Egyre nagyobb gáz – Beszántották a hiteles mérésért létrehozott KAF Zrt.-t
Amint beérkezik az országba a földgáz, átveszi a rendszer üzemeltetője, továbbítja az elosztóknak, azok pedig leszállítják a fogyasztókhoz. A gáz többször is gazdát cserél, magyarán: adják-veszik a kereskedők.
A gáz elszámolása naponta történik, de mivel – néhány nagyfogyasztót kivéve – nincs hiteles adat arra vonatkozóan, hogy mekkora gázmennyiséget szállítottak le a kereskedőknek, azok pedig a kkv-szektornak és a lakosságnak, ezt az összeget csak megbecsülni lehet. Viszonyítási alapot a fogyasztási adatok szolgáltatnak, de ezek csak a mérőórák leolvasásakor, 6–12 havonta jelennek meg. Egy időben létrehozták az úgynevezett profilos saccolási rendszert, amit a lakások átlagos mérete és a középhőmérséklet alapján határoztak meg, de ebből a kalkulálásból még több vita adódott, mert gyakran a leolvasásokat követően kiderült, hogy elszámolták a dolgot, és visszajárt a pénz a kereskedőnek. Tovább-bonyolítja a napi elszámolást, hogy a földgáz ára rendszerint 24 óránként változik. Melyik értéket használják az elszámoláskor: a beérkezés vagy a leolvasás napi árát? Köztes megoldásként meghatároztak egy középárfolyamot, de az elszámolási viták alig csökkentek.
Az objektív megoldás érdekében elkezdődött a kísérletezés az úgynevezett okosmérőkkel, amelyek naprakész és pontos visszajelzést adnak a tényleges fogyasztásról, de azokat az összes fogyasztónál beszerelni óriási befektetést igényelne, márpedig egy felmérés szerint a lakosság nem vállalná a beruházás költségét. Ráadásul az okosmérők továbbra sem tudnának adatokat szolgáltatni a hálózati veszteségekről, a szivárgásokról, valamint a lopásokról.
Így, jobb híján, marad a becslés. A nagykereskedő mindennap befizeti az összeget, de mivel a legtöbb kereskedőcégnek van közös háttere (tulajdonosi összefonódása) valamelyik másikkal, ezért fennáll a visszaélés lehetősége: egy adott kereskedő nagyobb összeget mondhat az érdekkörén kívül eső cégeknek. Aztán fél évvel később megszületik egy fogyasztási viszonyszám, ennek birtokában pedig elkezdődik a korrekciós elszámolások vitája, amit utólag objektíven nem lehet eldönteni. Az EMFESZ több pert is indított korábban, hogy a becsült és a tényleges közti gázárkülönbséget az elosztó fizesse meg. A tét nem kicsi: elszámolásonként 10 és 60 milliárd forint közötti összegek.
2011–12-ben születtek meg az első idevágó szakmai tanulmányok, amelyek egybecsengtek a rezsicsökkentés koncepciójával. E szerint létre kell hozni egy olyan független költségvetési szervezetet, amely átveszi az összes lakossági fogyasztót mind a villanyáramban, mind a gázban, egyúttal megvédi az állami szolgáltatót – ameddig nincs állami kézben az összes elosztó – ezektől a visszaélésektől, és végre átlátható, pontos adatokat tudna közvetíteni.
A KAF Zrt. modelljéről szóló titkosított anyag 2013-ban, a Nemzeti Közmű-szolgáltatási Koncepcióban került a kormány elé, és el is fogadták. 2015. január 21-én a kormány döntött a Központi Adatgyűjtő és Feldolgozó Zrt. létrehozásáról, hogy rendezze végre a hazai közműszektor egyik évtizedes problémáját, és az ágazati szereplők mérési és elszámolási tevékenységét egységessé tegye. A Miniszterelnökség akkori közleménye szerint: „a központi adatgazdálkodó társaság megalakítása hozzájárul az energiaellátás biztonságának és hatékonyságának javításához, miközben választ ad a hazai közműszektor egyik évtizedes problémájára. Feladata, hogy az ágazati szereplők összehangolatlan, kevésbé transzparens mérési és elszámolási tevékenységét átláthatóbbá, egyszerűbbé és egységessé tegye.” Ez napi szintű, pontos adatszolgáltatást jelentett volna, mert nem üzleti érdekek mentén működő magánvállalkozások adták volna a mérési eredményeket, hanem egy független állami intézmény. Lázár János kancelláriaminiszter a zártkörű tárgyalásokon nemegyszer hangsúlyozta, a tiszta piaci versenyhelyzet érdekében szükséges lépés a KAF Zrt. létrehozása.
