Egy rendes előadás
A színházlátogatóknak van egy típusa, amelyik nemigen rajong az úgynevezett alternatív megoldásokért. Ők nem kedvelik a meglepetéseket, azt várják egy előadástól, hogy ott úgy játsszák el a darabot, ahogyan az „meg van írva”.
Ne írják/fordítsák át a szöveget, ne mászkáljanak öltönyben-nyakkendőben Shakespeare vagy Molière hősei, és ne mondják azt, hogy „vazze”, a színészek a színpadon, a nézők a nézőtéren töltsék az estét és ne megfordítva, és lehetőleg kerüljék a direkt politizálást. Szóval semmi hókuszpókusz, játsszák el a darabot rendesen, elejétől a végéig, és kész. Nos, nekik szólok most, hogy egy igazán rendes szerző (Bertolt Brecht) igazán rendes drámájának (Kurázsi mama és gyermekei) nagyon rendes előadását nézhetik meg a Katona József Színházban. Egy minden ízében profi és meglepetések nélküli előadást Zsámbéki Gábor rendezésében, Nemes Nagy Ágnes fordításában.
Itt minden és mindenki a helyén van: a háború, ami tényleg a harmincéves, vámszedője és túlélője, Kurázsi mama, az ekhós szekér, mellyel végigjárja Európa harctereit, és gyermekei, akik végül sorra meghalnak. A háború kegyetlen, ostoba és erkölcstelen, próbára tesz és lezülleszt, megalázza és kifosztja a kisembert, bárkik vívják is a csatát. Ezt a történetet játssza el a Katona társulata erős hatásokkal, kíméletlen, földbe döngölő keménységgel. Megrendítő, szívbe markoló pillanatokkal. Mint amikor a néma lányt játszó Pálos Hanna – az előadás legjobb alakítását nyújtotta – kiment egy csecsemőt az égő házból, majd nyüszítve, eszelős tekintettel ringatni kezdi, vagy később, amikor már őt magát, Kurázsi mama meggyilkolt lányát ringatja-takargatja félőrülten Fullajtár Andrea. Mindennél többet mond el a háborúról az a változás, melynek során Fullajtár az energikus, szenvedélyes (és milyen szexis abban a fűzős cipőjében, bő szoknyájában!), határozott fiatal nőből összetört, mindenét elvesztett, toprongyos öregasszonnyá válik a darab végére. A többi színész, akik közül néhányan – na tessék, ez meglepetés volt! – az élő zenét is szolgáltatták, a Katonában szokásos és elvárt színvonalon teljesítettek, talán Fekete Ernő, Mészáros Béla, Keresztes Tamás, Elek Ferenc alakítása volt a legemlékezetesebb.
És a megkönnyebbülés az előadás végén: legalább ez a szörnyűség egyelőre még kívül van a határainkon.
