Egy démon gyerekkora – Kőbányai János: Az apjuktól tanulhatták a Soros fiúk, hogyan kell kicentizni a döntéseket
– A kötet ajánlójában ön így ír: „A magyar holokauszt tapasztalatából kibontakozott túlélési stratégia ma is választásra, gondolkodásra késztet.” Mi volt ez a stratégia?
– Az, hogy a hatóságoknak semmit sem szabad elhinni. A magyar zsidóság satuba került a zsidóüldözés éveiben. Az államhatalom a vesztükre tört, saját vezetőik pedig engedelmességet javasoltak. A túlélők és a történészek máig vitatják, mi lett volna a helyes magatartás. Könnyű ma elítélni azokat, akik vakon engedelmeskedtek a hatóságoknak, és mint birkák vonultak a vágóhídra, miután egy nemzedéken át zsidótörvények egész sora szoktatta őket arra, hogy elfogadják az elfogadhatatlant. Soros Tivadar ügyvéd viszont az első pillanattól kezdve úgy döntött, felmondja a magyar állammal azt a szerződést, hogy jogkövető polgár módjára viselkedjen, mert tudta: ez a hatalom kész az életének a kioltására is. Ő persze már korábban, szibériai hadifogolyként rájött, hogy csak akkor lehet túlélő, ha névértéken soha semmit nem hisz el a hatalmasoknak. Soros nem hordott sárga csillagot, nem vonult be sehová semmilyen utasításra, és persze a családjának sem engedte ezt.
– Soros Tivadar rutinos túlélő volt, hiszen az első világháború idején magyar katonatisztként hadifogságba esett, majd Habarovszk vidékéről megszökve kellett hazajutnia elképesztő hányattatások és kalandok után. Volt, hogy olyan emberekkel menekült egy tutajon, akik korábban kannibalizmusra vetemedtek. Később viszont feltűnt a szovjet eszperantószövetség alapító kongresszusán Irkutszk küldöttjeként, mint Teodoro Svarc. Tehát Irkutszkig tartott a menekülés, onnan Moszkvába viszont már küldöttként utazott. Az eszperantó küldöttjeként, amely egyszerre volt mesterséges nyelv és eszme.
– Nem véletlen, hogy az eszperantót egy lengyel zsidó orvos, Lazar Zamenhof teremtette meg, aki sokszorosan megszenvedte az antiszemita gyűlölködés következményeit. Ő valamiféle univerzalizmust kívánt elősegíteni, olyan könnyen megtanulható és politikailag semleges nyelvet létrehozni, amely meghaladja a nemzeti kultúrák határait, előmozdítja a békét és a megértést az emberek között. Soros Tivadar még az első világháborús fronton, egy ezredtársától tanulta meg az eszperantót, majd hazatérve, 1922 októberében Budapesten megindította a Literatura Mondo című eszperantó lapot. Ez a mesterséges nyelv György fiának életében is kulcsszerepet játszott, mert az 1947-ben Bernben megrendezett 32. Eszperantó Világkongresszusra őt is sikerült beszerveznie a magyar küldöttségbe. A fiú egy eszperantista ifjúsági találkozóra Angliába utazott, ott kezdte meg tanulmányait, majd Amerikába ment, és csak a rendszerváltás után, már sikeres üzletemberként tért vissza Magyarországra.
– A Túlélni című könyv egyik elképesztő vonulata, hogy a hamis papírokkal üzletelő, de rászorulókat ingyen is mentő Tivadar bujkálás közben kávéházba jár, napi rendszerességgel elmegy a Rudas fürdőbe, színházbérleteket vált, munkaszolgálatból szökött bajtársait a Gundelbe viszi. Szinte érthetetlen allűrök a halál árnyékában.
– Ebben is az jelenik meg, hogy nem fogadta el a magyar állam kirekesztő törvényeit. Ragaszkodott a normális élethez, mindahhoz, ami tartást ad, amit ő a polgári lét elemi feltételei közé sorolt, például ahhoz, hogy az ember kávéházba jár, sportol, kulturális igényei vannak. Soros Tivadar úgy vélekedett a jogfosztásról, hogy azt nem lehet elfogadni, szabad emberként kell élni. Viszont minden reggel úgy ébredt: lehet, hogy aznap újra kell kezdeni az életét. Egyik nap költözött, máskor eldugott bunkert épített, egy harmadik napon pedig rájött, hogy a családnak nem szabad együtt maradnia, mert külön-külön nagyobb az esély a túlélésre.
– Soros Tivadar stratégiája továbbélt fiainak elképesztő karrierjében is?
