatási tárcánál.)
– Az esélyegyenlőséget minden oktatáspolitikai döntésnél érvényesíteni kell – jelentette ki, hozzátéve, hogy a pedagógusoknak befogadó szemlélettel kell közelíteniük az eltérő helyzetben lévő gyerekekhez. A DK volt az egyetlen párt, amely az esélyegyenlőség kérdésének etnikai dimenziójára is felhívta a figyelmet. – A magyar oktatási rendszer kirekeszti a roma diákokat – mondta Arató, hozzátéve, hogy számos két egymás mellett lévő iskolája közük az egyikben nincs roma diák, a másikban viszont csak romák vannak. A megoldás egyszerre kíván a DK szerint jogi típusú beavatkozást, széles civil szakmai hálózat kiépítését és a pedagógusok felkészítését az integrációra.
Bősz Anett, a Magyar Liberális Párt nevében több konkrét intézkedést is említett: megnyitnák például a felsőoktatást úgy, hogy az érettségizők 50 százaléka bejusson. Kiemelt figyelmet fordítanának az alapkompetenciák fejlesztésére, fókuszba helyeznék az állampolgárrá nevelést. Fő oktatáspolitikai célkitűzésük a középosztályosodás elősegítése lenne.
A MOMA szerint az iskolaszerkezeti reform az egyik kulcselem, ha az esélyegyenlőséget növelni szeretnénk. Farkas Szilvia Angéla kifejtette, hogy a párt csak 5 éves kortól tenné kötelezővé az óvodáztatást, azonban a hátrányos helyzetű családokat pénzügyi támogatásokon keresztül ösztönözné, hogy minél korábban vigyék óvodába gyerekeiket. (Ez így volt 2007 és 2014 között: a szegény családok támogatást kaptak, ha rendszeresen járt a gyerekük óvodába.) A MOMA képviselője határozottan kiállt a szegény és jobb helyzetű gyerekek integrált oktatása mellett.
Dukán András Ferenc a Momentum programját ismertetve elmondta, a párt egyik alapértéke a szolidaritás, ami az oktatásban különösen fontos. A Momentum felkarolná a sikeres helyi kezdeményezéseket, amelyeket pénzügyileg is támogatna. Kiemelt figyelmet fordítana az iskola előtti időszakra, így a Biztos Kezdet programokra, a bölcsődei hátránykompenzációra. Karakteres elem a Momentum programjában, hogy minél későbbre tolnák az iskolai szelekciós pontot, hogy a különböző hátterű, helyzetű gyerekek minél hosszabb ideig tanuljanak együtt az alapoktatásban. A párt nem engedné a tagozatok létrehozását (ez szerintük az iskolán belüli szegregáció melegágya), e helyett a specializációkat ösztönözné. A Momentum a liberálisokhoz hasonlóan kinyitná az egyetemeket. Még akkor is lejjebb vinné a belépési küszöböt, ha ez konfliktusokkal járna, mert a Momentum szerint csak így teremthető meg a kitörés lehetősége a szegénységből.
A Párbeszéd Magyarországért (PM) nevében Erőss Gábor karakteres baloldali programot ismertetett. A politikus arról beszélt, hogy az esélyegyenlőtlenség már a jövendő tanuló születése előtt kezdődik, az édesanya életmódja ugyanis kihat a gyermekre. Ezért kiemelten fontosnak tartja a védőnői hálózat megerősítését. Az iskola szerinte minden osztálytársadalomban a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődésének helyszíne, de vannak olyan országok, ahol ezeket a negatív folyamatokat enyhíteni próbálják. Magyarországon azonban úgy véli, nem osztálytársadalom van, hanem kasztosodás. (A kasztrendszer kialakulásával kapcsolatban Orsós János pedagógus, a sajókazai Ámbédkar Iskola alapítója beszélt nemrégiben lapunknak.) A PM egyik kulcsprogramja, az alapjövedelem bevezetése, az oktatási egyenlőtlenségekre is kedvezően hatna.
– Éhező anya nem tudja a gyerekét segíteni, éhes gyerek nem tud tanulni. Ezért kell a minimális feltételeket biztosítani, ami így az iskolába járáshoz is segítség – mondta, hangsúlyozva, hogy az alapjövedelem alapfeltétel az esélyek javításához. Szerinte nem csak a roma gyerekeket szegregálják, hanem a munkás családok gyerekeit is, ezért kell a társadalmi osztályok szerinti elkülönítés ellen intézkedéseket hozni. Ennek egyik eszköze lehetne az iskolabusz. A hátrányos helyzetű térségekben úgynevezett mágnes iskolákat hoznának létre (amilyen például a„hejőkeresztúri csodaként" emlegetett modell Borsodban).
