Ég a ház

– A hírek szerint a jövőben csak az az orvos kaphat béremelést, aki szerződésben vállalja, hogy nem fogad el hálapénzt és külföldön sem vállal munkát. Ön ezt aláírná?

– Biztos nem. Családorvosként ugyan nekem nem is kéne, de kórházi doktorként eszembe nem jutna aláírni ezt a javaslatot. A frissen végzett rezidensek korábbi, viszonylag jelentős jövedelememelését még elfogadható volt az itthon maradás feltételéül szabni, hisz cserébe az állam képzést biztosított. De az évtizedes tapasztalattal rendelkező szakorvoskar már ezerszer megszolgálta a fizetésemelést, azt feltételekhez kötni nonszensz!

– Sokan megalázónak nevezik a tervet. De miért nem tiltakoznak hangosan?

– Elég kategorikusan utasítottuk vissza az ötletet, de álláspontunkat a média visszafogottan kezelte. Tény ugyanakkor, hogy a szerződés alkalmazásáról még törvény sem született, a kormány velünk nem is tárgyalt. Ennek hiányában viszont öngyilkosság a tervet ráerőltetni az orvostársadalomra.

– Ön azért nem írná alá a szerződést, mert a hálapénz híve, vagy egyébként is külföldre menne dolgozni?

– Elvből visszautasítanám. Egyébként hálapénzellenes vagyok és külföldön sem akarok dolgozni. Minden szakmának megvan a maga bérharca, de a bírákkal, az ügyészekkel, a rendőrökkel, a katonákkal és a pedagógusokkal eszükbe nem jut ilyen szerződést aláíratni. Miközben valamicske béremelés mindenütt van – tessék megnézni, mennyi a bírák fizetése.

– Ha viszont nem írná alá a szerződést, de itthon maradna, az egészségügyi kormányzat terve szerint nem kapna fizetésemelést.

– Ezt nem hiszem! Ha a kormány ennyire rövidlátó, abból nagyon nagy baj lesz. Nem csak az unióban, de az egész világon kegyetlen küzdelem folyik a szakképzett orvosokért, ápolónőkért. Szinte a teljes szakma képes lenne külföldön álláshoz jutni. Ezért én ezt a szerződésötletet inkább blöffnek tartom.

– Akkor az egészségügyi államtitkár blöffölt, hisz a bejelentés tőle származik – ráadásul egy kormányszóvivői tájékoztatón hangzott el.

– Nézze, én még nem beszéltem olyan kollégával, aki ezt a szerződést aláírná. Viszont az orvosi kamarában folyamatosan csörög a telefon, mondván: álljon már meg a menet, ugye ezt már nem merik megcsinálni?

– Az egészségügyi államtitkár korábban a leghatározottabban azt mondta, hogy minden fontos átalakításról egyeztet a szakmával. Lehet, hogy megtette, csak az orvostársadalom felháborodása miatt ez kicsit kellemetlen lenne önnek?

– Csak ismételni tudom: mi ezekről a szerződésekről soha egy szót sem tárgyaltunk, a felvetést első hallás után csípőből el kellett utasítanom. Egyébként meg nincs harag, más ügyekről folyamatosan tárgyalunk.

– Lehet, hogy a javaslat nem is az államtitkár ötlete volt, csak neki kellett elmondania a kormányszóvivői tájékoztatón?

– Ezt nem tudom, kommentálni sem akarom.

– Úgy tűnik, újra nő a külföldön munkát vállalók száma. Ez is jelzi, hogy az egészségügyi rendszer átalakításáról mi az orvostársadalom véleménye.

– Tudvalévő, hogy a három éve megkezdett bérfejlesztés a választás évében leállt és idén sem folytatódik. Ebben azonban semmi újdonság nincs, a politika – pártoktól függetlenül – minden választási évben jegeli a döntéseket, mert fél a szavazók esetleges ítéletétől. Emiatt képtelen folyamatos fejlődésre az egészségügy! Kiszámítható egzisztencia híján pedig évente újra ezer orvos megy el az országból – ez húsz százalékkal több, mint a diplomát szerzők száma. Ráadásul ismét elindultak a pályakezdők is.

