Doxa, orkán, klottgatya
Hammer Ferenc új munkája a szocializmus hétköznapjaiba repíti vissza az olvasót. A gondoskodó állam éveibe, amikor a legalapvetőbb dolgoktól – spárga, klottgatya, kismamacipő, szovjet halkonzerv, csehszlovák tornacsuka – eltérő holmikat nem vásárolta, hanem szerezte a magyar. Hozzájutott. Kéz alatt, pult alól vagy csomagból. A farmernadrág, a Doxa karóra, a Fa szappan, az orkánkabát, a nejloning és a banán viszont jött: Osztrákból, Jugóból, Olaszból. Hozták. Ezért a külföldre utazások korlátozásának éveiben mérhetetlenül magas volt a társadalmi presztízsük azoknak, akik ezt hivatalból tehették: a sportolóknak, kamionsofőröknek, légiutas-kísérőknek, külkereseknek. Mert ebben az országban minden fillérekbe került ugyan, de rendszerint semmit nem lehetett kapni.
Ifjabb olvasóink kedvéért mondom: voltak idők, amikor a magyar családok nagyon is konvencionális módon töltötték az estéiket. (Különösen hétfőn, amikor adásszünet volt a tévében.) A mama nem a Facebook-oldalakon lájkolt, a papa nem a bömbölő tévé előtt ült és nézte sörrel a kezében a meccset, a gyermek pedig bezárt szobájában laptopján nem pornóoldalakat bámult, hanem körülültek egy asztalt, előttük pedig társasjáték volt. (Külön típusok készültek a munkás-, a szövetkezeti paraszt és a dolgozó értelmiségi családoknak, gondosan az ő hétköznapjaikhoz igazítva a feladatokat és a játékpénz formájában nyereményként elérhető szerény jutalmakat.)
Szó esik a kötetben a jampecekről – kockás zakó, pálmafás nyakkendő, nyersgumi talpú cipő –, a politikai üzeneteket hordozó diafilmekről, képregényekről és a kor éjszakai életéről: a bároktól a lassan ellenzéki összejövetelekké átalakuló házibulikon át a Gerbeaud márványasztalait körülülő és a rendszer összeomlására spekuláló reakciósokig.
Hammer Ferenc: ...nem kellett élt vasalni a farmerbe. Mindennapi élet a szocializmusban. (MaDok-füzetek 8.)
Berkó Pál
