Döbbenten nézik, amit az Orbán-kormány csinál, a Majdan réme lebeg Magyarország felett
Orbán Viktor egyáltalán nem akarja száműzni az országból a CEU-t. Legfeljebb arra játszik, hogy ellehetetlenítse az egyetemet, addig nyomja kifelé, amíg az intézmény maga nem határoz úgy, hogy távozik Magyarországról. Akkor persze a kormánytisztviselők széttárják majd a karjukat: a CEU nem akart maradni. Így vélekedik a tekintélyes amerikai agytrösztnek, a Carnegie Alapítványnak a Kelet- és Közép-Európa szakértője, a szlovákiai magyar születésű Jarábik Balázs. Szerinte Orbán és köre úgy gondolja, annál jobb, minél tovább tudja húzni a háborúskodást. Annál tovább működik kampánytémaként a Soros-egyetemként felcímkézett intézmény körüli huzavona.
A CEU ellenségképként azért is fontos a Fidesznek, mert lehetővé teszi, hogy a Jobbikra a baloldal szövetségeseként mutogasson.
Jarábik szerint hasonló hatást vált ki a másik nemzetközi botrány, a civilek ügye is. Az ellenzék nem tud jobb témát találni a Fidesz elleni támadásokhoz, mint a korrupció, és ezzel persze behúzza a kampányba azokat a nagy nemzetközi szervezeteket, amelyek rendelkeznek bizonyító erejű adatokkal. A civileket tehát úgy lehet „ügynöközni”, hogy a kormányoldalon egyszerre pfujolják az MSZP-t és a Jobbikot.
Mindez érthetővé tesz sok mindent, ami szürreálisnak látszik az uniós kapcsolatrendszer vagy általában a diplomácia logikájából. Miért rázza le magáról a Fidesz, hogy az unió történetében először éppen Magyarországgal szemben döntöttek a híres-nevezetes hetedik cikkely szerinti eljárás előkészítéséről az Európai Parlamentben? Miért nem készteti békülékenyebb hangnemre a kormánypártot, hogy pártcsaládjában, az Európai Néppártban felmerült kizárásának a lehetősége? Mi a magyarázata, hogy mindezek után Lázár János kancelláriaminiszter habverésnek nyilvánítja az Európai Bizottság érvelését? Orbán Viktor pedig nyeglén így üzen a New York-i kormányzónak, amikor az tárgyalási szándékát jelzi: „Készséggel állunk a rendelkezésükre, mégiscsak egy amerikai egyetemről beszélünk, ha nekik fontos, akkor méltóztassanak megtenni a szükséges lépéseket.”
Fotó: Merész Márton
Amúgy a legjobb magyarországi egyetemről van szó. Az egyetlenről, amelyet magasan jegyeznek a világ felsőoktatási élvonalának különféle rangsoraiban. Amely elé a magyar vezetés követendő példaként mások mellett azt az Open University Malaysiát állítja, amelynek az Eszterházy Károly Egyetemmel közös honlapján az a legfrissebb információ, hogy 2016. szeptember 30-ig (!) még lehet jelentkezni, és a 2015-ös tanév eredményeként három végzett hallgató képét mutatják fel. A magyar külügyminiszter azt sem viccnek szánja, hogy a kormány feljelentette az Európai Parlamentet az EBESZ-nél, az ENSZ-nél, az Európa Tanácsnál és a NATO-nál is.
A tisztségviselők szeme elkerekedik majd ezekben a szervezetekben, de a szélsőjobbos magyar választó megértően bólogathat, mint aki érti a csíziót. És ez a lényeg.
Mert a szürreális lépéseknek más, a választásokig ható következményük a kormány reményei szerint nem lesz. Balázs Péter volt uniós biztos, korábbi külügyminiszter hármas válaszra számít az Európai Unónak küldött elutasító üzenet után. Az Európai Bizottság továbblép majd a kötelezettségszegési eljárással, és kitart álláspontja mellett: a felsőoktatási törvény módosításával a szolgáltatás szabadságát olyan sérelem éri, amelyet korrigálni kell. Hosszú vita várható, és ha az ügy az Európai Bíróság elé kerül, aligha lesz ítélet a jövő tavaszi választások előtt. Az Európa Tanács alkotmányjogi szakértőkből álló testülete, a Velencei Bizottság is csak októberben dönt a törvényről. Ezen a héten az egyetem rektora, Michael Ignatieff mégis bejelentette, a CEU a 2017–2018-as tanévet is Budapesten tölti.
Folytatódik az Európai Parlamentben megindított, hetes cikkely alkalmazását kilátásba helyező vizsgálat is Magyarország ellen az uniós normák megsértése miatt. Ebben várhatóan a korábbinál nagyobb súllyal szerepel majd a CEU ügye. Borítékolható, hogy a vizsgálat hosszú lesz, de a szavazati jog megvonásáig az ügy sok ponton elakadhat. És persze felhúzzák majd szemöldöküket a Európai Néppártnál is, ahol Orbán Viktor formális ígéreteket tett az elnökségnek, és amelynek frakciója bűnbánóra hangolt levelet kapott a fideszes néppárti delegációtól.
Napirendre kerülhet-e a Fidesz kizárása a pártcsaládból?
– Azt gondolom, hogy nem – mondta lapunknak Balázs Péter. Orbánt alighanem tovább védi a CDU, személyesen pedig Angela Merkel toleranciája, aki úgy gondolja: jobb, ha a magyar miniszterelnök szem előtt van a pártcsaládban, és nem kóborol el más formációk irányába.