– Nyilván nem véletlen, hogy mindkét fiúból dollármilliárdos lett, pedig mindketten egy fillér nélkül indultak neki a világnak. Soros Pál egyébként még gazdagabb lett, mint György, csak ő – bár alapítványa szintén jelentős jótékonysági tevékenységet végez – visszahúzódott a nemzetközi nyilvánosság elől. Valószínűleg mindketten apjuktól tanulták meg, hogyan kell az egyes döntéseket kicentizni. Soros Pál mérnök lett, magyar származású dél-amerikai barátai elmondták neki, hogy ott olcsón ki lehetne termelni vasércet, csak az a baj, hogy nincsenek megfelelő kikötők, azok megépítése viszont elvinné az egész hasznot. A Soros családnak a két világháború között a Lupa-szigeten volt nyaralója, és Pál ottani megfigyelései alapján megálmodott egy könnyűváz-szerkezetes mobil kikötőrendszert. A világ nyersanyagforgalmának 40 százaléka ma is az általa bevezetett kikötői rendszeren keresztül jut célba, ami persze mesés bevételhez juttatta. A Soros testvérek innovatív tehetségét alighanem édesapjuk keserű tapasztalatai alapozták meg, de persze azt is látni kell, hogy Soros papa nagy hangsúlyt fektetett a gyermekei nevelésére. Különösen két dologra koncentrált: a kultúrára és a sportra.
– Jellemző, hogy a fiatal Soros Györgyöt az eszperantónyelv-tudása mentette ki az országból, míg bátyja 1948-ban a magyar síválogatott tagjaként érkezhetett meg Svájcba, és onnan egyenesen Amerikába ment.
– És nem becsülném le a Soros család napi uszodai penzumának jelentőségét sem a holokauszt árnyékában. Tanulmányírók, visszaemlékezések szerzői újra és újra felteszik a kérdést, miért lehetett birkanyájként elszállítani a magyar zsidóságot. Ennek alighanem része volt az, hogy a gettólétben szellemileg és fizikailag is leromlottak, képtelenné váltak az ellenállásra. Soros példájának az is része volt, hogy a polgári lét kereteit minden körülmények között meg kell tartani. Ő egyébként egy viszonylag jelentős városi réteg jellegzetes képviselője volt, amelyből aztán hírmondó is alig maradt. Tudjuk, a zsidó középosztályhoz tartozó fiatalok 1920-tól nem mehettek egyetemre Magyarországon, ekkor indult egy nagy kivándorlási hullám Rómába, Bécsbe, sőt Berlinbe, ahol 1933-ig nyitva álltak előttük az egyetemek kapui. Azok közül, akik akkor mentek el, a legtöbben sosem tértek haza. A legnagyobb vérveszteség persze maga a holokauszt volt, de a túlélők közül is százezren elhagyták Magyarországot. Alighanem a tehetségesebbek, a leleményesebbek, akiknek a tudása konvertálható volt. Közöttük a Soros fiúk.
– Soros Tivadar számára az egyéni túlélés egyik kulcsmozzanata az együttműködés volt. Ennek része a szolidaritás más üldözöttekkel.
– Azoktól, akiknek volt miből fizetniük, megkérte együttműködésének árát, de önként és ingyen segített azoknak, akiknek nem volt pénzük, viszont az életük múlhatott a hamis papírokon. Nemcsak saját családját mentette, nemcsak zsidó sorstársainak segített, de francia, angol, lengyel menekülteknek is. A szociális érzékenység az ő köreiben egyfajta kulturális minimum volt, és ha valaki, ő megtapasztalta: egyedül nem lehet megmenekülni sem magyar katonatisztként a tajgában, sem zsidóként az 1944-es Budapesten.
– Számára tehát életbevágóan fontossá vált, hogy gyorsan felismerje az ellenségeit és a lehetséges szövetségeseit is. Fodrásza ajánlotta például azt a földművelési minisztériumban dolgozó hivatalnokot, akire rá merte bízni 14 esztendős György fiát. A sors fintora, hogy ez a zsidómentő történetesen elkobzott zsidó földeket mért fel, miután ezt a feladatot osztották rá. Hogy a befogadott kamaszfiút ne kelljen reggeltől estig egyedül hagynia, elvitte magával a munkába. Vannak, akik ma ezt olvassák Soros György fejére, mintha elárulta volna hitsorsosait.
– Antiszemita kollaboránsként próbálják ábrázolni, ami egyszerűen nevetséges. A Kibic című magyar hírportál például a közelmúltban egy texasi képviselőtől azt a képtelen állítást idézte, hogy Soros György magyar zsidók életére tört. Amit persze az amerikai magyar antiszemitáktól vett át, hiszen a hülyeség nem ismer határokat. Miféle kollaboráns lehet egy életveszélyben élő 14 éves gyerek, aki követi megmentőjét oda, ahová az viszi? Hiszen nincs más választása. Mit kellett volna tennie? Fel kellett volna kéredzkednie az Auschwitzba tartó vonatra, hogy elnyerje ezeknek az embereknek a tetszését?
– Térjünk vissza a könyvajánló egyik mondatához: „A magyar holokauszt tapasztalatából kibontakozott túlélési stratégia ma is választásra, gondolkodásra késztet.” Mi az, amin ön szerint ma gondolkodnunk kell? Miből válasszunk?
