Delikát futárszolgálat

Molnár Eszter kisfia, Ábel, két és fél éves, bölcsődés. Majdnem egyidős vele a családi vállalkozás, a delikát futárszolgálat, csak ez gyorsabban kinőtte a gyerekcipőt. Az üzleti evolúciót felpörgethette Eszter huszonnégy órás makacs fáradhatatlansága.

Budai raktáruk – kulináris kulissza. Polcok roskadásig. Ahány ínyenc dolog, annyi kivételes családtörténet. Mindet ismeri Eszter, regény lenne, ha végigsztorizná, hogyan törnek ki a városi köznapokból anyák és apák, s jutnak föl organikus gasztrocsúcsokra. Ezért aztán csak néhány váltást említ.

Van vidéki fiatalasszony, aki „túlszabályozott” köztisztviselőből lett nemrég szabad kertművelővé, abból meg remek fűszeressé. Egy verőcei kismama kerti gyümölcseiből főzi a Panni szörpöket és lekvárokat: tartósítószertől mentes házias ízek, nincs ártó adalék sem bennük. Amúgy az összes élelem ilyen Eszter óriásspájzában.

Fiatal ügyvédé a Hétforrás birtok Máriahalmon. Eleinte egy-két tehenet vett a legelőjére, hogy legyen mindig friss tej a gyerekeinek. Hamar vállalkozássá hízott a hobbi: gomolyasajtjaik, parenyicájuk, gyümölcsjoghurtjaik komoly függőséget okoznak már az első falattal. Akárcsak Ortó János sajtkrémjei, Szomor Dezső ízélményparkjából szalámik, kenőmájasok szürke marhából, vízibivalyból, vagy Stelcz Ferenc húskészítményei. Neki viszont már a szépapja is hentes volt Bátaszéken.

Egy időben halfalók zarándokoltak a papszigeti pisztrángos vendéglőhöz, idén júniusban azonban az éttermet is vitte magával a dunai áradat. Ám igazi vendéglátóst az árkár mégsem rémíthet meg. A tulajdonos most pisztrángpástétomokat készít, Molnár Eszter webkamrájából is rendelhető olívás és natúr.

Aztán ott a Herbatea Manufaktúra, kisgyerekes család Szokolyáról, az EZ Keksz pedig egy etyeki házaspáré; ők kezdetben alaplevekkel kísérleteztek, csakhogy a honi konyhapiac még nem nyitott ilyesmire, ezért váltottak át a kekszre. Családi receptek adták a sütéshez az ötletet. Élelmiszermérnök is akad az új fűszerkreátorok közt: ő erdélyi felmenők kétszáz éves receptúráját porolta le, és ma tárkonyos, medvehagymás, fokhagymás meg magos mustárokat gyárt maga.

A „Váraljai” fűszerek és mézek – Váraljai László családi portékái – márkává váltak mára. Miként batátaültetvénye is: az édesburgonya éppúgy trendi zöldség, mint a csicsóka vagy a lila perui krumpli. Eszternél mindből „terem nekünk”, no meg persze minden „hagyományos” zöldből, mert zöldségből nincs „kifutó modell”.

Különben Molnár Eszter is hivatásváltó. Annak idején az IBS-re járt, majd marketinges lett egy reklámügynökségnél, idővel pedig segítette a vatera.hu indulását. Mindent tudott a weboldalak természetéről, az online társadalom kényelmi piactereiről, a digitális üzletközpontok működéséről.

És noha Eszter akkoriban már jól értett „üzletül” is, még mindig kereste a tartalmat, miként fogalmaz: valamilyen kreatív szenvedélyt a saját haszon mellé. Lakberendező-iskolába iratkozott, lakberendező-hobbitanfolyamot indított, ennek hét éve. Akkor volt kétesztendős a lánya, Hanna. Később viszont a válság megtörte a hangulatot, tanácsért többen fordultak a pénzügyeshez, mint a stílusszakemberhez.

Úgy összegzi váltásait Eszter: tulajdonképpen minden gyerekével jött egy új üzleti gondolat is. De hogy ne legyen félremagyarázás: nem a népesedéspolitika szabta nála az irányt, hiszen csupán kétgyerekes anyukáról van szó, hanem az éjszakázások a csecsemők mellett. Akkor tervezte örömvállalkozásait. Webkamráját éppen Ábel születésekor. A kisfiú papája – Sipos Kornél filmproducer, a honi szakma egyik legkiválóbbja, nemzetközi körökben is igen elismert – Eszter második férje. A kulturális antropológia szakon ismerkedtek meg, plusztanulmányokat folytattak ott mindketten. Posztgraduális szerelem az övék. Váltak, költöztek, házasodtak, mégsem szakadtak a szálak a korábbi családok között.

Molnár Eszter, ha tanul egy hibából, úgy tartja, érdemes volt hibázni.

Ám akárhogyan is: bár a merészségben erő rejlik, nehezen indult a „telekosár-szolgálat”.

