Egyetemről az utcára: diplomás hajléktalanok

Vajon egyáltalán ki a hajléktalan? A bajok ugyanis nem akkor kezdődnek, amikor valaki utcára kerül. Potenciális hajléktalan az is, aki még saját vagy önkormányzati lakásában lakik, de már nem tudja a számláit fizetni. Hiteleit képtelen törleszteni. Esetleg elveszti az állását, nem bírja a családját eltartani. Megromlik a házassága, válik, ki kell költöznie a közös otthonból. Aki fedél nélkül egyedül marad, sokszor szégyelli a helyzetét. Ha barátok, rokonok be­­fogadnák is, nem akar a nyakukon élni. Inni kezd, megbetegedhet, inkább meghúzza magát éjjel egy parkban vagy bekéredzkedik valamelyik menedékhelyre. A Magyarországon hajléktalanná válók többsége férfi, és a pokoljárás hasonló stációin megy végig.

Valaha a diploma társadalmi presztízst és biztos egzisztenciát jelentett. Mára elkezdődött a középréteg lecsúszása is. Pedagógusok, egészségügyi dolgozók, szociális munkások minimálbér körül keresnek. A leépítések bárkit, bármelyik ágazatban elérhetnek, s nincs garancia arra, hogy a diplomás belátható időn belül újra el tud helyezkedni.

A World Economic Forum 2015-ben 124 országban végzett felméréseiben kimutatta: Magyarországon az egyik legmagasabb a diplomás inaktívak és munkanélküliek aránya. Adataik szerint nálunk a felsőfokú végzettségűek 23 százaléka inaktív, de az 55 és 64 év közötti korosztályban csaknem 50 százalék. A pályakezdő magyar diplomásoknál a munkanélküliség 16 százalék.

Fotó: Bazánth Ivola

A honi értelmiségiek közül sokan már nem válogatnak, alacsonyabb iskolázottságot igénylő feladatokat is elvállalnak. Ám az esélyeik nem egyenlők.

– A műszaki diplomások általában könnyebben váltanak, sokféle gyakorlati szakmához is értenek. De egy bölcsész nem biztos, hogy el tud menni, mondjuk, hegeszteni – jegyzi meg Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány vezetője.

Hozzáteszi: Magyarországon olyanok is hajléktalanná válnak, akiket pedig meg lehetne menteni. Nyugat-Európában, például Ausztriában is, sokkal több a szociális lakás. Ha itthon is lennének olcsón bérelhető lakások, a krízisbe jutott embereknek nem kellene egzisztenciális mélységbe zuhanniuk. Ráadásul a zuhanásveszélyt fokozza a munkanélküli-segély csökkentése,  a szo­­ciális védőhálók felszámolása, a szegények társadalmi stigmatizálása is.

A hazai vidéki városokban kétszer annyi a hajléktalan, mint a fővárosban. Békéscsabán  négy évvel ezelőtt végeztek kutatást: az ottani hajléktalanoknak 10 százaléka volt diplomás. Ez körülbelül duplája annak, mint ahányat a budapesti szállókon regisztráltak. A Békéscsabai Családsegítő és Gyermekjóléti Központ vezetője, Varga Éva elemzi az okokat:

– 2012-ben sok lakáshiteles vált fizetésképtelenné a városunkban, sok volt a válás is, és egyre több a munkanélküli. Ezért nőtt meg a diplomás hajléktalanok száma is. Azóta közülük ketten alkoholproblémák következtében meghaltak. Van, aki Budapestre ment, nyomát vesztettük, és akad, aki a csabai hajléktalanszállón maradt. Egyik diplomás gondozottunknak Romániában találtunk jól fizető ideiglenes munkát. És olyan is van, aki Rómába költözött, az utcán kéreget, és ebből már lakást tudott bérelni ott.

Mindössze egyetlen fedél nélküli csabai pedagógus helyi integrációja sikerült teljesen. Igaz, ő sem a szakmájába került vissza: a közalkalmazotti szférában kapott állást. Már van lakása, és társra talált.

