Domináns párt
Na végre – mondhatnánk. Egy olyan riportalannyal készült interjú, aki nem akarja mindig megújítani a politikai baloldalt, aki földhözragadtan, a mai valóságot látva, abban élve és abból igyekszik legjobbat ajánlani. Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója azt mondja az interjúban, hogy „nem érdemes új pártban és szereplőkben reménykedni. Reálisabb a jelenlegi résztvevőkből alakítani egy életképes formációt, mint vágyakozni arra, hogy egyszer létrejön valami más.” Szerinte Orbán Viktor jobbakat mond az ellenzékről, mint a baloldali elemzők, politikusok nagy része. Én kiegészíteném ezt az ellenzékhez közel álló sajtóorgánumokkal.
Azt is elmondja a riportalany, hogy „évek óta valóban a kitartás hiánya a legnagyobb probléma. Sokszor volt stratégiája az MSZP-nek, csak megváltoztatta. A párt elindul egy úton, halad rajta egy ideig, de amikor nincs eredmény, felerősödnek a belső kritikák.”
Mindezzel magam is egyetértek, csak azt nem tudom, Tóth Csaba hogyan jutott el idáig attól a bevezető gondolattól, miszerint a baloldali véleményformálók azt szerették volna, ha 2010 után olyan, más típusú baloldal alakult volna ki, amelyben nem az MSZP dominál. Nem mondja ki, de az érződik az interjúból, hogy ő azt tartaná jónak, ha továbbra is az MSZP dominanciája érvényesülne a jelenlegi résztvevők között. Ezt a vágyat azonban az előzőekben elmondottakkal saját maga teszi megvalósíthatatlanná. Hogyan lehetne domináns az a párt, amelyikből hiányzik a kitartás? Kiegészíteném: hogyan lehet domináns az a párt, amely nem tanult abból, hogy nem lehet olyan ígéretekkel előállni, amelyről a választó is tudja, hogy megvalósíthatatlan? Gondolok itt a fizetésemelési kampányra vagy a férfiak negyvenévi munkaviszony utáni nyugdíjazásának lehetőségre. Tehát ha elfogadjuk az interjúalany azon állítását, hogy nem érdemes új pártban és szereplőkben reménykedni és a jelenlegi résztvevőkből kell kialakítani egy életképes formációt, de abban az MSZP dominanciája nem lehet realitás, akkor mégis mit kellene csinálni? Na, erre nincs válasz az interjúban.
Id. Jókai Oszkár, e-mail
