Egy angyal is kevés

– A reform keretében a kormány megszüntetné az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot (OIT), amely jelenleg a bírói önkormányzatiság fő igazgatási szerve. Helyébe az Országos Bírói Hivatal (OBH) kerülne, amelynek elnökét kilenc évre a parlament választja a köztársasági elnök javaslata alapján. Ő dönthet majd a bírósági vezetők kinevezéséről, a bíróság költségvetéséről, felügyeli a bírók képzését. Navracsics Tibor szerint „ma az igazságszolgáltatás elfogadottságára leselkedő legnagyobb veszély nem a függetlenség megsemmisülése, hanem az eljárások elhúzódása, amely nemcsak az igazságszolgáltatásba, de a politikai rendszer hatékonyságába vetett hitet ingatja meg sokakban.” Van benne valami.

– Az igazság egy része. Politikailag legitim módon lehet vele igazolni egy nagy szervezeti átalakítást.

– Azzal is indokolják, hogy csődöt mondott a bíróságok önkormányzatiságát megteremtő 1997-es reform. Ezért kell egy új, központosított rendszer, amely alkalmas a gyors döntéshozatalra, a nagy ügyhátralék ledolgozására. Tény: az OIT-ot ön is sokszor kritizálta például azért, mert önvédelemre rendezkedik be, az oligarchizálódás veszélyét hordozza, a megyei elnökök önmagukat ellenőrzik.

– A helyes diagnózisból – amiben egyetért a tudomány, a jogalkotó, és a bírói kar kisebbsége – nem következik az, hogy a kezelési módról is ugyanazt gondoljuk. Reform kell, ezt az elmúlt kormányzatok időszakában is elmondtam. 1997-ben hat évre megválasztottak egy testületet, s az első ciklus után kellett volna mérleget vonni. Ám az OIT elszalasztotta a pillanatot, amikor javíthatott volna a saját helyzetén, javaslatokat adhatott volna a jogalkotónak.

– Legalább tényleg gyorsabbak lesznek az eljárások?

– A bírói kar szerint források nélkül nem megy. Ami önmagában fals érv: ha intézményes hibák vannak, nem elég pénzt adni. De ebből a törvényből még a költségvetési garancia is hiányzik. A másik érv szerint attól, hogy az egyszemélyi hatalom nem eléggé ellenőrizhető, technikailag lehet racionális és hatékony bizonyos kérdésekben. De az egész rendszer nem lehet az, mert a vezetés nem elég legitim – a bírói kar számára sem. Pedig az új modellben benne van a hatékony és demokratikus működés lehetősége, mert szétválasztották a vezetőt és a tanácsot. Utóbbi a törvény alcíme szerint ellenőrzi a vezetőt, csak épp hatásköröket nem kapott. A jóhiszemű verzió szerint mintha a jogalkotó félt volna a bírói kar tényleges kontrollját beüzemelni.

– Mindegy is, ki lesz az elnök?

– Abból a szempontból igen, hogy ha a struktúra rossz, mert vissza lehet élni vele, akkor sem lehetnénk nyugodtak, ha egy született angyal ülne a vezetői székben. De nem mindegy, kit választanak meg. Működő jogállamban, ha egy bíró azt mondja, hogy személyes jó viszonyt ápol a miniszterelnökkel, akkor kiesett a választhatóak köréből.

– Márpedig Handó Tünde, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság jelenlegi elnöke, Szájer József fideszes európai parlamenti képviselő felesége nem esett ki. Ő lehet a befutó?

– Nem tudom, de ma olyan a döntéshozási mechanizmus, hogy egy-két embert leszámítva más se tudná megmondani. Semmilyen kontroll nincs a személyek kiválasztásánál, csak a központi politikai akarat.

– Az elnöknek két fontos jogköre lesz: kinevezheti a bírákat és dönthet arról, hogy bizonyos körülmények mellett másik bíróságra helyez át adott ügyet. Sokan attól tartanak, ez lehetőség a politikai válogatásra. Nem feltételezzük bíráinkról a függetlenséget?

– Csak az intézményi garanciákban, az átláthatóságban szabad bízni és nem abban, hogy feltételezzük, a bírák függetlenek. Rossz struktúrában lesz korrupt bíró. A bíró ezer szálon függ az igazgatási vezetőtől. Aki visszaélhet jogköreivel. Például ront a munkafeltételeken, majd ellenőrzést rendel el és bebizonyítja, hogy a bíró nem foglalta írásba az ítéleteinek egy részét, nem tartotta be a határidőket - mellesleg azért, mert elárasztották munkával, nincs megfelelő leírója. De a felelősség az övé.

Baka: egyszer találkoztam Áderrel: