Debreczeni József a jobboldal eltűnéséről
Riasztó vízióval zárul a politológus Orbánról szóló könyve: eljött a rendszerváltozás vége. Nem tudtunk élni az eséllyel. Mi vezetett idáig? A magyar jobboldal arculatáról, hagyományairól szóló interjúsorozatunkban BUJÁK ATTILA Debreczeni Józseffel beszélgetett. A teljes interjút a 168 Óra csütörtöki számában olvashatják el.
’89-től Antall József adott jobboldali profilt a pártnak, de ritkán használta a szót - mesélte Buják Attilának Debreczeni József az MDF-ről. – „Európai egységben hívő, nemzeti elkötelezettségű liberális kereszténydemokrata vagyok” – definiálta önmagát. Pedagógusként viszonyult a magyar jobboldalhoz. A reformkor liberális hagyományaira oktatta őket, amit összekötött a modern nyugat-európai jobboldalisággal. Ez ellen nyitott frontot Csurka a két háború közti radikális, antiliberális tradíció nevében, amelyet lappangó hagyományként könnyű volt fölélesztenie. Én már akkor végzetesnek láttam ezt a magyar jobboldal számára, hiszen aki antiliberális, aki nem tartja alapvetőnek az egyén szabadságát és a kisebbség jogát, az nem demokrata. Az idős Csurkától aztán az ifjú, modernebb és gátlástalanabb Orbán orozta el a stafétabotot. Ő már nemcsak a jobboldalt képes tönkretenni. Az országot is - mondta el az interjúban a közíró.
Orbán – mint ön állítja – előbb a liberalizmust hagyta el, majd a konzervativizmust.
– És lement a demokratikus politika alatti szférába, populista és fundamentalista lett: a népámító politikát a hittel köti össze. Fájdalmas látni, ahogy Martonyitól Mádl Ferencen át Szabad Györgyig és Jeszenszkyig általam valaha tisztelt férfiak sorakoznak fel mögötte, megtagadva egykori önmagukat és – kimondatlanul – Antallt is.
Miért? Úgy érzik, ez az igazi jobboldaliság.
– Számomra a bal–jobb-megoszlás 2003 óta másodlagos, ma pedig semmi jelentősége sincsen. A vízválasztó a parlamentáris demokrácia hívei s az annak fölszámolására törő autokratikus erők között van. Orbán egyfelől a jobboldali mantrát hinti – nemzet, család, hit –, másfelől a legsötétebb baloldali demagógiával hülyíti az embereket, a mindenható állam illúzióját keltve.
Nem képtelenség lélektani torzulás nélkül elviselni, ha a rajongó hívek afféle táltost, felkentet, „csodadoktort” látnak a politikusban?
– Erről bőségesen írtam. Orbánt nem a hatalom, hanem annak elvesztése tette tönkre. A személyes tulajdonától fosztották meg. A „nép vezére” ma már gesztusaiban is idomult a feudális kényúr szerepéhez. Nem a pártelnöki irodában, hanem felcsúti magánbirtokon vegzálja az odarendelt képviselőket, a kamerák előtt csicskáztatja a pártigazgatót, szalonnát vágat, tojást süttet vele. Ez már nemcsak politikailag, emberileg is taszító.
Akarja tudni, miért lépett be újra Debreczeni József a politikába? A csütörtöki 168 Órából megtudhatja!