 

Több a fiatal a menedékhelyeken

A Békéscsabai Családsegítő és Gyermekjóléti Központ vezetője, Varga Éva szerint a hajléktalan diplomások száma az elmúlt évben újra csökkent a városban, ám az is lehet, hogy ezek az emberek most már máshol keresnek menedéket. A környéken lévő hajléktalanszállókat ugyanis felújították, míg a csabait nem.

Országos felmérések igazolják, hogy a hajléktalanok iskolai végzettsége nem rosszabb az átlagnál. Sőt.

– A békéscsabai nappali melegedőt használók közt nagyon kevés, aki csak nyolc általánossal rendelkezik. A többség szakmunkásképzőt vagy technikumot végzett. Nem egynek több szakmája, érettségije is van – jegyzi meg Varga Éva.

Ugyanakkor egyre fiatalabbak is bekerülnek az éjjeli menedékhelyekre. Azelőtt például a csabai gondozottak 55–65 százaléka 45 év fölötti volt. Most már 18 évesek is akadnak köztük.

– Ez azóta tapasztalható, amióta 16 évre csökkentették a kötelező közoktatást. De új jelenség az is, hogy a hajléktalanok közt mind több a nő. A számuk 5–10 százalékról 25–35 százalékra nőtt – teszi hozzá Varga Éva.

A hajléktalanellátásban ritka az efféle sikertörténet, de nem egyedülálló. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat több éjjeli menedékhelyet működtet a fővárosban. A Feszty Árpád utcai intézményükben beszélgetünk néhány munkatársukkal. Nekik is van sikersztorijuk:
– Bejött hozzánk egy ötvenes férfi: kínai fordító volt. Két hét alatt találtunk neki munkát egy itteni telemarketinges cégnél. Havi több százezer forint nettóért vették fel kínai fordítónak – meséli Osvald Ferenc szociális munkás.

A szakemberek állítják: a hajléktalanság nem a végzettségtől függ. A diplomások helyzete legfeljebb azért jobb, mert az átlagnál nagyobb a kapcsolati tőkéjük, több segítséget remélhetnek ismerőseiktől. Ha van megtakarításuk, egy ideig kihúzzák valahol. De ha érzelmi támasz nélkül maradnak, lelkileg, fizikailag összeomolnak, számukra sem lesz kiút az elszegényedés gettójából.

Állítólag öt év hajléktalanság után már annyira sérülhet az ember személyisége, hogy egyre csökken az esély visszatérni a „normál életbe”. És ezen a diploma sem segít.

Bertók Mihály két éve jött fel Budapestre, azóta éjjeli menedékhelyeken él. Agrármérnök volt a rendszerváltás előtt, anyagilag, erkölcsileg is megbecsülték. Feleségével saját vidéki házukban laktak. Bertók Mihály 1987-ben elvált, tanyára költözött, onnan járt be dolgozni. A kilencvenes évek elején körülbelül másfél millióan veszítették el idehaza a munkahelyüket. Megszűntek a volt nagy állami mezőgazdasági üzemek is, alkalmazottaik utcára kerültek. Köztük volt Bertók Mihály is.

– Esélyem sem volt arra, hogy a szakmámban elhelyezkedjek. Régi kollégáimmal megromlott a kapcsolatom, alkalmi munkákból tengődtem, és egy ideig még kitartott a családi örökségem. Amikor az is elfogyott, kilátástalanná vált minden. A tanyasi házat nem tudtam eladni, semmi munka nem volt a környéken. Bezártam a házamat, és feljöttem Budapestre.
Rövid ideig pesti ismerősöknél húzta meg magát, majd éjjeli menedékhelyre került. A máltai szeretetszolgálat munkatársai diplomás közmunkát találtak neki: a volt agrármérnök jelenleg az egyik menhelyükön kisegítő. Keresetéből albérletet, önálló életet nem tud fenntartani. A hatvan körüli férfi már nem lát kiutat a hajléktalanságból.

Fotó: Bazánth Ivola

A lenullázódást nehezebben viselik azok, akik magasabbról zuhantak a mélybe. Ördögi kör: ugyanis ha valaki hajléktalanként jelentkezik állásinterjúra, pláne diplomás beosztásba – az egy-két csodaesetet leszámítva –, szinte biztos a kudarc.