A Néppárt vezetése Jarábik szerint is szeretné elkerülni a Fidesz kizárását, de a nyomásgyakorlást aligha adja fel. Ebben pedig van egy nagy változás a pártcsalád korábbi gyakorlatához képest: a nyilvánosság. Már nem rejtik véka alá, nem csak zárt ajtók mögött mondják el véleményüket. Ez pedig nem elhanyagolható apróság:
Orbánnak sem mindegy, hogy a néppártiak is besorolják-e a többi autokrata, a Lukasenkók és Putyinok közé. Amerika egyik vezető agytrösztjének munkatársa fideszes forrásokból úgy értesült: a magyar párt vezetésének igen kellemetlen pillanatokat szerzett, hogy az Európai Néppárt megszellőztette a kizárást és hogy európai képviselői közül többen megszavazták a magyar kormányt elítélő határozatot. Erre nem számítottak.
Vigasztalódhatnak ugyanakkor azzal, hogy a magyarországi közvélemény-kutatásokban mindennek nyoma sincs, talán nem is jön rosszul, hogy az uniós kritikát támadásnak beállítva mobilizálhatják övéiket. A meglévőket és a reménybelieket.
Jarábik emlékeztet arra is, hogy a Fidesz-kormány elismerten erős jogi csapatot mozgat, vigyáz, hogy mindig legyen valamilyen jogi háttere, magyarázhatósága annak, amit mások sima önkényeskedésnek vagy lopásnak látnak. Így az Európai Parlament monitoring eljárását végző képviselőknek vélhetően nem lesz könnyű dolguk, ha bele akarnak kötni a magyar kormány állásfoglalásaiba.
Jeszenszky Géza, a rendszerváltás utáni első külügyminiszter úgy látja, manapság az Orbán-kormány diplomáciai lépéseit a belpolitika, a szavazatok maximálásának szándéka határozza meg. A nagy kérdés tehát az, hogy a lex CEU vagy a civiltörvény ügye több szavazatot hoz-e szélsőjobbról, mint amennyit a centrumból elvisz. Jeszenszky úgy véli:
a hozzá hasonló centrista, konzervatív emberek eltávolodásával a Fidesz sokkal kisebb létszámú szavazói csoportot veszít, mint amennyit a szélsőjobbosok csatlakozásával nyerhet. Jelentős réteg ismerhet magára a kormány unió- és Nyugat-ellenességében, Putyin-barátságában.
Persze nagy kérdés – teszi hozzá Jeszenszky –, hogy a lényegében egyszemélyi vezetésű pártnak van-e igazán centruma, amely lemorzsolódhat.
A volt külügyminiszter mégis abban reménykedik, hogy a kormányzó párt támogatóiból kiválhat egy tekintélyeket felvonultató, hiteles réteg, amely hozzájárulhat egy érdemi jobbközép képviselet létrehozásához. Az elmúlt hónapokban új nemzetközi trend jelent meg, amely véget vethet a Brexittel és Donald Trump megválasztásával tetőző populista hullámnak. Talán itthon is lesz, akit kijózanítanak a Brüsszelből érkező egyre komolyabb figyelmeztetések, az elmélyülő együttműködés Oroszországgal, valamint annak gazdasági következménye, a Paks II.-szerződés.
Jeszenszky azt sem tartja kizártnak, hogy az unió – bár ezt természetesen nem kívánná – pénzügyi szankciókat is bevessen Magyarországgal szemben. Jogilag ugyanis lehetséges a támogatásoknak a korrupció gyanújával indokolható felülvizsgálata.
Balázs Péter úgy véli: az unió által már megítélt pénzekből a választásokig nem fognak visszavonni, hiszen nagyon lassúak azok a mechanizmusok, amelyeknek alkalmazása anyagi következményekkel járhat. A következő hosszú távú költségvetés tervezésekor azonban alaposan megnyirbálhatják az összegeket és a jogcímeket, amelyek alapján azokat kifizethetnék Magyarországnak.
Újra és újra felmerül a kérdés, készen áll-e Orbán Viktor arra, hogy 2020 után, a támogatások megcsappanását követően kivezesse az országot az Európai Unióból. Balázs Péter szerint
erre számos jel utal, de a miniszterelnök nagyon elszámítaná magát, ha – akár egy törvényhozási kétharmad birtokában – elszánná magát erre. A volt miniszter szerint ez egy magyarországi Majdan tér rémét idézné fel,
hiszen Ukrajnában is úgy alakult ki polgárháborús helyzet, hogy a kormány Keletre mozdult, Oroszország felé, míg a nép Nyugatra akart tartani.
Persze könnyen lehet, hogy nem kell tartanunk ilyen forgatókönyvtől: lehetséges, hogy az uniós centrum lép ki belőlünk. A múlt hét végén Angela Merkel arról beszélt: ideje, hogy Európa saját kezébe vegye a sorsát. A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung pedig arról írt, hogy Németországban Európa-párti irányba fordult a közhangulat, a németek többsége pártolja az uniós integráció felgyorsítását. Arról is értesülhettünk, hogy az együttműködés felpörgetéséről már megkezdte a tárgyalást a német pénzügyminiszter a francia gazdasági tárca irányítójával.
Kézzelfogható távolságba került tehát a kétsebességes Európa, amelyben az eurózóna összezár, és világszerte versenyképes integrációt hoz léte, miközben a periférián az újraválasztott Orbán Viktor különféle diktátorokkal parolázik és a nemzeti jogkörök megerősítésén fáradozik. Magyarország pedig formálisan uniós tagként, valójában Nyugat és Kelet között magányosan őrlődve ismét elszalaszthatja a felzárkózás esélyét.
