Egy, csak egy csürhe van – sokféle járművön

A kerékpárosok felvonulnak, a motorosok ellenfelvonulnak. A gyalogosok járdát követelnek, meg azt, hogy átmehessenek a zebrán. Az autósok emberibb parkolást szeretnének. A teherautósok pedig kisebb behajtási díjat és alacsonyabb gázolajárakat látnának szívesen.

Alapvetően mindenki követeléseivel egyetértek, bár mindenki lapít, amint a stiklijeik kerülnek szóba. De most nem is erről van szó. Arra ugyanis még senki sem jött rá, hogy ilyen rétegek, vagy csoportok csak addig léteznek, amíg valakik az adott járművel – vagy anélkül – közlekednek. Szeretnénk azt hinni, hogy ezek kasztok, amelyek valamiféle isteni elrendeltetés nyomán alakultak ki, pedig a bicikli nincs odanőve a bringás ülepéhez, ahogy az autós is kiszáll néha a kocsiból. És belép a gyalogosok kasztjába. Mi magyarok mégis olyan hülyék vagyunk, hogy nem vesszük észre a lényeget: pont azért nem enged át az autós a zebrán, mert amikor a fordított volt a helyzet, vagyis ő volt gyalog, mi meg autóval, akkor mi sem engedtük át őt. Egyszóval: rétegként kezelünk valamit, ami tulajdonképpen egy állapot. Ezért téved a mi rendőrségünk, amely amúgy minden más ügyben tett nyilatkozatában ügyes jogi bikkfanyelvvel védi magát. Miért mondják azt, hogy a balesetek nyolc százalékát a gyalogosok, kilenc százalékát pedig a kerékpárosok okozzák? Nem nagy különbség, de lényeges: a balesetek nyolc százalékát gyalog, kilencet pedig kerékpárral okozzák. Az emberek. Vagy rendőrül: a „közlekedők”.

A különböző közlekedési kasztok tulajdonképpen ugyanannak a csürhének a megnyilvánulási formái. És aki nem tiszteli sem a szabályokat, de még a rendőr maradék tekintélyét sem, az tök mindegy, mivel jár. Csürheként viselkedünk a majálison, a csekkbefizetős sorban a postán, a boltban és sok más helyen is – csak ott nincs KRESZ. Maximum erkölcs, meg jólneveltség, de hát azt senkin sem kérheti számon a rendőr.

És pont ezt hagytuk figyelmen kívül az elmúlt 15-20 évben, miközben a rendőrség eljátszotta a tekintélyét. Amikor a gyalogosok a hatsávos úton háborítatlanul futhattak át a rendőrök szeme előtt, amikor a bringások következménymentesen járhattak lámpa nélkül, amikor az Andrássy úton bárki egykerekezhetett motoron, amikor a magukat kultúrembernek vallók szándékosan átmentek a piroson, és még sorolhatnám.

Aztán már a rendőrök is kezdtek tenni a záróvonalra meg arra, hogy legalább a rendőrautó ne járjon kiégett tompított fénnyel. Kevesen voltak ahhoz, hogy legalább az írott szabályokat betartassák, és ma már az íratlan szabályoktól is fényévekre járunk. Mondhatnánk, hogy már késő, de ez nem így van. Rendet lehet tenni, de az rettenetes munka lesz, mert az el nem végzett munkájának a többszörösére lesz szüksége a rendőrségnek ahhoz, hogy az egyes közlekedő kasztok ne zavarják egymás köreit. És ne öljék meg egymást az utakon.

Nyilván a rendőr is súlyoz, amikor a szabályokat számon kéri. Hiszen ugyanannyi alkohol sokkal súlyosabb következményekkel járhat egy buszvezető vérében, mint a két tanya közt a kivilágítatlan bringán tántorgó Józsi bácsiéban. Sajnos, azonban a rendőrség hajlamos kampányokban gondolkodni, ezért van az, hogy amúgy a műszaki vizsgán átjutni képtelen kocsikkal simán továbbhajthat a vezető, ha például be van csatolva az öve, mert épp övkampány van. Ezek a kampányok pedig azt jelzik, hogy a rendőrségnek még mindig nincs elég ereje ahhoz, hogy a csürhét gatyába rázza. Egyformán és az egészet.