– Ahhoz, hogy munkahelyet találjak, lakni, enni, öltözködni kell. Ha kiderül, hogy hajléktalan vagyok, semmi esélyem – állítja Mező Tamás is. Három hónapja él a máltaiak Feszty Árpád utcai éjjeli menedékhelyén, előtte átmeneti szállókon lakott. Egyébként dzsesszgitáros, zenei konzervatóriumot végzett.

Mező Tamás 48 éves, Budapesten született, nagyapja Németh Lehel zenekarában klarinétozott. Volt tehát kitől örökölni a zenei tehetségét. A fiút kezdettől fogva a gitározás érdekelte. A szülei elváltak, Tamás sokat kallódott gyerekkorában, mégis elsőre felvették 1990-ben a pesti konzervatórium dzsesszgitár szakára. Mesterei nagyon tehetségesnek találták. Később különböző rockegyüttesekben is szólógitározott, játszott Deák Bill Gyulával. Saját együttest alapított. Hol futott a szekér, hol nem.

– Kereshettem volna sok pénzt a szórakoztatóiparban, ha lakodalmas rockkal haknizok. De én nem ezért tanultam zenésznek – tűnődik.

Inkább mindenféle alkalmi munkákat elvállalt a gitározás mellett. Egy építészmérnök barátja alkalmazta gondnoknak. A barát lakóparkot épített, s még azt is megengedte neki, hogy a házában lakrészt kapjon. Csakhogy a devizahitelből indult vállalkozás tönkrement, a több mint 50 millió forintból épült ingatlant el kellett adni. Mező Tamás 2010-ben vált fedél nélkülivé. Albérleteit nem bírta fizetni, ismerősöknél csövezett, egyre többet ivott. Aztán már utcai padokon aludt. Egy éjjel-nappal nyitva tartó Tesco vécéjében mosakodott, onnan indult munkát keresni – sikertelenül. Amikor a gitárját is el kellett adnia, esélye se maradt arra, hogy felvegyék egy zenekarba. Nem nősült meg. Az éjjeli menedékhelyén van egy akusztikus gitár, azon szokott játszani. Komponál is. S még mindig bízik benne, hogy visszatérhet a zenei pályára.

A  Feszty Árpád utcai menedékhelyen mindenki csak Dokinak hívja Birtalan Sándort, aki valaha mentőtiszt volt. Sok ember életét megmentette, mielőtt hajléktalan lett.

1963-ben született Szekszárdon, jómódú családban. Apja a helyi posta igazgatója volt, édesanyja a telefonközpontban osztályvezető. Fiuk orvosnak készült, egészségügyi szakközépbe járt, majd orvosegyetemre jelentkezett, s bár elérte a szükséges pontszámot, hely­­hiány miatt elutasították. Egészségügyi főiskolára azonban felvették, és mentőtisztként végzett 1986-ban. Diploma után visszatért Szekszárdra, és éveken át ott mentőzött. Megnősült, fia és lánya született. Egyszer tömegbalesethez hívták ki. Gyerekeket szállító busz karambolozott, tizenhárom kisgyerek meghalt a helyszínen. Hárman Birtalan Sándornak köszönhették az életüket.

A rengeteg munka, az iszonyú stressz is hozzájárult, hogy a férfi inni kezdett. Idővel a feleségével is megromlott a kapcsolata. Nem váltak el, de a férj nem bírta tovább,  jelentkezett az Országos Mentőszolgálathoz, és Budapesten, a Markó utcai központban helyezkedett el 2008-ban. Két évvel később az utcán elütötte egy autó. Súlyosan megsérült, több mint egy évig tartott a rehabilitációja, s megromlott egészségi állapota miatt már nem tudott visszamenni mentőzni. A leszázalékolását hiába kérte. Egy darabig idősek házi ápolását vállalta, ám aztán ilyen munkát sem talált.

Meséli, hogy a fia és anyósa is Ausztriában élnek. Hívták őt is, költözzön ki hozzájuk, de ő nem akar senkinek sem a terhére lenni. Amióta éjjeli menedékhelyen él, napközben gyakran kéreget a városban. A lánya már 14 éves, az anyjánál maradt Szekszárdon, de havonta feljön Budapestre. Ilyenkor az édesapjával is találkozik, aki összekuporgatott forintjaiból cukrászdába viszi a kislányát. Birtalan Sándor is reménykedik abban, hogy még visszatérhet az egészségügybe.

