Egy kegyvesztett konzervatív

- Múlt héten azt írtuk önről, hogy bár karakánul visszaüzent a hatalomnak, korábban kellett volna, mert kritikája így legfeljebb önfelmentő sóhajtozás, utólag csak panaszkodni lehet, felbátorodni késő. Hajlandó önkritikát gyakorolni?

– Kicsit igazságtalannak tartom ezt a megjegyzést, mert én voltam az egyetlen, aki 2010-ben egy nagyon komoly pozícióról lemondtam. Ennek több oka volt, köztük az, hogy nem értettem egyet Baka Andrásnak, a Legfelsőbb Bíróság akkori elnökének az elképzeléseivel, de bíráltam az Alkotmánybíróság jogkörének megvonását, a visszamenőleges hatályú semmisségi törvényt és a magánnyugdíjpénztárak államosítását is.

- Baka András is „elítélte” a bírák kényszernyugdíjazását, mégis kapott a fejére, hogy nem elég hangosan és határozottan. Tudom, önök nem politizálhatnak, talán ezért érezzük azt, hogy amikor mégis megteszik, bátortalanok. Túlzottan is óvatosak, odalépnek, mint a focista, aki közben nem akar megsérülni. Alibijáték – mondja erre a lelátó népe.

– Remélem, lesz méltányosabb megjegyzése is. Akkori nyilatkozataim visszakereshetők a sajtóban, és bár fegyelmi eljárást kockáztattam, egyértelmű voltam. Baka András csakugyan sok minden ellen felemelte a szavát, de arról is beszélt, hogy szívesen lenne továbbra is elnök, ha jelölnék. Őt nem zavarta annyira a semmisségi törvény és az Alkotmánybíróság jogainak csorbítása, mint engem. Ezekről – a vezetők közül – én fogalmaztam a legélesebben. A 168 Órában is megjelent, amit mondtam: „Nem tudom olyan helyzetben bíraként elképzelni magam, amelyben az AB döntését annullálni lehet. Ez az én demokráciafelfogásomba egyáltalán nem fér bele. Nem tudok annál többet tenni, mint hogy felállok, és otthagyom vezető beosztásomat.”

- Máris ügyvéd, remekül védi magát. Csak éppen arról nem beszélt sem akkor, sem most, hogy lemondásában közrejátszhatott például a 2006-os tüntetésekkel kapcsolatos parlamenti bizottsági meghallgatás és előtte az akkori „vizsgálóbiztos”, Balsai István elmarasztaló jelentése is. A kerületi bíróságok előzetes letartóztatásokat elrendelő határozatait másodfokon, a Fővárosi Bíróságon 97 százalékban megsemmisítették, vagyis szabadlábra helyezték a fogvatartottakat. Nem egy sikersztori! Nem ezért vette a kalapját?

– Nem.

- Még feltételezni is képtelenség?

– Nem, de nem ez történt. Belső vizsgálatot kezdeményeztem, és bár az elsőfokú határozatok között találtunk kifogásolhatóakat, törvényellenes nem volt egy sem. A vizsgálóbírák néhány órával az események után nem ismerhettek olyan körülményeket, amelyek csak hét-nyolc nap után tisztázódtak, ezért másodfokon a gyanúsítottak nagy részét ki kellett engedni. Egyedül én kértem elnézést azoktól, akik fogva tartásuk miatt indokolatlanul hátrányt szenvedtek. A fővárosi főügyész – most is hivatalban van – nem tette meg ezt, pedig ezek az emberek a rendőrség és az ügyészség eljárása után kerültek elénk.

- Azért nem volt ez ilyen egyszerű. A belső vizsgálat azt is megállapította, hogy több esetben nem is voltak bizonyítékok, vagy ha mégis, a bírák nem vették figyelembe azokat. Paradox helyzet: ön felelt a kerületi és a felettes fővárosi bírák munkájáért is.

– A bírósági fórumrendszer, a jogorvoslat rendben működött, másodfokon megfelelő döntések születtek. Egyetértettem a vizsgálat megállapításával: a rendkívüli helyzet nyilván hatott a bírákra, „sokan úgy érezték, hogy a frontvonalban bozótharcosként vannak jelen”. Aztán sík terepre kerültek.

- Nem rótták fel önnek a szakmai hibákat?

– Nem. Soha.

- Akkor miért mellőznek egy rutinos vezetőt, aki több igazságügyi reformban is részt vett? Kell a hely a kevésbé önálló, megbízhatóbb fiataloknak?

