Egy kampánykalandor tündöklése és bukása – Személyes adatokkal üzletelt a jogi doktornak készülő Zuschlag János
„Azok örömére, akik szurkoltak, azok bánatára, akik kárörvendők voltak, bejelenthetem, hogy jogi egyetemi tanulmányaimat befejeztem, már csak az államvizsga választ el a doktori címtől” – ezt írta ki január 29-én a Facebook-oldalára Zuschlag János.
Egy kommentelő a bejegyzéshez csak annyit fűzött hozzá: Miből?
A kérdés jogos. A hatéves börtönbüntetéséből 2013-ban szabadult, a NAV adóslistáján máig a tízmillió forint feletti tartozók sorában szereplő egykori ifjú szocialista képviselő – aki jelenleg szabadúszónak nevezi magát – életvitelével kapcsolatban az idézett Facebook-poszt utáni napok történései adhatják meg a választ.
Másnap reggel ugyanis a NAV Dél-Alföldi Regionális Bűnügyi Igazgatóságának nyomozói megszállták az expolitikus fővárosi otthonát, és a házkutatás után őrizetbe vették. Ezzel egy időben több helyen is lecsaptak a nyomozók: átkutatták Zuschlag édesanyjának kiskunhalasi otthonát, több más helyi ingatlant is, majd bűnszövetségben elkövetett tiltott adatszerzés bűntett gyanújával őrizetbe vették egy jómódú vállalkozó 24 éves, motocrossbajnok fiát, D. Dömét, valamint egy független biztosítási cég ügynökét, Cs. Viktort. Rajtuk kívül még négy gyanúsítottja van az ügynek.
A nyomozás eddigi adatai szerint Cs. Viktor ügynöki kódjának segítségével a múlt évben bejutottak a pénzügyi tanácsadással és biztosításokkal foglalkozó OVB Vermögensberatung Kft. üzleti rendszerébe, és azt meghekkelve mintegy tízezer magyar állampolgár adatait töltötték le.
Zuschlagot és D. Dömét a bíróság harminc napra előzetes letartóztatásba helyezte, a többiek szabadlábon védekeznek.
Hogy mit érhet az ország különböző pontjain élő emberek név- és címlistája? 2010 után a kétharmados többséget megszerző Fidesz–KDNP a kisebb és olcsóbb parlament népszerű ígérete mögé bújva úgy alakította át az addigi a választási rendszert, hogy a győztesnek kis szavazati előnyből is sikerüljön nagyot nyernie. Az új rendszer egyik fontos eleme lett a sávos rendszerű, nagy összegű állami támogatás. A jelöltté válás korábbi előfeltétele, az ajánlószelvény megszűnt, helyére lépett az ajánlóív. Egy jelöltnek a korábbi 750 helyett elég lett csupán 500, a választási névjegyzékben szereplő választópolgár ajánlása, sőt egy személy a saját adatainak megadásával a korábbi egy helyett korlátlan számú jelölt indulását támogathatja.
Erre azonnal reagáltak a pártok, valamint az állami támogatásra ácsingózó politikai kalandorok: a 2014-es voksolás előtt megindult a jelölőívek üzemszerű kitöltése, üzleti célú továbbadása. Beindult az adatkereskedelem.
Az egyik legnagyobb méretű visszaéléssel kapcsolatban a Budapesti Rendőr-főkapitányság folytatott nyomozást, amely azon bejelentésre indult, miszerint a Tempó Párt képviselőjének pénzért kínáltak kitöltött ajánlóíveket. A feljelentésben az állt, hogy a találkozóra a fővárosban, az I. kerület egyik vendéglátóhelyén került sor, ahol a pincehelyiségben zajlott az adatmásolási nagyüzem. A feljelentéshez utóbb huszonhatan csatlakoztak. A rendőrség azonban bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást, mondván, az adathordozókon lefoglalt ajánlóíveken nem volt sorszám, illetve pártnév, így nem lehetett kideríteni, hogy azokat ténylegesen felhasználták-e a választási eljárás során.
Ekkor bukkant fel ismét Zuschlag János neve, miután kiderült, hogy
2014-ben ott sertepertélt az új, főként az állami támogatásra hajtó úgynevezett bizniszpártok körül.
