Egy lázadó Brüsszelből

– Azt mondta: haragszik az unióra. Miért is?

– Haragszom, mert az európai struktúra máig is csak azokra az értékekre épít, amelyeket a múlt század első felének két világégése után fogalmaztak meg az alapítók. Ez ma már nem elég. Mintha az Európai Unió elalélt volna saját szépségétől, és közben elfelejtene reagálni a világgazdaság felgyorsult folyamataira. Leginkább azért haragszom, mert volt egy olyan pénzügyi-gazdasági válság, amit az elemzőknek előre kellett volna jelezniük, a politikának pedig fel kellett volna készülnie rá. Azt látjuk, hogy Amerika és Ázsia is elhúz mellettünk, miközben az unió máig képtelen megtalálni a megoldásokat. A lemaradók egyre mélyebbre süllyednek a válságban. Persze mindez együtt sem kérdőjelezi meg, hogy elkötelezetten Európa-párti vagyok. Változtatnunk éppen azért kell, hogy Európa erejének ellenfelei ne bomlaszthassák szét ezt a közösséget.

– Gyakran mondjuk, hogy Európa mi vagyunk. Csak az a kérdés, hogy Európa mennyire vall magáénak minket. Rajtunk kívül érdekelnek-e valakit az unortodox magyar külpolitika elképesztő húzásai vagy az, ha a kormány és klientúrája saját zsebre dolgozik?

– Jogos kérdések. Én is gyakran kérdezem képviselőtársaimat: ha vannak közös alapvető értékeink, amelyek a demokratikus jogok köré csoportosulnak, akkor milyen Európai Unió az, amely képtelen sárga vagy piros lapot mutatni Orbán Viktor putyinista építkezésének? Milyen Európai Unió az, amelynek bizottsága közös energiastratégiáról tárgyal, és szó nélkül eltűri, hogy közben Orbán Viktor szövetségesi kötelezettségeire fittyet hányva különalkut köt Vlagyimir Putyinnal? Így ez az Európai Unió hosszú távon nyilvánvaló sikertelenségre van ítélve.

– Volt egy holland külügyminiszter, aki követelte: az Európai Bizottság vezessen be olyan eljárásrendet, amely képes megregulázni a demokratikus értékekkel szembeforduló tagállamokat. Jelenleg éppen ő, Frans Timmermans a bizottság első elnökhelyettese, aki többek között az uniós értékek őrzéséért is felel. Mi a helyzet regulaügyben? Történik valami?

– A színfalak mögött sok minden. Ugyanakkor látszik, hogy vannak olyan kulcsországok – közöttük a merkeli Németország –, amelyek kiegyezésre törekszenek a különutas Orbán Viktorral. Ám tudható, hogy a bizottságban igenis vannak politikusok, akik szeretnék, ha a mélyülő európai integráció megálljt parancsolna az ilyen politikusoknak. Egy dolgot persze szögezzünk le: én sem gondolom, hogy a magyarországi ellenzék karba tett kézzel ülve várhatná, hogy az európai közösség elintézze azt, amit nekünk kell megtennünk. A mi feladatunk, hogy választható alternatívát állítsunk, és visszavezessük az országot a nyugatias politizáláshoz.

– Lehet, hogy túl kicsik vagyunk. Az unió különböző testületei korábban felemelték szavukat magyarországi fejlemények kapcsán, aztán belefáradtak, hogy foglalkozzanak velünk. Mintha fásultan ezt mondanák: nyakunkon az ukrán válság, Görögország, ha a magyarok így akarnak élni – ám legyen.

– Én azért szólalok meg éles hangon az uniós fórumokon, mert az EU mai rendszerében nem számíthatunk sem a földrész fellendítésére, sem ellenszerre a putyini típusú hatalomakarnokok ellen. De azért közönyről nem beszélnék. Érdekes, hogy a veszprémi választás ügye például igen nagy hullámokat vetett uniós intézményekben. A mi frakciónk számos eseményén elhangzott: nagy hatása lehet annak, hogy az ellenzék éppen Navracsics biztos körzetét tudta elhódítani.