– Nem szívesen mondanám, hogy a fiatalok megbízhatóbbak, már bocsánat, de én konzervatív gondolkodású ember vagyok – családi kötelékeimnél és a ’92-es Balsai-féle kinevezésnél fogva is –, velem ilyen problémák sem lehetnek.

- Vagyis egy nem konzervatív, mondjuk libertárius felfogású bírával vagy bárki mással lehetnek ilyen problémák? Ne haragudjon, hol élünk?

– Nem így értem. Nem a politikai meggyőződésről, hanem a szakmai felfogásról beszélek, egy bírának szerintem konzervatívnak kell lennie. A bírói gondolkodásmódhoz kiegyensúlyozottságra, állandóságra törekvő higgadtságra van szükség – olyan ez, mint egy hatalmas tengerjáró, amely lassan fordul. Magamat például liberális konzervatívnak gondolom, és ezért nem is tudnám levezényelni kollégáim nyugdíjazását 62 éves korukban, mert nem értek egyet az alkotmányellenes rendelkezéssel.

- Nyelvemen a kérdés, hogy aki nem konzervatív, az izgága-e, de elharapom, mert úgy hiszem, azt próbálja magyarázni, hogy ha húsz éve jobboldali kormány idején nyerte el kinevezését, akkor miért vált most „kegyvesztetté”.

– Igaza van, föl nem foghatom, miért küldik kényszernyugdíjba a 62 éves kollégákat, többségüket vezetőként. Talán hely kell a fiatalításhoz, és idő a fiatalok rendszerbe állításához.

- Mégis, miben nem jó ma már Gatter László? Miért nem kell a rendszerbe? Mert hónapokig harcolt a főnökével, Baka Andrással? Mert eljárást indított beosztottja, Cserni János ellen, aki – ön úgy látta – politikai nyilatkozatot tett? Mert ön is aláírta a bírák egy részének levelét a kormányfőnek arról, hogy húsz évvel a rendszerváltás után újra a demokrácia alapértékeiért kell küzdeniük?

– Nem tudom a választ. Tény, hogy nem jöttem ki Baka Andrással, nem értettem egyet átszervezési elképzeléseivel, nem tartottam eléggé felkészültnek, és úgy éreztem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Két éve miatta és a kormányváltás után hozott jogszabályok miatt mondtam le.

- Most meg azért szállt ki, mert éreztették, hogy mindez összeadódott?

– Lehet.

- Pedig az új rendszert, amelynek élén Handó Tünde áll, nem is bírálta. Igaz, keményen odaszólt miniszterének, amikor a közhangulatra hivatkozva az ítélkezés „áttekintését” javasolta a Kúria elnökének. De hát ön is hivatkozott a közhangulatra a 2006-os letartóztatások után.

– Nem ugyanarról van szó. A bírára mint olvasó, tájékozódó értelmiségire hat a közvélemény, a sajtó. Persze ez nem tükröződhet az ítéleteiben. A miniszter levele más eset, mert neki a bírósági szervezeti törvényben nincs osztva ilyen lap. Ráadásul ezt a jogszabályt a jelenlegi parlament hozta. Az új rendszer sem az igazi, de a ’97-es sem volt az. A mostani túlzottan centralizált, az előző pedig szétaprózódott volt. Most formális a bírák testületeinek beleszólása a vezetők kinevezésébe, viszont lehetőség van a régiók közötti aránytalan munkateher megszüntetésére. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak túl nagy hatalma volt, az Országos Bírói Tanácsnak semmilyen hatalma sincs, csak az Országos Bírósági Hivatal vezetőjének. A kettő közötti egyensúlyt kellett volna megtalálni.

- Handó Tünde oda szignáltathatja a legfontosabb ügyeket, ahová neki tetszik.

– Ezt túlhangsúlyozza a sajtó, mert előbb kezdeményeznie kell a bíróság elnökének.

- Nem merem feltételezni, de esetleg a pszichikai ráhatás...

– Jó, hát erre gondoltam, amikor a centralizáltságot említettem, ez aggályos.

- Majd erről is ír egy könyvet, mint az előző szervezetről. Addig is elmegy ügyvédbojtárnak. Fura helyzet 56 évesen!

– Nem kezdőnek megyek, alkalmazott ügyvéd leszek, büntetőügyekben. Két évig nem járhatok el volt munkahelyemen, a Fővárosi Törvényszéken, de már készülök egy szeptemberi nagy ügyre.

- Dolgozott az ismert, sokat szereplő ügyvédcelebekkel. Ki a példaképe?

– A néhai Orosz Balázs. Mindig felkészült, korrekt partner volt.