Egyenlő bérek?

Az Egyesült Államokban április 12-én tartották az Equal Pay Dayt, vagyis az egyenlő fizetés napját. Kathleen Turner színésznő, újságíró és női jogi aktivista a Huffington Postban ennek kapcsán arról írt, hogy a nők és a férfiak bére között óriási a szakadék: amíg a férfiak 1 dollárt, a nők csak 79 centet kapnak ugyanazért a munkáért. A 2016-os amerikai elnökjelöltek közül a republikánus Donald Trump egy darabig azt hirdette, támogatná, ha egyenlő lenne a férfiak és a nők bérezése, majd egy kérdésre válaszolva pontosított: „A nők is egyenlő fizetést kaphatnak, ha olyan jó munkát végeznek, mint a férfiak.” Kathleen Turner szerint az egyenlő bérek ügye lesz az egyik döntő kérdése az elnökválasztásnak, de bárhogy lesz is, az idei Equal Pay Day ismét emlékeztetett: a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenség nem szűnt meg. Az egyenlő fizetés napját egyébként számos európai országban megtartják – Magyarországon azonban egyelőre nincs sem egyenlő bér, sem egyenlő fizetés napja.

Pedig nemzetközi összehasonlításban a magyar nők vannak a legrosszabb helyzetben. Dr. Borbély Szilvia kutató idén januárban írt a Szakszervezetek című online lapban a nők és a férfiak közötti sokkoló bérszakadékról. Az Eurostat adatai szerint az unióban 2012–2013-ban a közszektorban dolgozó nők és férfiak közötti bérdifferencia nálunk volt a legmagasabb: 24,4, illetve 22,4 százalék. Feltűnően nagy az oktatásban dolgozó nők és férfiak kereseti rése: 2013-ban 36 százalékkal volt magasabb a férfiak bére, s ezzel a legrosszabb helyet foglaltuk el az uniós összehasonlításban. 2009 és 2013 között ez a mutató a duplájára emelkedett. Az OECD-tagországokban Magyarországon a legrosszabb az arány a felsőfokú végzettségű nők és férfiak béreit illetően: 2013-ban a nők a férfiak keresetének mindössze 59 százalékát kapták. Ráadásul 2014-ben a nők átlagosan 13,2 százalékkal kevesebb évi fizetést vihettek haza, mint a férfiak. A KSH-adatok szerint két éve a férfiak átlagkeresete 168 ezer forint volt, míg a nőké nem érte el a 146 ezret.

2014-ben az Európai Bizottság olyan ajánlást fogalmazott meg a férfiak és nők díjazáselvének megerősítéséről, amit Magyarország sem hagyhat figyelmen kívül. Eszerint a kormány és a szakszervezetek feladata lenne, hogy előremozdítsák az azonos értékű munkáért az egyenlő bérezést.

– Igaz, hogy a kormány napirendre tűzte az EU ajánlásának megvitatását, de azonkívül, hogy megitták a kávéjukat, nem jutottak előbbre. A kormánynak esze ágában sem volt egyeztetni a szakszervezetekkel – mondja lapunknak Hercegh Mária, a Magyar Szakszervezeti Szövetség nőtagozatának elnöke. – Ezzel megszegték az EU-ajánlást, amely szerint 2015-ig minden tagállamnak tennie kellene valamit a férfiak és nők közötti bérszakadék megszüntetéséért.

Varga Éva, a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetének alelnöke, a Textil-, Ruha- és Bőripari Tagozat vezetője szerint e szektorban a nemzetgazdasági bruttó keresetek 63,5 százalékát kapják a munkavállalók, miközben a munkáltatók csak a minimálbért és a bérminimumot fizetik. A minimálbért ráadásul sok esetben csak akkor kapja meg a dolgozó, ha teljesítette a százszázalékos normakövetelményt. Ha ezt nem éri el, nem kapja meg a jelenleg 111 ezer forintos minimálbér nettóját sem, ami azt jelenti, hogy sok helyen csak 60 ezer forintot vihetnek haza a munkavállalók napi 10-12 órai munkáért.