– Én azt látom, hogy Soros György démonizálása a magyar társadalom lekicsinylésével, lebecsülésével egyenlő. Öngyalázás a törzsi gyűlölködést szító posztereken azt sulykolni, hogy minden bajunk oka egy 88 éves ember. Milyen társadalom az, amelynek egy aggastyántól ennyire félnie kell? Hiszen korábban azt plakátolták ki, hogy Magyarország erős és büszke ország. Persze ez alighanem valamilyen kollektív kisebbrendűségi érzés megnyilvánulása, hiszen erős és büszke országokban ezt nem kell drága pénzen hirdetni. Ez vagy magától értetődő, vagy nem is igaz.
– A sorosozásnak a kormányzat szerint nincsen köze Soros zsidóságához, ez kizárólag az ő migránsbarát ideológiájához kapcsolódik. Ergo ennek a kampánynak nincs antiszemita vonulata.
– Elvileg Soros persze lehetne nem zsidó is. De ez szinte csak matematikai lehetőség. Egyáltalán nem véletlen, hogy a magyar történelem nagy mecénásai közül, akik kórházakat építettek, akik kulturális intézményeket alapítottak, akik létrehozták és finanszírozták a Nyugatot, akik nélkül József Attila, Ady Endre vagy Bartók Béla életműve nem teljesedhetett volna ki, a legtöbben zsidó származásúak voltak. A zsidóknak alapvető érdekük volt az ország kulturális felemelkedése, mert úgy vélték, hogy egy fejlettebb ország egyben toleránsabb is: egy sikeresebb ország kevésbé fogja őket bántani. Mellesleg talán érdemeiket is elismerik majd az ország modernizálásában. Soros mára egy személyben maradt a Fenyő Miksák, Weiss Manfrédok hagyományának megtestesítője. Ne felejtsük, a rendszerváltás után gyakorlatilag minden folyóirat és kiadó neki köszönhetően létezett. A kulturális intézmények többsége megroggyant a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, a süllyesztőt csak azok a szervezetek kerülhették el, amelyeket legalább szerény összeggel segített a magyar állam, és legalább ugyanannyival a Soros alapítvány is.
– Tudjuk, a könyveknek sorsuk van. Mit gondol ennek a könyvnek a fogadtatásáról?
– Nem vagyok szerény ember, mindig is azt gondoltam: tudom, hogy ityeg a fityeg. Most rá kellett jönnöm, hogy nem tudom. Azt hittem, hogy ez a könyv óriási siker lesz, hiszen Soros György nevétől hangos a közélet, tele volt a város az ő arcát viselő plakátokkal, már külön szó lett a sorosozás, közkeletű címke a Soros-bérenc. Budapest csodálatos város, gyönyörű itt a panoráma, akadnak kitűnő éttermek, fantasztikus a kulturális választék, de hónapokon át akárhová nézett az ember, mindenütt a felháborító Soros-plakátokat látta. Azt gondoltam, ha már így van, akkor az emberek szeretnék megtudni, hogy valójában ki ez a Soros. És ha valahonnan, hát az édesapja önéletleírásából ez megérthető. A könyvben pedig több kiegészítő tanulmány is szerepel, amelyekből megismerhetők Soros Tivadar élettörténetének az ő írásaiban nem szereplő részletei, valamint Soros Pál pályája. A kötetet azonban, számomra érthetetlen módon, elutasítás fogadta: a sajtó egyszerűen nem akar vele foglalkozni. Még Orbán Viktornak is feladtam egy példányt, hátha érdekli a démon gyermekkora. Sorost a Financial Times a közelmúltban az év emberének választotta, de ez sem volt elég jó apropó, hogy a könyvről írjanak.
– Lehet, hogy egyszerűen arról van szó: a sorosozás műbalhé, és az emberek zsigerből elutasítják, hogy egy nem létező dologgal foglalkozzanak.
– Nem lehet. Mert valódi balhé a Soros-bérencezés, a CEU kipaterolása és az is, hogy még a mostani tüntetéseket is az ő nyakába varrják. Szerintem fontos lenne, hogy vita kezdődjön erről a könyvről. De a közbeszéd kulcsszereplői valamiért elutasítják ezt a diskurzust.
Kőbányai János
író, szerkesztő, fotográfus.
Az ELTE joghallgatója 1970 és 1975 között, majd gyámügyi előadó, később üzemi jogász volt. 1978 óta szabadfoglalkozású író. 1988 óta a Múlt és Jövő című zsidó kulturális folyóirat főszerkesztője. 1992-ben a jeruzsálemi Héber Egyetemen történészként szerzett PhD-fokozatot. Disszertációjában a Múlt és Jövő 1911–1944-es évfolyamai alapján a magyar zsidó értelmiség kialakulását, sorsát elemezte.
