Egy per története

Érpatak polgármestere A profitegyházak hitvilága című cikkünk miatt tett magánvádas feljelentést ismeretlen tettes ellen. Az ügyben nyomozást rendelt el a rendőrség, s „kiderítette”, ki jegyezte az írást. Magyarán: ki az „ismeretlen tettes”. Ez alapján indult a bírósági eljárás.

De mit is kifogásolt a szabolcsi községvezető a 2008. február 7-én megjelent írásunkban?

Cikkünkben a Magyarországon bejegyzett egyházak finanszírozási szisztémáját jártuk körül. Kitérvén arra is: az 1990-es honi törvényi szabályozás alapján gyakorlatilag bárki alapíthat egyházat, felekezetet, vallási közösséget, ha talál hozzá száz támogatót, és a bírósági bejegyzés megfelel néhány formai követelménynek. Az így bejegyzett szervezetek pedig adókedvezményekre és költségvetési normatívákra is jogosultak.

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) akkori hivatalos kiadványából kiderült: Magyarországon 144 bejegyzett egyház van. Ezek 2007-ben összesen 4,3 milliárd forintot gyűjtöttek az adó 1 százalékának felajánlásaiból. Ezt az összeget többszörösével egészítette ki az állam – jogszabály szerint.

Érdekelt bennünket: lehetséges, hogy némely „egyházalapítót” hitvallás helyett a profit vezérel? Nem mellékesen: akkoriban jelent meg a Nemzetbiztonsági Hivatal éves jelentése is, amely arra figyelmeztetett, hogy „egyik-másik kisegyház, vallási közösség demokráciaellenes nézeteket vall”.

Fellapoztuk tehát az OKM kiadványát, amelyben minden egyházról – nagyoktól a kicsikig – pontos adatokat közöltek. Kiszúrtuk, hogy Orosz Mihály Zoltán nevén három egyház is szerepel: a Nap Szíve Lovagrend, a Sophia Perennis Egyház és a Szív Szeme Kontemplatív Rend. Úgy tetszett, az érpataki polgármester afféle „egyházgyűjtő”.

Aztán felrémlett bennünk egy MTI-közlemény. Megtaláltuk: a polgármester 2007 decemberében árpádsávos karszalagban kísérte a községében felvonuló Magyar Gárda és a Nemzeti Őrsereg tagjait. A hír szerint Szegedi Csanád, a Jobbik alelnöke árpádsávos zászlót ajándékozott a községnek.

Orosz ráadásul nyílt levélben állt ki a Magyar Gárda és a Nemzeti Őrsereg mellett: „Meghívott szervezetként azért vettek részt a rendezvényünkön, mert tagjaik becsületes, adófizető, hazájukat szerető, nemzetépítő emberek, akik mély érdeklődést tanúsítanak a nemzeti hagyományok iránt, és jelentős érdemeket tudnak felmutatni a nemzeti hagyományápolás terén.”

Majd rábukkantunk a Partizáninfo hírportál egyik írására arról, hogy a szabolcsi Dombrádon szélsőjobboldaliak titkos, terepruhás gyakorlatot tartottak. A tudósítás megemlítette: „A Partizáninfo egyik lelkes olvasója fényképeket készített a résztvevők autóiról, a rendszám alapján azonosította őket, észrevételét pedig közzétette. Nos, szerinte az egyik gépkocsi a Nap Szíve Lovagrend »szolgálati kocsija«, legalábbis annak nevén szerepelt a nyilvántartásban.” (A hírportál közre is adta a kocsiról készült fotót.)

Mindezeket feltártuk akkori cikkünkben, amelynek egyébként csupán egy részét képezték az Orosz Mihály Zoltánnal kapcsolatos összefüggések. Nem ítélkeztünk, csak úgy gondoltuk: a különös egybeesések mindenképpen figyelemfelkeltőek. Írásunk fotókkal jelent meg, az egyiken a Nemzeti Őrsereg karszalagosai szerepeltek – „Árpádsávos gyülekezet” képaláírással.

Orosz Mihály Zoltán ezután feljelentést tett „aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazás miatt”. Kikérte magának, hogy „egyházgyűjtő” lenne. Mondván, nem három egyháza van, csupán egy – két lovagrenddel. Rágalomnak tartotta, hogy egyházai „profitegyházak” lennének, s állította, nem vett részt semmiféle szélsőjobboldali titkos gyakorlaton, a Partinzáninfo fotóján nem az ő kocsija látható.

