Egyértelmű törvények – tiszta választás

„A civil társadalom és a politikai rendszer ellenőrzése a kelet-európai országokban" címmel kétnapos konferenciát rendezett Budapesten a Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja, Együttműködve az ukrajnai Egységes Világ (Jegyinüj Mir, United World) Alapítvánnyal és az International Expert Center for Electoral Systems
(ICES) elnevezésű izraeli tudományos központtal. A házigazdák mellett orosz, lengyel, litván, izraeli, ukrán vendégek: parlamenti képviselők, politológusok, társadalomkutatók, újságírók vitatkoztak a két évtized alatt kialakult helyzetről és a mind fenyegetőbben jelentkező szélsőjobboldali veszélyről, megállapítva, hogy ez nemcsak az említet térség problémája, de összeurópai gond is. Sok szó esett az extrémizmus különféle megnyilvánulásairól, az osztrák Szabadságpárt „klasszikus" bemutatkozásától az Igaz Finnek minapi előretöréséig, a választások előtti szélsőséges hangulatkeltéstől a polgárok hiszékenységéig és csodavárási hajlandóságáig.

Kemény László politológus professzor már bevezetőjében leszögezte, hogy minél egyértelműbbek, tisztábbak egy adott ország törvényei, annál egyértelműbbek a szavazás eredményei, tisztább a választás - és ez ellenkező irányban is érvényes. Dmitro Vydrin kijevi politikus, az ukrán államfő tanácsadója arra mutatott rá, hogy az emberek – különösen a fiatal demokráciákban, kevesebb tapasztalattal a hátuk mögött - hajlamosak arra szavazni, aki többet ígér. Így aztán gyakorta az diadalmaskodik, aki a legtöbbet ígérte, minden alap és fedezet nélkül. A lengyel Mateusz Piskorski, a Geopolitikai Elemzések Európai Központjának igazgatója ezt azzal egészítette ki, hogy mennél több kívánni valót hagy a demokrácia maga után egy adott országban, annál elutasítóbbak a hatalmon lévők a civil ellenőrzés iránt.

Következésképpen éppen ezeknél kell a leghatározottabban, akár nemzetközi nyomással is küzdeni azért, hogy a hazai vagy a külföldi megfigyelők zavartalanul kísérhessék figyelemmel a politikai események menetét, lebonyolítását. Alexander Tsinker, az ICES elnöke arra mutatott rá, hogy rendszeresen előforduló probléma a szavazatvásárlás, ami minél korruptabb az adott ország, annál természetesebb fejlemény.

„A korrupció ellen akkor is harcolni kell, ha nem is lehet teljesen kiiktatni a mindennapi gyakorlatból" – tette hozzá az izraeli társadalomtudós.

Az orosz nyelven folytatott kétnapos konferencián visszatérő probléma volt a politikai extrémizmus, a jobboldali nézetek térnyerése. A pártprogramokban felbukkanó szélsőséges nézeteket külsőségekkel is alátámasztják a kampányok során: jelvények, logós trikók, agresszív hirdetések és szónoklatok, tendenciózus közvélemény-kutatások („Akarsz-e cigány, zsidó, orosz, stb. szomszédot?") odáig vezettek, hogy korábbi marginális pártok megerősödtek, és a folyamatnak szemmel láthatóan nincs vége. Dmitro Vydrin aláhúzta, hogy a civil szerveződések feladata nem a választások ellenőrzésével kezdődik, hanem ezt megelőzően a demagóg szövegek és terjesztőik leleplezésével...

A jobboldali radikális erők kedvenc módszere a bűnbakkeresés és -állítás. Helytől függően ez lehet török, arab, zsidó, cigány, vagy – orosz. A posztszovjet térségben ez utóbbi különösen szélsőséges példákban mutatkozott meg, az észt főváros szovjet emlékművét, a bronz oroszkatonát például az egyik párt nyomására, közvetlenül a választások előtt mozdították el a helyéről – emlékeztetett rá Nikolai Meinert lett újságíró, a News Media Group főszerkesztője. Alekszej Berdnyikov, a Régiók Pártja aktivistája, a kerekasztal legfiatalabb résztvevője pedig saját hazájából, nevezetesen a nyugat-ukrajnai Lvovból tárt számos elrettentő példát a tanácskozók elé (fasisztabarát "hősök" fokozódó kultusza, utcanevek tömeges átváltoztatása). Erre reagálva jegyezte meg Alexander Tsinker, hogy náluk még két évtizede a tankönyvekben az USA szerepelt a II. világháború győzteseként, most azonban a Szovjetuniónak állítanak emlékművet, mert a Vörös Hadsereg áldozatai nélkül ma Izrael sem létezhetne.