A társaságot 2015. február 13-án számillió forintos alaptőkével és 2,9 milliárd tőketartalékkal hozták létre, a KAF tulajdonosi jogait a Miniszterelnökséghez tartozó MFB Zrt. gyakorolta, a társaság feletti szakmai felügyeletet pedig a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) látta el. A KAF Zrt. megalapításával megindult a jogszabályi, valamint az informatikai, szoftveres háttér kialakítása, de a cég már a tervezési időszakban is belső támadásoknak és gáncsoskodásoknak volt kitéve. Az energiahivatal a privilégiumára törő vetélytársat látta benne, tartva attól, hogy az új cég nemcsak a mozgásterüket szűkíti, hanem a lapjaikba is belelát majd. Az energiahivatal ugyanis állam az államban: szigorúan bizalmas műszaki, gazdasági, működési adatok gyűlnek itt az energiaszektor szereplőiről.
Többet ér, ami ott van, mint az arany – jellemezte ezt lapunknak egy bennfentes. Például azért, mert az energiacégeknek le kell adniuk az energiahivatalhoz a jövőbeni fejlesztései terveiket is, így az itt lévő információk a konkurenciának nagyon sokat érnek, ezért lobbiznak és harcolnak mindenféle módon az ipari szereplők. A hivatali adatvédelem érdekében már a Gyurcsány-érában elkezdődött mintegy háromszázmillió forintból egy intelligens adatbázis kialakítása, amely blokkolta volna az illetéktelenek hozzáférését, de mire kész lett 2009-ben, elkezdtek építeni egy másikat. A fejlesztés folyamatosan drágult, végül kettőmilliárd forintot költöttek az új adattárházra. A beruházással kapcsolatban egy belső ellenőri jelentés alapján 2012-ben nyomozás indult hűtlen kezelés bűntettének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen a Budapesti Rendőr-főkapitányság korrupciós és gazdasági bűnözés elleni főosztályán. Az eljárás – elsősorban az energiahivatal adatszolgáltatási lassúsága miatt – nyögvenyelősen haladt, majd több mint két év után a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntették.
A MEKH és a KAF Zrt. nemegy jogi csatát vívott egymással. Ebben az utóbbi mellé állt az igazságügyi tárca, azt válaszolta a MEKH kifogásaira, hogy sem az uniós szellemiségbe, sem a szabályrendszerbe nem ütközik az adatgyűjtő és -feldolgozó cég tevékenysége.
Ennek ellenére a KAF – hosszú hónapok hivatali procedúrája után – nem kapta meg a működési engedélyt, az erről szóló eljárást a MEKH felfüggesztette. A döntést a KAF jogi úton támadta meg, igazat is adtak a cégnek, de ez semmit nem változtatott a helyzetükön. Lefordítva: Lázár János nem bírt Seszták Miklós fejlesztési miniszterrel, s miután Orbán Viktor tavaly mindkettőjüket leléptette az országos politika porondjáról, a végén a KAF-nak is befellegzett.
A történetet a 168 Órának a KAF Zrt. egyik volt munkatársa így öszegezte: arról van szó, hogy a döntéshozóknak nem állt érdekükben kialakítani egy egységes, átlátható, transzparens elszámolást, amely mentes lett volna mindenféle spekulációtól.
2018 végén a NAV végrehajtást indított a KAF ellen, azt ez év elején egy másik követte, ez pedig megpecsételte a cég sorsát: jelenleg felszámolás alatt áll, és bár az állam mára a legnagyobb szereplőjévé vált a hazai gázpiacnak, az elszámolási anomáliák továbbra is fennállnak.
A hazai energiapiacra jellemző, hogy a kulisszák mögött érzékelhető problémákat, konfliktusokat nem beszélik ki. Így a KAF Zrt. munkatársai sem vállalták a nevüket, és ígérete ellenére a MEKH sem válaszolt a 168 Órának például arra a kérdésére, mi volt részükről az alapvető kifogás a KAF Zrt.-vel, miért nem tudtak kompromisszumra jutni egy kormánydöntéssel létrehozott állami szerv működésével kapcsolatban, hiszen az egységes és átlátható gázelszámolási rendszer javította volna a gázpiac szereplőinek a helyzetét, és az eddiginél kevesebb vitát generált volna. Kíváncsiak lettünk volna arra is, történt-e változás a gázallokáció módszerében. Megkerestük Lázár Jánost is, azt tudakolva, mi a véleménye a KAF Zrt. felszámolásáról, hiszen a létrehozásának ő volt az egyik motorja. Mennyiben értékeli politikai kudarcaként, hogy végül őt is legyőzte a gázlobbi? De akárcsak az energiahivatal, ő sem válaszolt.