Járta a pesti piacokat, beszélt őstermelőkkel, hogy beszállítókat keres, nem akar importot, és nem azért, mert multiszkeptikus, hanem mert a zöldség-gyümölcs az úton vitaminjait veszíti, korábban szedik le, és utazás közben érik be. Neki meg fontos, hogy legyen a gazda gondos, a termék meg organikus, ne érje permet. Azt is mondta a magyar gazdáknak, azonnal fizet, nem bizományba veszi át az árut, a gazdálkodók mégis inkább elzárkóztak. Nem értették, hogy a világhálóval új és állandó piacuk nyílna.

Mifelénk, gondolt bele akkor Eszter, tradicionális a bizalmatlanság, konzervált az óvatosság, mentális méreg a gyanakvás. Magyarország nem igazán organikus.

Majd megismerte Barát Józsefet, a Szövetség az Élő Tiszáért-mozgalom egyik vezetőjét. Szolnok környékén védjeggyel tanúsítják: a tájtermék valódi kistermelőtől van. A tiszai termelői közösségtől szállíttat mindig friss idényzöldséget és idénygyümölcsöt is Eszter. Aki egyébként fejben már földművelő, sorolja, mikor mi és hogyan érik, terem, hol a legjobb a talaj. Hiszen a magyar vásárló is egyre tudatosabb, érdekli, honnan származik, amit eszik. Eszter meg vevőbarát és környezetkímélő; lehet persze úgy is, hogy környezetbarát és vevőkímélő.

Mindenesetre vállalkozása elindításakor látta be: nem kell várni a megfelelő alkalomra, mert az egyszer csak elmúlik a sok fontolgatással. Úgy volt vele, mint Zorba, a görög: táncolni kell, a zene pedig majd csak megjön valahonnan.

Az első héten nyolc rendelés érkezett, a következőn tizennyolc. Eszter maga vásárolt, a család csomagolt, szállított, pár hónapig ment így, aztán a pesti szájhagyomány, amely még mindig hatásosabb, mint bármilyen hírlevél, újabb és újabb vevőt szerzett a Nekedterem.hu komfortpiacnak. Már felvehettek munkatársakat is.

Eszter mindig összeállít egy-egy „heti kosarat” – friss zöldségekkel, gyümölcsökkel meg recepttel is, utóbbit gasztrobloggerektől kéri –, és ez megrendelhető a netboltjából. A kosarat akár át is variálhatja a vevő, ha ahhoz van igénye. Kérhet hozzá bármit a webkamrából, még ökomosószert és biomangalica-termékeket is.

De vajon helyettesítheti az online piac a valódit? Jó néhány barátomnak heti kikapcsolódás a piacra járás. Inkább a Lehelen válogatnak, mint a szomszédos plázabirodalomban, ismerik őket a halasok, a csirkések, félreteszik nekik, amit kérnek, „csak magának”, súgja a fülükbe „Jenő bátyám” meg „Joli néném” a savanyú káposzta vagy a füstölt liba fölött. És ez a piaci szerepjáték kofa és kuncsaft közt megunhatatlan szórakozás.

Persze más a világhálós piacozás, mint egy szombat reggeli cekkertúra a Lehelen, de a kétféle vásárlás nem áll harcban, kiegészítik egymást, mondja erre Eszter. Csakhogy a zöldséget, gyümölcsöt a „szemünkkel vesszük”, ez nincs az online kereskedelemben, vetem föl. Igaz, feleli, ezért a kamrája a „bizalom boltja” is. Nem küldhet ki onnan fás répákat, ráncos céklákat. Miért lenne saját maga ellensége? Sőt: ha a vevő elégedetlen az áruval, visszaveszi tőle.

Akkor hát kik a vevők a kulináris futárszolgálatra?

Például a kismamák, olyan kisgyerekesek, akiket fáraszt a cipekedés, babakocsival akadályokat kerülgetni, holott vágynak a minőségi élelmekre, de ennyi mindenért – kézműves olaj, fűszer, füstölt húsáru, zöldség, gyümölcs, tészta és így tovább – nagyon sok boltba kellene elmenniük. Így viszont csupán kattintanak kettőt. Vevő minderre az is, akit egész napra fogva tart az irodacella, nincs ideje vásárolni, s legalább helybe viszik neki, amit rendel. Betegekhez, idősekhez is járnak, akiknek gyerekeik, unokáik rendelik meg a telekosarat. Újabban egészségtudatos cégek szállíttatják a munkatársaiknak a termelői gyümölcsöt Molnár Esztertől.

Webkamrájába csak olyan élelem kerülhet be és onnan nyilván ki, amely átmegy a saját tesztjén: mindent kóstol, kipróbál, előfőz, de nemcsak az ízekre figyel, hanem arra is, hogy tetszetős legyen például egy zöldséglekvár címkéje, a tésztaféle csomagolása. Polihisztor lenne? Eszter mosolyog, hangosan töpreng: mivel minden háziasszony polihisztor, így talán ő is. De többre jutott, hogy felismerte: egy ötlet megvalósításának mindig itt van az ideje.