Az Együtt nem vett részt az eseményen, mert a párt Országos Politikai Tanácsa ülésezett, így nem tudtak senkit sem küldeni. A szervezőknek eljuttatott programjukból kiderül, hogy a szegregáció elleni küzdelmet prioritásként kezelik. E mellett – más pártokhoz hasonlóan - a hátrányos helyzetű térségek iskoláiban való munkavállalásért kiemelt ösztöndíjat adnának a pedagógusok számára. Több olyan programot is újraélesztenének, amelyek 2010 előtt sikeresen működtek, mint például az Útravaló ösztöndíj, illetve a már korábban emlegetett IPR.
Az elhangzottakra a CKP nevében Nahalka István oktatáskutató, a magyar közoktatás alapvető, jelentős beavatkozást igénylő problémáiról és azok lehetséges megoldásairól szóló Kockás Könyv megalkotója reagált. Szerinte az elhangzott intézkedési tervek elfogadhatóak, azonban nem oldják meg az esélyegyenlőség kérdését. Ehhez szemléletváltás kellene.
– Minden párt programjában előkerült, hogy az esélyegyenlőtlenség a szociális helyzetre vezethető vissza. E nézet szerint a szegény gyerekek hátrányban vannak, mert kevesebbet tudnak a világról, az iskola pedig nem látja el a hátránykompenzációs feladatát. A tévedés itt van. A gyerekek különbözőek és más ismereteik vannak a világról. Nem rosszabbak a képességeik, hanem mások. A kérdés az, milyen képességekre épít az iskola. Ma olyan tudásokat használ fel, amelyekben bizonyos gyerekek jobbak, bizonyos gyerekek rosszabbak. Az iskola hozza létre az esélyegyenlőtlenséget, mert nem tudja azt a sok színű világot kezelni, amit a gyerekek hoznak magukkal – mondta, utalva arra, hogy ez a személetmód kis nem igazán tetten érhető a pártok oktatási programjaiban.
A CKP eseményén a szakképzés átalakítása is szóba került. Itt is a közös pontok voltak dominánsak. A pártok mind egyetértettek abban, hogy a szakképzés jelenlegi rendszere katasztrofális, mindannyian felháborítónak tartják az ágazat iparkamarai megszállását.
A legfontosabb kérdésekben, azaz a közismereti tárgyak növelésében, az ostoba, és a szocialista tervgazdaságot idéző szakmaszerkezeti döntés kivezetésében, egyetértettek. Ahogy abban is, hogy a szakképzés, ahol gyerekek tanulnak, az oktatási rendszer része, az ágazat irányítását tehát el kell venni a gazdasági minisztériumtól, mert nem oda való, és vissza kell adni az oktatásért felelős tárcának. Egyetértettek abban is, hogy 14 évesen még túl korai a pályaválasztás, arra kell törekedni, hogy ilyen döntést később hozzanak meg a gyerekek. Mindannyian hangsúlyozták az intézmények átjárhatóságának biztosítását, hogy ha a gyerek meggondolja magát, iskolatípust tudjon váltani. Az ellenzék tisztában van azzal, hogy a szakképzésnek már nyomaiban sem szabad hasonlítani a hetvenes-nyolcvanas évek ipari tanoncképzésére, a globális gazdaság, a digitalizáció, a robotizáció kihívásai már más oktatási szemléletet igényelnek.
A MOMA, illetve a Jobbik fogalmazta meg a legambiciózusabb célt. A Jobbik szerint az érettséginek alapjogként kell megjelennie az oktatásban a XXI. században, vagyis minden iskolatípusnak az érettségi megszerzésében kell támogatnia a gyerekeket. A MOMA képviselője pedig úgy fogalmazta meg ugyanezt a célt: „arra felé kellene haladni, hogy a szakképzés csak az érettségi után léphessen be”. Azt azért öröm hallani, hogy lassan megjelenik a pártok politikai célkitűzéseiben is az, amit mértékadó közgazdászok (Köllő János például) már 10-15 éve leírtak.