A diplomásoknak talán még nehezebb szembesülniük azzal, hogy a sokéves kihagyás és hajléktalanság után ők már nem ugyanazok, akik egykor voltak. Csakhogy aki a valóság elől ábrándokba menekül, még magányosabb.

Bertók Mihály, a volt agrármérnök is hallgatag lett. A múltról, csalódásokról nem szeret beszélni:

– Az éjjeli menedékhelyen mindenki magába fordul. Nem nyílik meg a másiknak. Az embernek egyedül kell cipelnie a keresztjét – néz maga elé komoran.

Mező Tamás, a dzsesszgitáros kerüli a régi zenésztársait. Nem akarja, hogy megtudják: hajléktalan. Olykor a Facebookon válaszol az ismerőseinek, de ha a jelenlegi helyzetéről kérdezik, ő is hallgat.

Bárki bemehet

A Magyar Máltai Szeretszolgálat Feszty Árpád utcai intézménye integráltan működik, azaz éjjeli menedékhely és nappali melegedő egyszerre. Negyven férfinak tudnak itt éjszakára ágyat biztosítani, de már most telt házasok. Hálótermeik 13-14 férőhelyesek. Bárki bemehet hozzájuk, az utcáról is, ha bajban van. Semmit sem kérnek tőle, csak érvényes tüdőszűrőleletet. Ha itt nincs hely, elhelyezik máshová a rászorulót. A tél beállta előtt bővítik majd az ágyszámot, s újabb krízisszállók is nyílnak.

– Azt szoktuk mondani, aki szeretne szálláshoz jutni, az tud is – jegyzi meg Aba Csaba, az éjjeli menedékhely vezetője.

A gondozottak korlátlan ideig maradhatnak, akár évekig is. Előírás, hogy reggel el kell hagyniuk a szállót, de a nehezen mozgó idősebbeknek megengedik, hogy tovább is itt maradjanak. Saját ágyat, kulccsal zárható szekrényt kap mindenki. Ugyanakkor együtt kell működniük a menhely munkatársaival. Mindenkiről szociális diagnózis, gondozási terv készül.

– Ha szükséges, a betegeket kórházba küldjük, elintézzük, hogy megfelelő orvosi ellátást kapjanak. Felmérjük, hogy munkaképesek-e, segítünk, hogy jövedelemhez, munkához jussanak – magyarázza Tuncsik Angéla szociá­­lis munkás.

Aba Csaba hozzáteszi, az intézmény nappal is nyitott. A rászorulók bemehetnek mosni, tisztálkodni. Az ügyeiket interneten, telefonon intézhetik. A melegedőben teát, zsíros kenyeret kaphatnak. Aba kollégája, Osvald Ferenc azt is hangsúlyozza: fontosnak tartják a közösségépítést, a kliensek szellemi karbantartását is. A szállón szabadpolcos könyveket találnak, rendszeresen rendeznek filmvetítéseket: Rambótól Antonioni Nagyításáig mindenféle híres mozifilmet megnézhetnek a menhely lakói. Hetente ingyenes szabadidős programokat szerveznek nekik, múzeumokat látogatnak. A máltaiak közösségfejlesztő, terápiás céllal hozták létre az Underdog zenekart, amelyben hajléktalanok játszhatnak.

A hospitalizáció ezen a területen is megjelenik. Aki nagyon kevéssel beéri, s már lemondott arról, hogy visszatérjen a mindennapi életbe, voltaképp ingyen vagy kicsi pénzből elvegetálhat a hajléktalanrendszerben.

– Az éjjeli menedékhely alacsony küszöbű szolgáltatást nyújt: hozzánk a legrosszabb állapotban lévő embereket hozzák be. Az idei februári felmérések szerint az itt lakók már átlagosan 18,9 éve hajléktalanok. Köztük nagyon ritka a diplomás. De lehet, hogy az ellátórendszer magasabb szintjein többen vannak. Például azokon a fizetős átmeneti szállókon, ahol pici különszobákat is kaphatnak – mondja Tuncsik Angéla.