A munka törvénykönyvének 2012-es módosítása tovább rontott a könnyűiparban dolgozók helyzetén. Korábban a szabályozás kimondta ugyanis, hogy az ugyanazon műveletet végzők esetében az alacsony teljesítményszázalékoknál közös csoportnormát kell megállapítani. Tehát ha tíz ember ugyanazt a műveletet végezte (például egy zakó gallérját varrta) és senki sem érte el a 100 százalékot, akkor a munkáltatónak csoportnormát kellett megállapítania, s ki kellett egészíteni a keresetet 100 százalékra. 2012-ben ezt a szabályt kivették a munka törvénykönyvéből. Ráadásul az új módosítás engedélyezi a munkaidőkeret alkalmazását. Korábban azt, aki pluszmunkát vállalt, túlórában fizették. Most viszont a munkaadók tudnak játszani a munkaidőkerettel.

– A munkaidőkeret-szabályozás megengedi az egyenlőtlen munkaidő-beosztást. Azt például, hogy csütörtökön 10 órát dolgozzon a munkavállaló, pénteken meg mondjuk csak 6-ot. A lényeg, hogy átlagosan kijöjjön a napi 8 és a heti 40 óra, s csak efölött kell túlórát fizetni – magyarázza a 168 Órának Herczog László közgazdász, a Bajnai-kormány munkaügyi minisztere. – Természetesen az ilyen szabályozást – ami önmagában nem volna teljesen ésszerűtlen – illene egyeztetni a szakszervezetekkel.

Varga Éva szakszervezeti alelnök szerint minden probléma alapja az, hogy a kormány nem tárgyal az érdekképviseletekkel. Emellett a szakmunkásképzés újraszervezése jelentené az ágazatok jövőjét, mert most nincs utánpótlás. A kormány nem vizsgálja felül az alacsony átlagkeresetű, élőmunka-igényes ágazatok helyzetét, s e területen bérfelzárkóztatás sincs. A fizetések pedig igen alacsonyak: 60 ezer forinttal nem lehet ösztönözni a munkavállalókat, a könnyűipari szakmák így sosem lesznek vonzók a fiatalok számára. A szakszervezetek 2016-tól kezdődően négy lépcsőben szerették volna felzárkóztatni a minimálbéreket a létminimumhoz, ami – egy friss, immár nem a KSH által végzett, de ugyanazon módszertan alapján készült Policy Agenda-számítás szerint – tavaly havi 88 ezer forint volt. Nem sikerült elérniük.

Hercegh Mária, a Magyar Szakszervezeti Szövetség nőtagozatának elnöke szerint Magyarországon a fő probléma az, hogy nincs egységes bérstatisztika.

– A kormány hallgat a konkrét számadatokról. Pedig a vállalatoknak statisztikai adatokat kellene szolgáltatniuk arról, mekkora a náluk dolgozók átlagkeresete. Csakhogy ezzel – állítólag – személyiségi jogokat sértenének.
Hercegh Mária ezért a közeljövőben kampányt szeretne indítani az egységes bérstatisztika kialakításáért, hogy ne történhessen meg még egyszer az, ami megesett a Konzultatív Fórumon: a szakszervezeteknek teljesen különböző bérstatisztikákból kellett volna valamiféle konklúziót levonniuk.

Herczog László egy, a Népszabadságban megjelent cikkében arra emlékeztet: az Orbán-kormány szétverte az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, így meg tudja kerülni a szakszervezeteket, amelyekkel ma már nem is egyeztet, legfeljebb csak tájékoztatja őket a bevezetendő jogszabályokról. Herczog László szerint „a megoldás egyszerűnek tűnik: több tiszteletet a szakszervezeteknek és a civilszervezeteknek! A konfliktusban érintett szervezetekkel üljön le a kormányzat, természetesen kezelje őket egyenlő felekként, azaz közösen alkossák meg az egyeztetés rendjét, szabályait, a megbeszélendő témákat stb.” Hiszen „ahogyan a focihoz pálya és játékszabályok, úgy a sikeres tárgyalásokhoz egyenlő esélyeket biztosító fórum szükséges”.