– Ha minden igaz, rövidesen már a következő évi költségvetést tárgyalja a kormány. Egyeztettek már önökkel bármiféle béremelésről?

– Eddig semmiféle tárgyalás nem volt. Pedig ha jövőre százmilliárdos tételt nem fordít a kormány béremelésre az egészségügyben, akkor az Isten irgalmazzon nekünk!

– Ennek lehet az a következménye, hogy hiába fejlesztik a kórházak műszerparkját, orvos híján porosodnak majd a gépek és szünetel a gyógyítás?

– Uram, ez már a jelen, legalábbis részben! Az elmúlt években csaknem 500 milliárdot fordított az ország a gyógyítás feltételeinek javítására: vidéki kórházak sorát korszerűsítették és szerelték fel műszerekkel – az összeg túlnyomórészt az unióból származik. Ehhez kellett volna minimum 50 milliárdot béremelésre hozzátenni költségvetési forrásból, az európai pénzek arra ugyanis nem fordíthatók. Orvosok, nővérek, vagyis a szakszemélyzet – illetve pénz – híján jórészt kihasználatlan az egészségügyi kapacitás.

– Mi, betegek pedig azt tapasztaljuk: akár hónapokat is várni kell, hogy bejussunk némelyik szakorvoshoz, az operációs várólisták pedig még mindig hosszúak. Tíz éve gyorsult fel az orvosok körében a külföldi munkavállalás – mennyit romlott időközben az ország egészségi állapota?

– Ezt lehetetlen egyetlen mondatban megfogalmazni, de az biztos, hogy a mienkhez hasonló fejlettségű országok lakói egészségesebbek.

– Vagyis a lakosság egészségi állapota rosszabb, mint az ország fejlettsége alapján elvárható?

– Igen. Ezt egyébként a kormány – a jelenlegi szakmai vezetés jelzésére – felismerte már. Kérdés, hogy a szükséges döntéseket meghozza-e. Persze az egészségi állapot romlása összefügg egy sor egyéb dologgal is. És most nem csak az unalomig emlegetett a túlsúlyra, a mozgáshiányra, a táplálkozás korszerűtlenségére, a vég nélküli alkohol- és cigarettafogyasztásra gondolok. Az előző ciklusokban ismételten felvetettem, hogy nélkülözhetetlen a tanrendszerű egészségtan-tanítás. De ezt folyton figyelmen kívül hagyták, és még mindig nem kezdték meg az ismeretek beépítését a Nemzeti alaptantervbe.

– Közben persze dermesztően hat az OECD által készített felmérés, amely szerint a magyarországi halálesetek csaknem harmada elkerülhető lenne. A megfelelő időben és módon elvégzett beavatkozás hiánya tehát halálos.

– Ez valóban rendkívüli érzékeny mutatója az egészségügy állapotának. Gondok vannak a sürgősségi ellátással, ahol komoly harcot folytatunk az életekért, de elegendő szakorvos ott soha nem volt. Számos helyen rezidensek végzik ezt a munkát, ami egyenesen törvénysértő. És akkor még nem beszéltünk a slágertémákról: időben ér-e a helyszínre a mentő, azonnal megfelelő szakorvosi beavatkozást tud-e biztosítani? A legtöbb esetben ez esetleges. Utána jön a diagnosztikai és a terápiás várólista – utóbbira most megint adtak pénzt, de a finanszírozást nem tűzoltó módszerrel kéne megoldani. Mai állapotában a rendszer olyan, mint a hadi egészségügy. Az a legdrágább formája a gyógyításnak, mert kiszámíthatatlan: a döntések ugyanis akkor születnek, amikor már ég a ház. Ez így nem megy sokáig!