– Igencsak meglepő volt egyébként, hogy Navracsics Tibor itthon nem uniós biztosként, hanem Fidesz-politikusként nyilatkozott meg. Az egyik rádióban a választások után elmondta: „mi másra számítottunk”, „nekünk le kell vonnunk a következtetéseket”. És nem a bizottságra gondolt. Úgy viselkedik, mint aki kint is van, bent is van. Épp ahogy tetszik neki.

– Hasonló ügyekben már voltak csörtéim Navracsics úrral, meg is kaptam tőle, hogy én csak ne járjak Juncker „osztályfőnök” úrhoz feljelentgetni. Tény: levélben és felszólalásban megkérdeztem az elnököt: ő vajon meddig tartja összeegyeztethetőnek, hogy egy uniós biztos a hazai belpolitikában továbbra is fontos szerepet vállal?

– És közben az unió bizottságának tekintélyét kockáztatja.

– Részben az ő szereplésének hatására döntött az EP szociáldemokrata frakciójának vezetője, Gianni Pittella arról, hogy személyesen is részt vesz a veszprémi kampányban. Mindenesetre az unió munkájával kapcsolatos vészjósló jelek közé sorolom, hogy a Juncker-bizottság tagja, Navracsics Tibor pártpolitikusként viselkedhet. A szakmai munkáját ugyanakkor elismerem.

– Ön tudja-e, hogy a Belváros Szíve projekten kívül milyen ügyekben vizsgálódik Magyarországon az unió csalás elleni hivatala, az OLAF?

– Egyelőre nem kaptam választ tőlük minden kérdésemre, de elégtétel számomra, hogy a szervezet úgy foglalt állást: elfogadhatatlan a zsarolás, amelyet a Fidesz-kormány tagjai az önkormányzati választás idején folytattak. A csalás elleni hivatal határozottan kinyilvánította: súlyosan vét az Európai Unió szabályai ellen, aki azzal kampányol, hogy ahol nem kormánypártok nyernek, ott elmaradnak az uniós beruházások. Ez tűrhetetlen.

– Az Európai Szocialista Pártok Szövetsége, a PES nyáron Budapesten tartja kongresszusát. Gondolom, ez nem az MSZP átütő erejének elismerése, inkább baráti segítségnyújtás.

– Hónapok óta diplomáciai offenzívát folytattunk, hogy elnyerjük a kongresszus rendezésének jogát. Egyetértek: ez a bizalom jele. Számunkra komoly lehetőség a megújulásra, hogy kétezer európai politikus – köztük tucatnyi miniszterelnök, államfő és más közjogi méltóság – itt, Budapesten fog dönteni arról a paradigmaváltásról, amely új lendületet adhat az európai baloldalnak.

– Vitairatában ön arról ír, hogy a konzervatív irányvonal zsákutcába jutott, az európai baloldalnak többé nem szabad háttéralkut kötnie a jobboldallal. Ez hadüzenetként hangzik, pedig az EP döntései nagykoalíciós logikát tükröznek, a háttérben gyakran összesúgnak a látszólagos ellenfelek.

– Nemegyszer szólaltam fel ez ellen Brüsszelben. Sokan azt szeretnék, ha mi egy nagy néppárti-baloldali megegyezés szavazógépévé válnánk. Ezért is várom az Európai Szocialista Párt kongresszusától, hogy önálló baloldali alternatívát állítson.

– Ön egy négytagú mikro-képviselőcsoport élén áll, amely két egymással időnként huzakodó pártot képvisel, és a négy között is van olyan ember, Szanyi képviselő úr, aki deklarálta, hogy ő saját útját járja. Lehet így eredményesen dolgozni?

– A kérdés személyes részére inkább nem reagálok. Azt viszont elmondom, hogy Brüsszelben a Szocialista Párt és a Demokratikus Koalíció között nincs érdemi konfliktus. Egyébként meg a képviselőcsoportok esetében nagyon is elmondható: nem a méret számít. Brüsszelben szinte minden az aktivitástól függ. Nem az számít, ki mekkora országból jött, mekkora delegációban ül. Büszke vagyok arra, hogy az Európai Parlament képviselőinek többsége ma már tudja: én vagyok, aki a baloldal megújításáért lázad.