A békítő tárgyaláson Orosz Mihály Zoltán kitartott véleménye mellett: a 168 Óra munkatársa a rágalmazás bűncselekményét követte el. Mi sem „békültük”, hiszen már akkor is meggyőződésünk volt: a cikknek egyetlen állítása sem meríti ki a rágalmazás tényét.

Következtek tehát – bizonyításokkal – az elsőfokú bírósági tárgyalások. A bíró először arra volt kíváncsi, hogy a vádlott – a sikertelen békítő tárgyalás óta ez a megszólítás járt a perbe fogott újságírónak – honnan szerezte információit, miért használta az „egyházgyűjtő” kifejezést.

Benyújtottuk az OKM kiadványát, amelyből kiderült: a Nap Szíve Lovagrend, a Sophia Perennis Egyház és a Szív Szeme Kontemplatív Rend egyértelműen egyházként vannak bejegyezve Orosz Mihály Zoltán nevén.

Majd rátért a bíróság a Partizáninfón megjelent fotóra: egy sötét színű autó látszik rajta, rendszámának utolsó számjegye azonban nem volt kivehető. Orosz elmondta: volt ugyan egy sötétkék Peugeot-ja 2007-ben, de eladta. És nem tudja megmondani, hogy a kép az ő autójáról készült-e, mert az utolsó számjegy nélkül ez – véleménye szerint – megítélhetetlen.

Mi pedig bizonyítottuk: a polgármester néhány hónappal a Partizáninfo tudósítása után vált meg a kocsijától, és az a testvére, Orosz Erika nevén bejegyzett egyház tulajdonába került. (Ez nem a polgármesterhez kötődő egyházak egyike.)

Csak megjegyezzük: a polgármester a tárgyaláson végig hangsúlyozta, szerinte a gárdisták rendes emberek, vállalja velük a közösséget.

A per következő fordulójára Érpatak független polgármestere madártollas kalapban érkezett a község polgárőrségének kocsijával és több megtermett kísérővel.

Bírói és ügyvédi kérdések alapján aztán elmondta: 2007 szeptemberében valóban részt vett egy összejövetelen Dombrádon. De az nem terepruhás gyakorlat volt, hanem „baráti beszélgetés, ismerkedés”. A sokadik kérdés után kibökte, néhányan idő előtt ugyan elhagyták a gulyáspartit, ám azt nem tudja, hová mentek.

Csakhogy újabb fényképek is előkerültek bizonyítékként. Az egyiken terepruhába öltözött társaság látható, benne Orosz Mihály Zoltán is. A másikon pedig már kivehető volt a kék autója is.

Orosz végül azt mondta: „A fényképen sima terepruha van rajtam, ezt szoktam hordani Érpatakon is, amikor az erdőben a közmunkásokkal megyünk... Aki mellettem áll a fényképen, azon is katonai terepruha van, nem tudom, hogy őrajta miért.”

A perben más tényeket is feltártunk. Például: 2007. október 3-án a Nyíregyházi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztálya feljelentést tett Orosz Mihály Zoltán ellen „közbiztonságra különösen veszélyes eszköz birtoklása miatt”. Gépkocsijának csomagtartójában a rendőrök ugyanis baseballütőt találtak.

A polgármester erre azt mondta a bíróság előtt: ő „gyakorló baseballjátékos”. Arra a kérdésre viszont nem tudott válaszolni, hány játékosból áll egy baseballcsapat. Úgy „érvelt”: nem ismeri a szabályokat, csak kedvtelésből játszik. De miként játszik egy „gyakorló baseballjátékos” kedvtelésből és kesztyű nélkül, hiszen azt nem találtak nála a rendőrök. Erre már nem volt magyarázata.

Az ítélethirdetésre már ügyvéddel jött Orosz Mihály Zoltán. Védője rövidre fogta a beszédet: úgy vélte, bebizonyosodott, hogy a 168 Óra újságírója bűnös.

Másként látta a bíróság. Érpatak polgármestere közszereplő, és az általa kifogásolt „egyházgyűjtő”, „profitegyház”, „árpádsávos gyülekezet” kifejezések ugyan negatív értékítéletet hordoznak, ám nem minősülnek gyalázkodónak. A bíróság szerint a 168 Óra munkatársa valós tényt állított, amikor az elsőrendű magánvádlót három egyházként bejegyzett szervezet képviselőjeként mutatta be, valamint leírta, hogy „szélsőjobboldaliak titkos, terepruhás gyakorlatot tartottak”. „Nem büntethető az elkövető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valósnak bizonyul” – mondta ki az elsőfokú bíróság, és döntését nemrég jogerőre emelte a Fővárosi Bíróság.