Ilyen volt a többi között az Új Dimenzió Párt, a Mindenki Pártja, valamint az Új Magyarország Párt is. Utóbbi elnöke, Táncsics Péter kőszegi vállalkozó, aki lebohócozta Szanyi Tibort és Szigetvári Viktort, miután a két ellenzéki politikus feljelentette őt a képviselői ajánlóívek másolásáért.
Zuschlag hivatalosan tanácsadóként dolgozott Táncsicsnak. Kettejük kapcsolata régi keletű, mindketten a Fiatal Baloldal–Ifjú Szocialisták (Fibisz) köréhez tartoztak a Medgyessy-kormány idején. A párton belül a Fibisz erőteljesen nyomult, ám tagbeléptetéseik, papíron hatalmasnak tűnő alapszervezeteik valójában nagyrészt fiktívek voltak. Zuschlagnak mégis sikerült átvennie a hatalmat a kiskunhalasi MSZP-ben, de hasonló módon zajlott a „fiatalítás” a Dunántúlon is. Zalában és Vasban rendőrségi nyomozás is indult a fiktív szervezetek ügyében, Zuschlag és Táncsics – utóbbi akkor a Vas megyei MSZP alelnöke volt – gyanúsított lett.
Sávos pártfinanszírozás
A 2013. évi LXXXVII. törvény a sikeresen állított egyéni jelöltek száma alapján támogatási összegeket határoz meg a választáson induló pártok számára:
– 53 egyéni jelölt állításáig 149,25 millió forint,
– 54–79 jelölt esetén 298,5 millió forint,
– 80–105 jelölt esetén 447,75 millió forint,
– 106 egyéni jelölt esetén 597 millió forint.
Zuschlag végül nem a kétes tagtoborzásba, hanem fiktív civil szervezetek szervezésébe, pontosabban az azoknak megszerzett állami támogatások üzletszerű lenyúlásába bukott bele. Átlagon felüli szervezőkészségét azonban láthatólag hat év börtön sem törte meg. 2014-ben nemcsak Táncsics Péter mellett, hanem a hazai szociális szövetkezeti hálót fonók köre mellett is megjelent. Mint arról a Mengyi Roland fideszes képviselőről szóló korrupciós riportsorozatunkban beszámoltunk, az a szövetkezeti háló, amelyre a borsodi kormánypárti képviselő rá akart tenyerelni a pályázati támogatások megszerzése érdekében, korábban a Republikánus Párt hálózatépítési programjából indult. A párt jogásza szociális szövetkezetek mellett kamupártokat is alapított, és kampánypénzek jogosulatlan felhasználása miatt indult ellene eljárás. A módszerük az volt, hogy újsághirdetés útján választottak ki úgynevezett asszisztenseket, akiknek a munkája végül is adat- és aláírás-másolásból állt, de akadt, akit képviselőjelölti indulásra is rávettek. A jelöltté válás után megkapott, a kampánytámogatást biztosító bankkártyát viszont elvették az emberektől, és a rajta lévő milliós összeget saját céljaikra használták fel. A nyomozás során a vallomásokban felmerült Zuschlag János neve is, de nem lett belőle gyanúsított. A 168 Órának a pártalapításokkal kapcsolatos kérdésére Zuschlag akkor annyit mondott: hazugság.
Kétségtelen, a jelen ügyben szereplő kis pártok alapítói között sem szerepel a neve, de
a nyomozók szerint nála volt a karmesteri pálca.
Az ő közreműködésével alapította D. Döme a négynapos munkahét mellett kampányoló, keceli bejegyzésű Négy Nap Pártot (NNP), valamint a kiszámítható egészségügy megteremtését zászlajára tűző Magyar Nemzeti Közép Pártot (MNKP). Az OVB Kft.-től megszerzett személyes adatok ezen pártok névjegyzékeihez kellettek.
A fő gyanúsítottak a pártspekulációt visszautasították, védekezésük szerint a személyes adatok megszerzése üzleti célokat szolgált volna. Zuschlag ügyvédje, Szente Zsolt – aki egykori perének tizedrendű vádlottja volt – lapunknak azt mondta, a nyomozati bíró előtt szó sem esett pártokról, és védence nem követte el azt, amit a vádhatóság állít.
