Egy zaftos korrupciós ügy a választások utánra is!
Hivatali engedély és bankjeggyel tömött boríték cserél gazdát egy irodaház parkolójában. „Csókos” cégek gyűlnek egy-egy csillagászati összegű közbeszerzés köré. Alkuk köttetnek: egyesek nyomást gyakorolnak, mások kiskapukat keresnek, megint mások betartják az írott és íratlan szabályokat. A Korruptivity című magyar kártyajátékban belebújhatunk a hatalmasok bőrébe és megízlelhetjük, micsoda kihívás nagyot álmodni, azután meg is valósítani. Vagy pofára esni. De figyelem, nevével ellentétben ez a játék nem a korrupcióról szól!
„Sokat szeretünk társasozni, és egy idő után eljutottunk arra a szintre, hogy jobb ötleteink voltak, mint amelyet a piacon kapható játékok kínáltak” – mesélt az életformává vált hobbijátéktervezésről Lőrincz Gábor, a Korruptivity egyik megálmodója.
Lőrincz gyermekkorából, családi körből hozta a társasjátékok szeretetét. Meggyőződése: az a követendő példa, ha a szülők sok játékkal látják el gyermeküket és sokat is játszanak együtt.
Az informatikusként dolgozó férfiben évekkel ezelőtt egy baráti beszélgetés ültette el a közéleti-politikai játék magvait. „Kedves ismerősöm panaszolta nekem, milyen kálváriát kellett járnia valamelyik hivatalnál egy okirat miatt. Végül oda jutottunk, mennyivel egyszerűbben lehetne nem teljesen törvényes úton megszerezni azt a papírt. Egészen röhejesnek tűnt, hogy mi kisemberek ilyesmivel küzdünk.”
A Korruptivity név és a játékmechanizmus Lőrincz Gábor ötlete, a kártyalapok illusztrációi ugyanakkor Tanai Gyula munkáját dicsérik. Tanai saját bevallása szerint kevésbé nagy játékos, mint tervezőtársa. „De ha nem szeretném a játékokat, akkor nem tudtuk volna ezt egy ilyen komplett termékké formálni” – mondja.
Tanai két évet szánt a több mint kétszáz lapos pakli grafikai munkáira. Az illusztrációk megfogalmazásánál ügyelnie kellett arra, hogy ne hasonlítsanak az ismert politikai karikaturisták stílusára. Arra meg kiváltképp, hogy a lapokon szereplő figurákat még véletlenül se lehessen összetéveszteni valós közéleti alakokkal…
„A lapok az elmúlt 20 év belpolitikai és társadalmi eseményeit dolgozza fel. Minden lapot úgy rajzoltam meg, hogy a pakli akár egyfajta vicces történelemkönyve is lehetne a rendszerváltás óta eltelt időszaknak” – mesélt a szórakoztatáson túlmutató szándékról az alkotó.
A Korruptivity tulajdonképpen „a japán rajzfilmekre épülő gyűjtögetős kártyajátékok és a rablórömi sajátos találkozása.” A lapok itt is tartalmaznak értékeket, szereplőket, találunk hozzájuk kiegészítőt és státuszokat. A játékos célja, hogy létrehozzon egy ügymenetet (lapok egy meghatározott sorozatát összegyűjtse – ebben hasonlít a rablórömire). Az eseményeket a háttérből, amolyan szürke eminenciásként kell irányítanunk. Ellenfeleink ügymenetébe körönként beleszólhatunk – megnehezíthetjük, tönkretehetjük, de segíthetjük is a munkájukat.
„A játéknak nincsen moráli színezete, egyáltalán nem kötelező korruptnak lenni!” – figyelmeztet Tanai. A kérdés az, hogyan használjuk a rendelkezésünkre álló eszközöket és befolyást.
A játék a magyarországi viszonyokhoz képest jól fogy, a kritika dicséri. A tavaly októberi bemutató után különösen a karácsonyi szezonban keresték. Rajongói majd’ minden életkorból és foglalkozási körből kikerülnek.
Mi a sikerük titka? Egyszerű, mégis kihívásokkal teli mechanizmus és az egyedi téma szerencsés találkozása. Lőrincz Gábor úgy érzi, nem utolsósorban azért van igény ilyesmire, mert a játékos óhatatlanul a hazai közállapotokra reflektál, amint kézbe veszi a paklit.
A Korruptivity egyvalamire biztosan jó: úgy tudunk majd játszani, ahogy olykor a „nagyok” szórakoznak a mi adóforintjainkkal.