Ezt a védekezést azonban cáfolják azok a gyanúsítottak, akiknek Zuschlag kártyafüggetlen telefont szerzett, és az volt a feladatuk, hogy az OVB Kft. ügyfélszolgálati munkatársainak álcázva magukat a terrorizmus és a pénzmosás elleni törvényre hivatkozva „újra” bekérjék az érintettek személyi adatait, köztük a személyi számukat is. Ez az adat szerepel ugyanis a név és a lakcím mellett egy szabályos jelölőíven. Mindezeket a nevezetteknek alá is kellene írniuk, ám ennek hitelességét a választási rendszer nem tudja ellenőrizni, ezért a szignókat nagyrészt hamisítják.
A személyes adatok azonban nemcsak a bizniszpártok alapítóinak érnek aranyat, hanem a parlamenti pártoknak is, ugyanis amelyik választási körzetben esetleg szükséges, ott egy ilyen adatbázisból könnyen pótolható a jelölőívekről még hiányzó számú ajánlás. Ennek okán a pártok le is szoktak arról, hogy személyesen kérjenek ajánlásokat. Másrészt az adatkereskedelem a választás befolyásolására is alkalmas lehet, mert ahol túl szorosnak ígérkezik a verseny, ott lehetőség van a papírpártok kamujelöltjeivel hígítani a mezőnyt.
A rendszernek van egy másik előnye is: az elszámolás nincs kőbe vésve, emiatt 2014-ben nem is indult hadjárat a bizniszpártok ellen. Ez a 2018-as választáson már nem lesz így, a törvény módosítása nyomán az egy százalékot el nem érő pártoknak vissza kell majd fizetniük az állami támogatást. Az ügyeskedők persze erre is találtak megoldást,
a kamupártok vagyoni felelősei jórészt nincstelen kettős állampolgárok lettek, akiken – ha megtalálnák is őket – úgysem lehet majd behajtani semmit.
Zuschlag ez ügyben országos problémamegoldónak számít, szoros kapcsolatot ápolt például a kiskunhalasi illetőségű Kolompár Orbánnal és körével. Az így épülgető pártszervezeti rendszer még a Fidesszel szövetséges Lungo Dromot is megijesztette. Ezért adott nemrég kétségbeesett hangvételű interjút a Magyar Hírlapnak Farkas Flórián, a Lungo Drom elnöke, szerinte eddig „legalább két-három szerveződés akar pusztán az állami forrás, illetve a potenciális támogatók megtévesztése, kihasználása céljából indulni a választáson, valós program nélkül. (…) Fel kell hívni a magyarországi cigányság figyelmét az egyre szaporodó, megtévesztő szándékú kamupártokra, ennek érdekében a Lungo Drom helyi és országos szinten is egyfajta tájékoztató kampányt indít majd a következő időszakban.”
Zuschlag Jánost már jó ideje megfigyelték a hatóságok, és miután kampányüzemmódba kapcsolt, a NAV jobbnak látta minél előbb elfojtani az egyre jobban burjánzó hazai választási trükközést, mert ha hagyták volna, később egyik párt sem tudott volna tisztán kijönni belőle. Zuschlag most is, akár korábbi perében, azt mondhatja, neki kell elvinnie a balhét, miközben mindenki tudta, ez így működik.
„Ezt nem érti a Feri, hogy ez egy pénzből és erőből működtetett rendszer”
– hangzott el még korábbi büntetőperében egy tárgyaláson, amikor Zuschlag Gyurcsány Ferencről és a hazai politika rendszerről beszélt. A kérdés az, hogy letartóztatását követően most mi a célja: akar-e beszélni, alkut kötni, esetleg nyilvánosságra hozni néhány érdekességet az elé tárt titkosszolgálati dokumentumokból, vagy inkább csak sokat sejtetően hallgat és mosolyog, mint egykor a tárgyalóteremben, amikor bűnszervezet vezetésével vádolták? Súlyos büntetést kapott ugyan, de szabadulása után sem küszködött anyagi gondokkal, és azóta sem derült ki, ki volt az, aki akkori perében befizette helyette az ötvenmilliónyi készpénzt a kárenyhítésre. / Rajnai Attila
